Palje Brdo
| Palje Brdo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20218 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 134 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 30′ 47″, k. h. 18° 24′ 43″42.513000°N 18.412000°EKoordináták: é. sz. 42° 30′ 47″, k. h. 18° 24′ 43″42.513000°N 18.412000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Palje Brdo falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A Dubrovnik városától légvonalban 30, közúton 35 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 17, közúton 20 km-re délkeletre, a Konavlei mező keleti részén, az Adria-parti főúttól északra, Dubravka és Pločice között fekszik.
Története
[szerkesztés]Az itt található ókori halomsír tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjuk a település határában is megtalálható. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
A település a középkorban is folyamatosan lakott volt. Szent Péter temploma helyén már a kora középkorban ókeresztény templom állt. Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. A karašovići templom, valamint a bani és gunjinai temetőkápolna is középkori eredetű.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 144, 1910-ben 158 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 130 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 144 | 151 | 133 | 168 | 178 | 158 | 168 | 173 | 162 | 177 | 185 | 138 | 135 | 159 | 150 | 130 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Az Ilijin-hegy lábánál, a konavlei mező déli szélén álló Szent Péter templomot[4] a 16. században említik. A helyén egykor ókeresztény templom állt. 1982-ben megújították. A templom téglalap alaprajzú, félköríves apszissal, kelet-nyugati tájolással, az oromfalon álló harangdúccal. Rusztikus barokk stílusban építették. A templom szentélyében található az 1921-ben készített oltárkép, amely Szent Pétert és Pált ábrázolja. A templom mellett található egy nagy, 14. - 15. századi középkori temető, mintegy 90 kőből készült sírkővel, melyek többsége „in situ” helyzetben áll. Némelyikük díszített (szegélye háromszögletű szőlő, levelekkel, íjjal és nyíllal, rozetták kereszttel).
- A palje brdoi temetőben álló Szent Pál templom a 17. században épült egy középkori templom alapfalaira. Ennek a régi templomnak a díszes rozettája látható a mai templom homlokzatán. 1907-ben egy villámcsapás okozta károkat kellett kijavítani az épületen. Utoljára 2003-ban újították fel.
- A bani temetőben álló Szent András kápolna szintén középkori eredetű, mellette középkori sírkövek találhatók. A mai kápolna a 18. században épült, 1979-ben egy földrengés megrongálta. 1987-ben újjáépítették és felszentelték.
- A gunjinai temetőben álló Szent János kápolnát már a 15. században említik. 1806-ban az orosz és montenegrói hadak felgyújtották, mely után újjá kellett építeni. Több felújítás után utoljára 1998-ban újították meg.
- Kobila ókori halomsírja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4481.
Források
[szerkesztés]- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa Gospe Karmelske Pločice (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Croatia.org:Archaeological sites near Dubrovnik with several important discoveries (angolul)
