Kuna Pelješka
| Kuna Pelješka | |
 | |
| Kuna látképe a kolostorral | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Orebić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20243 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 211 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 368 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 57′ 58″, k. h. 17° 20′ 46″42.966100°N 17.346100°EKoordináták: é. sz. 42° 57′ 58″, k. h. 17° 20′ 46″42.966100°N 17.346100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kuna Pelješka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kuna Pelješka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 44 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 70, közúton 95 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 13. közúton 19 km-re keletre, a Pelješac-félsziget közép-nyugati részén fekszik.
Története
[szerkesztés]A Kuna területén élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Tizenhét ilyen halomsír található a település határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük.
A település 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A 12. és 13. században a Pelješac-félsziget a Bulgáriából és Makedóniából az üldöztetés elől menekült bogumilok menedékhelye lett. Amikor a 14. században a félsziget a raguzaiak uralma alá került a köztársaság igyekezett az igaz hitet visszaállítani az újonnan megszerzett területeken. Az így helyreállított plébániák között említik 1350 körül a kunai plébániát is. A település ezután a pelješaci plébániához tartozott, mely akkoriban a félsziget legnagyobb területű plébániája volt. Területe Trsteniktől Trpanjon át Orebićig húzódott. Kuna 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 384, 1910-ben 469 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 223 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 384 | 370 | 400 | 438 | 479 | 469 | 555 | 504 | 337 | 365 | 477 | 388 | 332 | 292 | 258 | 223 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mária mennybevétele tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült annak az azonos titulusú templomnak a helyén, melyet 1336-ban említenek először. Ebből a régi templomból származik a templomban látható két oszlopfő és a szentségtartó is. A templomot 1616-ban bővítették, majd története során többször is megújították. Legutóbb az 1901-es felújítás után 1907. április 14-én szentelték újra. Utolsó felújítása 1995-ben történt.
- A Lorettó-Deloritai Szűzanya tiszteletére szentelt ferences templom[4] 1681-ben épült. A kolostor temploma 1705-ben nyerte el mai háromhajós formáját. Hosszúsága az apszis nélkül 25, az apszissal együtt 30 méter, szélessége 12 méter. Felszentelése Volanti stoni püspök által 1714. június 14-én történt. A harangtorony neoreneszánsz stílusú, négyszögletes, három emelet magas. A templomnak öt oltára van, a mellékoltárok a Szent Kereszt, Keresztelő Szent János, Szent Antal és Szent Ferenc tiszteletére vannak szentelve. A főoltár rózsaszínű és fehér márványból készült, készítője 1870 körül egy spliti mester volt. A többi oltár a Szent Antal oltár kivételével carrarai márványból van, ezeket 1887-ben készítette egy Giacomo nevű római szobrász. A Szent Ferenc és Szent János oltáron oltárkép,a Szent Antal oltáron a szent szobra, a Szent kereszt oltáron feszület áll. A Szent János oltár képét Celestin Medović atya festette, a másik oltárkép ismeretlen mester munkája. A szentély diadalívén a Szűzanya názáreti házának Trsatba vitele Ambroz Testen atya műve, amelyet itteni tartózkodása során festett. A kolostor építése 1708-ban kezdődött és 14 évig tartott. Az épület kulturális műemlék.
- A Szent Megváltó tiszteletére szentelt temetőkápolna 1902-ben épült az 1620-ban épített régi templom helyén. Falfestményei a helyi születésű Celestin Medović munkái.
- Celestin Mato Medović birtokának déli szélén egy kőszirt tetején, festői környezetben található Szűz Mária a keresztények segítője tiszteletére szentelt kápolnája.[5] A kis szakrális épület magas alapokra épült, ahová északról négy, kőoszlopokkal szegélyezett betonlépcsőn lehet feljutni. A kápolna nyugat-keleti tájolású, kőből épült, homlokzatán az 1909-es építési évet jelző táblával, oromzatán pedig egyíves harangdúccal zárul.
Gazdaság
[szerkesztés]A település lakóinak fő bevételi forrása a mezőgazdaság és a turizmus.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1857. november 17-én Mato Celestin Medović horvát festőművész.
- Itt született 1938. március 6-án Zvominir Roso kriminológus, pszichológus.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4619.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1425.
Források
[szerkesztés]- Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Kuna (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
- Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)
