II. István bosnyák bán
| II. István | |
| Kotromanić István | |
 | |
| Boszniai Bánság bánja | |
| Stjepan II | |
| Uralkodási ideje | |
| 1314. – 1353. szeptember 28. | |
| Elődje | I. István |
| Utódja | I. Tvrtko |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kotromanić-ház |
| Született | 1292 Bosznia |
| Elhunyt | 1353. szeptember 28. (61 évesen) Bosznia |
| Édesapja | Kotroman István bosnyák bán (1242 körül–1314) |
| Édesanyja | Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő (1270 körül–1331) |
| Testvére(i) | Kotromanić Ulászló boszniai régens |
| Házastársa | Piast Erzsébet kujáviai hercegnő (1302–1345) |
| Gyermekei | Erzsébet (1340 körül–1387) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kotromanić István (1292. – 1353. szeptember 28.) vagy II. István, horvátul és bosnyákul: Stjepan II Kotromanić, bosnyák bán, Kotromanić Erzsébet magyar királyné apja és I. Lajos magyar király apósa.
Élete
[szerkesztés]Kotroman István bosnyák bán és Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő elsőszülött fia. Anyja révén IV. István Dragutin szerb király és Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő unokája és anyai nagyanyja révén V. István magyar király dédunokája volt. Apja halála (1314) után ő örökölte ugyan a báni méltóságot, de a hatalmat Boszniában Šubić Mladen horvát bán birtokolta, aki 1302-től 1322-ig tartotta a kezében a kormányrudat.[1] 1322-től pedig néhány évig anyja uralkodott helyette. Anyai nagybátyja, II. István Ulászló szerémi király (1280 körül–1325) gyermektelensége miatt őt tekintették az V. István magyar királytól eredeztetett Árpád-ház seniori ága folytatójának, hiszen anyai nagyanyja, Magyarországi Katalin szerb királyné V. István elsőszülött lánya volt. Éppen ezért I. Károly magyar király, aki V. István harmadszülött lányának, Árpád-házi Mária nápolyi királynénak volt az unokája, pedig igyekezett megnyerni magának, és szövetségesévé tenni az ifjú bosnyák bánt.
1319-ben még ugyan a karintiai I. Menyhért, Ortenburg grófja egy ismeretlen lányával jegyezte el magát, és ezért XXII. János pápa 1319. július 18-án kelt levélben adta meg a diszpenzációt a negyedfokú rokonság miatt, mert mindketten a merániai grófoktól származtak.[2] A házasság azonban ismeretlen okból nem jött létre. Ezután I. Károly magyar király vette a kezébe az ügyet, és 1323-ban összeházasította a felesége, Piast Erzsébet királyné elsőfokú unokatestvérének, Kázmér kujáviai hercegnek a lányával és Fennena magyar királynénak, III. András magyar király első feleségének az unokahúgával, Erzsébettel. A házasságot sokáig nem kísérte gyermekáldás, míg végül majdnem 17 évvel a menyegző után megszületett az egyetlen gyermekük, egy leány, Erzsébet,[3] a későbbi magyar királyné.[4] Magyarországgal jó viszonyt folytatott, felesége halála után lánya a budai udvarban nevelkedett, és annyira elkötelezett volt Magyarország irányában, hogy visszautasította IV. Uroš István Dusán szerb cár ajánlatát 1351 körül, aki fiának, Uroš trónörökös számára szerette volna feleségül kérni a bosnyák bán egyetlen leányát, hogy a két délszláv állam közötti viszályt ezzel az aktussal elsimítsák. Kotromanić István az 1349-ben megözvegyült és gyermektelen I. Lajos magyar királyhoz adta feleségül a lányát, amelynek elrendezése ügyében személyesen járt Budán. Az esküvőre 1353. július 20-án került sor Budán. Az apa még megérhette lánya egybekelését a magyar királlyal, de még ugyanabban az évben, 1353. szeptember 28-án meghalt. Az általa alapított Mileševa kolostorban helyezték örök nyugalomra.[2]
Gyermeke
[szerkesztés]- Feleségétől, Piast Erzsébet (1302–1345) kujáviai hercegnőtől, 1 leány:
- Erzsébet (1340 körül–1387) bosnyák hercegnő, férje I. (Anjou) Lajos (1326–1382) magyar és lengyel király, 4 leány:
- Anjou Mária (1365–1366) magyar királyi hercegnő
- Anjou Katalin (1370–1378) magyar és lengyel királyi hercegnő
- (Anjou) Mária (1371–1395) magyar király, férje Luxemburgi Zsigmond iure uxoris magyar király, 1 fiú:
- Luxemburgi N. (fiú) (1395–1395) magyar királyi herceg
- I. (Anjou) Hedvig (1374–1399) lengyel király, férje Jagelló 1351 körül–1434) litván nagyherceg, II. Ulászló néven iure uxoris lengyel király, 1 leány:
- Jagelló Erzsébet Bonifácia (1399–1399) lengyel királyi hercegnő
- Erzsébet (1340 körül–1387) bosnyák hercegnő, férje I. (Anjou) Lajos (1326–1382) magyar és lengyel király, 4 leány:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Šubić család befolyásának köszönhető, hogy II. István bán öccsét, Kotromanić Ulászlót 1338 körül összeházasították II. Mladen bán unokahúgával, Šubić Ilonával.
- ↑ a b Lásd Wertner (1891: 217).
- ↑ A forrásokból csak egy gyermek tudható biztosan, így az, hogy egy kiskorában meghalt fiú is született volna, vagy hogy Kotromanić Katalin, I. Hermann cillei gróf felesége és Cillei Hermann anyja az ő lánya lett volna, csak feltételezésekre épül. Lásd Wertner (1891: 218).
- ↑ Kotromanić Erzsébet szintén hasonló problémákkal küzdött az utódlás tekintetében, mint szülei, de reményeit végül siker koronázta, hiszen megszülettek a lányai, bár a fő cél, a fiú trónörökös az ő esetében sem teljesült.
Források
[szerkesztés]- Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.
- Fajfrić, Željko: Kotromanići, Grafosprem-Srpska pravoslavna zajednica, Šid, 2000. URL: Lásd További információk
További információk
[szerkesztés]- Željko Fajfrić: Kotromanići – 2014. május 23.
- FMG/Bosnia Kings Genealogy – 2014. május 23.
- Euweb/The House of Kotromanić – 2014. május 23.
| Előző uralkodó: I. István |
Következő uralkodó: I. Tvrtko |
