Ugrás a tartalomhoz

Zastolje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zastolje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállásfalu
Irányítószám20216
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség136 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 31′ 37″, k. h. 18° 24′ 04″42.527000°N 18.401000°EKoordináták: é. sz. 42° 31′ 37″, k. h. 18° 24′ 04″42.527000°N 18.401000°E
SablonWikidataSegítség

Zastolje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 28, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 16, közúton 19 km-re délkeletre, a konavlei mezőtől keletre és az Adria-parti főúttól északra, Dubravka és Gruda között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település már a középkortól fogva lakott volt. Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától a Hranić családtól. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma is középkori eredetű és a 15. században már állt.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 256, 1910-ben 262 lakosa volt. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, majd kifosztották és felégették. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 150 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoznak.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
256 245 244 250 264 262 207 201 208 208 194 175 167 142 143 150

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Nagyboldogasszony templom 15. századi eredetű, de a középkori templomot rossz állapota miatt 1998-ban lebontották és a helyére egy nagyobb templomot építettek.
  • A dobruši Szent Rókus-kápolna az itteni birtokos Car család magánkápolnájaként épült. Körülötte régi sírkövek találhatók.
  • A dobruši temetőben álló Szent Tamás-kápolna 1806-ban leégett, de rögtön utána újjáépítették. Az utóbbi évtizedben újra megújították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]