Brašina

Brašina
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Župa dubrovačka
Jogállás	falu
Irányítószám	20207
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	793 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	50 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 37′ 34″, k. h. 18° 11′ 46″42.626, 18.196
Sablon • Wikidata • Segítség

Brašina falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Fekvése

A Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re északra fekszik.

Története

Brašina térsége már ősidők óta lakott. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. Illír erődítmény maradványai találhatók a szomszédos Kupari határában fekvő a Goričina nevű magaslaton és az ókorból származik a Goričina-foknál található kikötő is. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Kupari és Dubac között máig fennmaradt a rómaiak által épített út egy része. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült.

A középkorban területe a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A környező településekhez hasonlóan itt is több raguzai családnak volt háza. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 137, 1910-ben 96 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. Dubrovnik közelsége és a turizmus növekedése miatt lakossága az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen nőtt. 2011-ben már 747 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
137	286	105	165	94	96	325	376	95	88	109	133	0	0	516	747

(Az adatok 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Kupari és Srebreno lakosságával együtt értendők, 1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították.)

Nevezetességei

A baletići Szent Lukács kápolnát 1806-ban az orosz-montenegrói hadak felgyújtották és 1952-ig romokban állt. Ekkor újjáépítették, de csak a szent ünnepén mondanak benne misét.

Források

• Župa dubrovačka község hivatalos oldala (horvátul)
• A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Ilara Mlini (horvátul)
• Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka (horvátul)
• Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)

További információk

• A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
• Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)