Avarok

Az avarok észak-ázsiai eredetű nomád nép, amely a 6. században Közép-Európába költözött és ott egy erős birodalmat hoztak létre. Több mint kétszáz évig ők voltak a legfontosabb hatalom a frank és a bizánci birodalom között. A birodalmuk, az Avar Kaganátus Baján kagán vezetésével (562–602) a fénykorát élte. Nagy Károly az ellenük való hódító háborúi után a 9. század elején elvesztették politikai jelentőségüket, nem sokkal később kulturális identitásukat is és az egykori erős birodalom apró államocskákra hullott szét.

Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki, sok történész a Kínától északra fekvő mongóliai Rurán Kaganátushoz köti az eredetüket. A Kína mellett birodalmat létrehozó hsziungnukkal, a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket.

Az avarokat hagyományosan a ruránokkal azonosítják. Sok történész szerint a fő rurán törzsek mongol nyelvűek voltak, de számos török törzset is leigáztak és magukba olvasztottak. Az avarok vezették be először a kengyelt Európában és gyakorlatilag semmilyen írott forrást nem hagytak maguk után.

Az avarok a Kárpát-medencében 582-612

Reflexíj a gyenesdiási avar temetőből

Az avarok Európában 814 körül

Lovával együtt eltemetett avar harcos (Damjanich János Múzeum, Szolnok).

Avar leletek (Damjanich János Múzeum, Szolnok).

A Nagyszentmiklósi kincs aranyból készült ivócsanakja

A heftaliták által uralt területek 520 körül.

A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. A Kaukázusban élő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott.

Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).

Az avarok őstörténete

A 350 utáni közép-ázsiai népvándorlás

A 350-es években a Közép-Ázsia, vagy korabeli nevén Toharisztán területét – a korábban ott lakó alánokat kiszorítva – egy hódító nomád nép vette birtokába. A kínai források huá (滑) néven említik őket, amit a korabeli kínai kiejtésen keresztül uarnak rekonstruálhatunk. Ugyanekkor más kínai források a hiungnuk közép-ázsiai megjelenéséről és Szogdia elleni támadásáról értesítenek. Az újonnan megjelenő nép uralkodói (kidariták dinasztiája) a Baktriában veretett görög nyelvű pénzérméiken magukat oino néven nevezték, amiből egy hjóno névalak rekonstruálható. Ahogy látjuk, Közép-Ázsia területén az uar és a hjóno, hiungnu népnevek egy időben tűnnek fel. Ez lehetett két külön népcsoport is, akiket hol az egyikük, hol a másikuk nevén említenek a források. Egyesek az uar nevet az avarokkal, a hjóno és hiungnu neveket pedig a hunokkal azonosítják. Ez a feltevés azonban nem általánosan elfogadott, mivel a nevek átöröklése mellett az egyes népcsoportok valódi etnikai hovatartozásáról nincs pontos ismeretünk.

A Hiungnu Birodalom (i. e. 3–i. sz. 2. század) felbomlása után a mai Észak-Kína és Mongólia területén maradt hiungnuk idegen uralom alatt éltek, majd a 4. században részt vettek az új Zsuanzsuan Birodalom felépítésében (kínai: 蠕蠕; pinjin: ruǎnruǎn, ejtsd: zsuanzsuan). Egyesek az avarok elődeit az ázsiai avarokban, a zsuanzsuanokban látják.

A 460 körüli uarhun szövetség

Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amelyről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A dinasztiaalapító I. Khingila király (kb. 430–490) szoros törzsszövetségben egyesítette a területen élő uar és hjóno törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun néven is szerepelnek a forrásokban. A név a bizánci történetírónál, Priszkosz rétornál is előfordul, aki néhány évvel Attila király európai hun birodalmának bukása után, 463 körül arról ír, hogy a szavirokat megtámadták a közép-ázsiai uarhunok. Az uar-avar azonosságot feltételezve, ez az avarok legkorábbi ismert európai említése.

A heftalitákat vagy uarhunokat a szanszkrit források húna és svetahúna („fehér húna”, azaz fehér hunok) néven emlegették, miután azok betörtek Indiába.

Az 550-es évek európai népvándorlása

552-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egy időben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő onogur-bolgárokat (utrigurok és kutrigurok), valamint a szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdok királyával Alboinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a longobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, így az avaroké lett az egész Kárpát-medence, ahová a kagán a székhelyét is áttette.

576-ban II. Tiberiosz bizánci császár Valentinus vezetésével követséget küldött a nyugati türkökhöz, hogy a II. Justinus császár és a nyugati türkök első kagánja, Istemi közötti békeszerződést megerősítse, amiről Menandrosz bizánci történésztől értesülünk. Meglepetésükre a nyugati türk uralkodó, Turxanthosz – neve valószínűleg a Türk sad méltóságnevet adja vissza – nagy haraggal fogadta őket, szemükre hányva, hogy befogadták elmenekült alattvalóikat, az avarokat. Nagy nehezen tudták csak lecsillapítani, és részt kellett venniük az uralkodó apjának, a nemrég elhunyt Isteminek a gyászolásában.

Az álavar kérdés

Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról. Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat – más néven abdeleket – győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában. Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak” (pszeudoavaroi) hívja. Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak és hunninak nevezik. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uar – hiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is lehet a legenda. Ez a kérdés máig nem tisztázott, tehát az álavarokról szóló történet akár hamis is lehet. Bár úgy tűnik, a keleti népeknél nem ritka az a gyakorlat, hogy egy nép/csoport egy másik, félelmetes hírű népnek adja ki magát, ami akár félig igaz is lehetett, ha egyszer annak kötelékeiben éltek/harcoltak.

A Kárpát-medencei Avar Kaganátus

Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán 567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is.

Az Avar Kaganátus megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A birodalom a 9. század elejéig állt fenn, amikor Nagy Károly Frank Birodalma és Krum bolgár kán dunai bolgár birodalma felszámolta. Nagy Károly az avarok leverése után határőrvidéket állított fel Pannoniában.

Források

• 4. Az avar uralom századai, Erdély története, Főszerkesztő: Köpeczi Béla, Szerkesztők: Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán, Budapest: Akadémiai Kiadó (1986) 
• ↑ Keys: Katasztrófa: David Keys. Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet?. Budapest: Vince Kiadó Kft. (2002). ISBN 963 9323 36 5 
• Vásáry, I. A régi Belső-Ázsia története Archiválva 2007. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, Balassi, Budapest, 2003, ISBN 9635064969

További információk

• Bálint, Cs. 1995: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai.[1] Archiválva 2008. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bálint, Cs. 2004: A nagyszentmiklósi kincs. Budapest.
• Bárdos, E.-Garam, É. 2009: Das Awarenzeitliche Gräberfelder in Zamárdi-Rétiföldek. Budapest/Kaposvár.
• Bóna, I. 1971: Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungsforschung in Ungarn (1945-1969), Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 23, 265-336.
• Hampel, J. 1905: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn I-III. Braunschweig.
• Kovrig, I. 1963: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Budapest.
• Szentpéteri, J. (Hrsg.) 2002: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest.
• Pohl, W. 2002: Die Awaren. München.
• Szádeczky-Kardoss, S. et al. 1978-1980: Az avar történelem forrásai I-IV, Archaeologiai Értesítő 105/106/107.[2]
• Zábojník, J. 2009: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava.
• Avar Portál - forrás linkgyűjtemény
• Avar viselet a Szarvasi múzeum kiállításán
• Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak, és a magyar az avarok nyelve lehetett, hvg.hu
• Bihari Dániel: Megoldották az avarok 1500 éves rejtélyét, 24.hu (2022/04)

Kapcsolódó szócikkek

• Nagyszentmiklósi kincs
• Dévényújfalui avar kori temető
• Komárom-hajógyári avar kori temető