Mihanići
| Mihanići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20217 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 109 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 33′ 18″, k. h. 18° 19′ 26″42.555000°N 18.323900°EKoordináták: é. sz. 42° 33′ 18″, k. h. 18° 19′ 26″42.555000°N 18.323900°E | |
 | |
Mihanići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A Dubrovnik városától légvonalban 21, közúton 26 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re keletre, a konavlei mező északi peremén, Drvenik és Pridvorje között fekszik. Felette magasodik a Sniježnica-hegység legmagasabb csúcsa az 1234 méteres Sveti Ilije.
Története
[szerkesztés]Mihanići területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaik maradványai megtalálhatók a település határában többek között a Vratnica, Nosanovići, Vasiljeva, Kraljeva, Podkriž nevű helyeken. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
A település a középkorban is folyamatosan lakott volt. A mai Szent Mihály templom falai egy 12. vagy 13. századi templom alapjain állnak. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.
Mihanići első írásos említése 1549-ból származik. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 176, 1910-ben 249 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 96 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 176 | 208 | 179 | 206 | 672 | 249 | 217 | 212 | 212 | 210 | 185 | 150 | 156 | 157 | 106 | 96 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma, melyről a település a nevét kapta egy 12-13. századi templom alapjaira épült barokk stílusban. A templom körül középkori temető sírkövei találhatók. A templomot a 20. század vége előtt újították fel.
- A Kisboldogasszony kápolna Nosanovići településrészen áll és a 17. századból származik. Eredetileg a Pozzo család itteni udvarházának része volt. 1933-ban és a 20. század végén felújították.
- Ókori halomsírok Vratnica, Nosanovići, Vasiljeva, Kraljeva, Podkriž területén.
- A település búcsúnapja minden év szeptember 29. Szent Mihály ünnepe. E napon fesztivált rendeznek, mely szentmisével kezdődik és vidám zenés mulatsággal fejeződik be.
- A faluból természeti látványosságokban bővelkedő hegyi gyalogösvény vezet a szomszédos Kuna Konavoska településre.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Srđa i Baha Pridvorje (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Croatia.org:Archaeological sites near Dubrovnik with several important discoveries (angolul)
