Borovci (Kula Norinska)

Borovci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Kula Norinska
Jogállás	falu
Irányítószám	20278
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	30 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 06′ 17″, k. h. 17° 31′ 59″43.10470627, 17.53295956
A Wikimédia Commons tartalmaz Borovci témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Borovci falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Kula Norinskához tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 46, közúton 62 km-re délkeletre, Pločétól légvonalban 9, közúton 29 km-re északkeletre, községközpontjától 12 km-re északnyugatra fekszik.

Története

Borovci területe az itt található ókori halomsírok tanúsága szerint már a történelem előtti időben is lakott volt. A sírok a térség első ismert népének az illíreknek a hagyatékai, akik a római hódításig uralták a mai Dalmácia területét. A település a középkorban is folyamatosan lakott volt, amint azt a Zanogán és Mravincim és a plébániatemplomnál található sírkövek is bizonyítják és amelyek közül néhány töredék a plébániatemplom falába is be van falazva. A település közelében, a kis Rujnica-hegy északnyugati lejtőjén található Vratar középkori vára is. A vár csak az egyik oldalon közelíthető meg, mivel a többi oldalán mocsár veszi körül. A vár első írásos említése 1434-ből való, amikor Juraj Vojsalić megerősíti a Radivojevićeket a birtokában. Következő említése V. Alfonz aragóniai királynak 1444. február 19-én Stjepan Kosača herceg részére kiadott oklevelében történt. Vratart a 15. század végén hódította meg a török és a Hercegovinai szandzsákhoz csatolta. Ezzel a vár elveszítette korábbi stratégiai jelentőségét. Elhagyták és az enyészet martaléka lett. Ma csak a romjai láthatók. 1499-ben már az egész akkori neretvai krajina a Cetina folyóig török uralom alatt állt. Nehéz idők következtek az itt élő keresztény lakosságra, mert a törökök egyáltalán nem kímélték őket. Közülük sokat megöltek, mások a tengermellékre és a szigetekre menekültek. A terület a 16. században a nadjezerjei plébániához tartozott. 1563-ig a megmaradt keresztény lakosság lelki szolgálatát a ljubuški ferences atyák látták el, majd miután a török lerombolta kolostorukat a szolgálatot a zaostrogi atyák vették át.

Borovci neve 1672-ben bukkan fel először a makarskai püspöknek Marijan Lišnjić atyának a jelentésében, de ennél minden bizonnyal sokkal korábban keletkezett. A név a település első lakóitól, a Borovacoktól ered, akik már a török hódítás előtt itt éltek. A török 1683-as bécsi veresége után a keresztény seregek egymás után szabadították fel a megszállt területeket. Dalmácia népe is felkelt az idegen uralom ellen és a velencei parancsnokok vezetésével a 17. század végére ezt a területet is felszabadították. A török uralom után a terület a Velencei Köztársaság része lett. A 17. század végén és a 18. század elején a plinai plébános nemcsak a plinai plébánia területét, hanem a Borovciig terjedő terület lelki szolgálatát is ellátta. 1720-ban Borovci önálló plébánia székhelye lett, melyhez Nova Sela, Rujnica, Desne és Vid települések is hozzá tartoztak. Az 1733-ban újraalapított borovci plébánia Borovci, Nova Sela, Desne és Rujnica településeket foglalta magában. 1760-ban Stjepan Blašković makarskai püspök Desnát és Rujnicát is elcsatolta, melyek önálló plébániát kaptak.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 598, 1910-ben 539 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1931-ben a falunak 530 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a település szocialista Jugoszláviához került. 1957-ben Nova Sela is kivált a borovci plébániából, melyet ezután a ferencesek helyett világi papok vezettek. Megindult a lakosság elvándorlása, mely különösen az 1960-as és 1970-es években erősödött fel. 1991-től a független Horvát Köztársaság része. 1992-ig közigazgatásilag Metković községhez tartozott. 1993. január 1-jén megalakult Kula Norinska község, melynek Borovci is a része lett. A településnek 2011-ben már csak 23 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
598	719	409	429	537	539	533	530	456	423	364	207	79	45	33	23

(1857-ben és 1869-ben az adatok Nova Sela lakosságát is tartalmazzák.)

Nevezetességei

• Vratar várának maradványai.
• Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1672-ben említi először Lišnjić makarskai püspök. A püspök hozzáteszi, hogy a templom ugyan ép, de felszerelése meglehetősen hiányos. A templomot végzett feltárási munkák alapján ma már megállapítható, hogy két építési fázisban készült. Addig csak feltételezték, hogy a 15. vagy a 16. században épülhetett. Ezt a feltételezést a feltárás eredményei messze túlszárnyalták. Miután 1997 elején a külső é belső falakról leverték a vakolatot megtalálták az eredeti, román stílusú templom falait. Megállapították, hogy a templom boltozott volt és kőlapok fedték, a déli falon pedig egy román stílusú ablakot találtak. Mindezek alapján a szakemberek a templomot a 13. századra datálták. A templom idővel kicsi lett az egyre növekvő hívősereg befogadására, ezért 1779-ben tett lelkipásztori látogatása során Blašković püspök elrendelte bővítését. Erre azonban csak 1858-ban került sor, amikor az épületet meghosszabbították és magasították. Ennek nyomai a vakolat eltávolítása után szépen látszottak. Ekkor nyerte el a templom a mai formáját. Ekkor készült az oldalbejárat és a homlokzaton látható hatágú rózsaablak is. A három harang számára kialakított harangtornyot 1865-ben építették. A templom belső átalakítása 1968-ban történt, amikor átrendezték a szentélyt, eltávolították a régi oltárt és új, szembemiséző oltárt építettek. Áttörték az északi falat és új sekrestyét építettek, az apszis falában pedig elhelyezték Szent Miklós és Szent Rókus szobrait.
• A Gyógyító boldogasszony kápolna a plébániaház közelében áll. Az 1759-ben épített kápolna eredetileg Páduai Szent Antal tiszteletére volt szentelve. A 20. század elején Mijo Ivandić plébános az innen Amerikába kivándorolt hívek költségén bővíttette és mivel a szomszédos Nova Sela temploma már Páduai Szent Antal titulusát viselte, a kápolnát a Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelte fel. Ez alkalomból az oltárképet is kicserélték. Homlokzatán kereszt alakú ablak, felül pedig egy harang számára épített nyitott harangtorony látható, melyet még a régi kápolnáról tettek át.

Források

• Kula Norinska község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja – Borovci (horvátul)
• A metkovići Szent Miklós plébánia honlapja – Borovci Archiválva 2017. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)