Gabrili
| Gabrili | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20213 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 204 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 17″42.575000°N 18.288000°EKoordináták: é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 17″42.575000°N 18.288000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gabrili falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A Dubrovnik városától légvonalban 17, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re keletre, a Konavlei mező északi szegélyén, Uskoplje és Drvenik között, a dubrovniki repülőtér északi szomszédságában fekszik.
Története
[szerkesztés]Gabrili területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaik megtalálhatók a település határában is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Szent Dimitrij tiszteletére szentelt temploma a 11. században már állt, de hasonló korú lehetett a Szent Márton templom helyén épített régi templom is. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 195, 1910-ben 232 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 210 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, turizmussal foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 195 | 210 | 222 | 233 | 230 | 232 | 224 | 218 | 202 | 195 | 176 | 169 | 177 | 190 | 160 | 210 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szent Dimitrij (Sveti Mitar) templomot[4] a 11. században építették, később előcsarnokkal bővítették. 2000-ben felújították. A templom egyhajós épület, kívülről téglalap alakú, belül pedig félkör alakú apszissal, elöl pedig nagy előcsarnokkal. A külső és a belső falfelületeket lizénák tagolják, a belsejét pedig dongaboltozattal boltozták, és három mezőre osztották. A nyugati homlokzatot a közelmúltban kialakított ajtók és ablaknyílások tagolják, és egy harangdúcban végződik. A templom története a 11. századra nyúlik vissza, és a kora román építészet ritka fennmaradt példája Konavle területén. A templom körül középkori temető található, 23 db 14. és 15. századi sírkővel, melyek a díszítő motívumai közül kiemelkedik a vadászat és a szekér ábrázolása.
- A Szent Márton templomot egy a 15. században épített templom maradványaira építették. A mellette található temetőt már a kora középkorban is használták. Felújítása 1998-ban történt.
- Ókori halomsírok a település határában.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-928.
Források
[szerkesztés]- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Nikole Čilipi (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
