Broce
| Broce | |
 | |
| A Stoni-öböl látképe a várból az előtérben Ston, távolabb a túloldalon Broce házaival | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Ston |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20230 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 90 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 49′ 16″, k. h. 17° 42′ 58″42.821000°N 17.716000°EKoordináták: é. sz. 42° 49′ 16″, k. h. 17° 42′ 58″42.821000°N 17.716000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Broce témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Broce falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Dubrovnik városától légvonalban 36, közúton 56 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén, a hosszan elnyúló Stoni-öböl déli partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Broce területe már az ókorban lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Ilyen halomsírok találhatók a település határában is, melyeket később őrhelyként használtak. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került.
Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Broce települést 1349-ben alapították a raguzaiak. 1478-ban elkezdődött a Stontól Broceig húzódó új védőfal építése, de a munkák idővel abbamaradtak. Több gótikus és reneszánsz házon kívül 1629-ben felépült a domonkosok temploma és kolostora.
1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 161, 1910-ben 219 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 87 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 161 | 171 | 184 | 213 | 227 | 219 | 231 | 200 | 200 | 190 | 184 | 158 | 139 | 107 | 100 | 87 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Mindenszentek templom[4] szentélye még reneszánsz stílusban épült a 15. században. A hajót később az egykori udvar helyén építették hozzá. Mellette található a falu temetője.
- A domonkos kolostor és az Angyali Üdvözlet templom 1629-ben épült. 1884-ben újjáépítették, 1998-ban megújították.
- A Betondić-kúria[5] egy korábbi, 15. századi épületből (földszint és két emelet, kocsmával és egy dongaboltozatos átjáróval), valamint egy erődszerű toronyból áll. A nyaralótól keletre található a 16. századi Kármelhegyi Szűzanya kápolnája, amelyhez a dongaboltozattal ellátott arzenál kapcsolódik. A belső udvaron patak folyik, kifejezve a reneszánsznak a természethez való viszonyát, egyúttal elválasztva a kertet és az arzenált a kápolnától és a lakóépületektől.
- A Brocétől délkeletre fekvő Jelinjakon találhatók a leghíresebb raguzai ágyúöntő mester Ivan Rabljanin házának és Keresztelő Szent János kápolnájának romjai.
- A hrasnoi Szent Tamás templom maradványai
- A kobaši Szent Jeromos templomot 1615-ben építették.
- A kobaši Kármelhegyi Boldogasszony templom 1676-ban épült.
- A település határában található illír halomsírokat később őrhelyként használták.
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1739.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1753.
Források
[szerkesztés]- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Vlaha Ston (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Ston község hivatalos oldala (horvátul)
- Ston község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Utazasvideo.com:Pelješac-félsziget (magyarul)
