I. Tvrtko bosnyák király
I. Tvrtko | |
Kotromanić Tvrtko István | |
Boszniai Királyság királya | |
Stjepan Tvrtko I | |
Uralkodási ideje | |
1377. október 26. – 1391. március 10. | |
Koronázása | Mileševa kolostor (ma Szerbia) 1377. október 26. |
Örököse | Kotromanić Tvrtko |
Elődje | önmaga mint bán |
Utódja | Dabiša István |
Boszniai Bánság bánja | |
Tvrtko I | |
Uralkodási ideje | |
1353 – 1366 1367 – 1377. október 26. | |
Elődje | II. István István Vuk |
Utódja | István Vuk önmaga mint király |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Kotromanić-ház |
Született | 1338/39 Srebrenik |
Elhunyt | 1391. március 10. (53 évesen) Bobovac |
Nyughelye | Szent Miklós templom, Mile |
Édesapja | Kotromanić Ulászló, Bosznia régense (1295 körül–1354) |
Édesanyja | Šubić Ilona horvát grófnő (1306 körül–1378) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Sisman Dorottya bolgár királyi hercegnő (1355 körül–1382/90) |
Gyermekei | (?) Feleségétől: 1. Tvrtko (1382 előtt–1443) Ágyasától: 2. Ostoja (1378 körül–1418) |
I. Tvrtko aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Tvrtko témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Tvrtko (1338/39 – 1391. március 10.) bosnyák bán (1353–1377), I. Tvrtko István néven király (1377–1391), a Kotromanić-ház tagja. Kotromanić Erzsébet magyar királyné elsőfokú unokatestvére és V. István magyar király ükunokája, Iván Szracimir bolgár cár veje.
Élete
[szerkesztés]Nagybátyja, II. István bosnyák bán († 1354) örököseként előbb anyja, Subich Ilona gyámsága alatt állt. Viszonya a Magyar Királysággal sokáig feszült volt a boszniai patarénus eretnekek miatt, akik ellen I. (Nagy) Lajos magyar király háborút indított (1363). A szerbiai belső viszályok alkalmat adtak neki a terjeszkedésre (1377). Leányágon IV. Dragutin István szerb király és Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő dédunokája, így a Nemanjić szerb uralkodó család leszármazottja is volt, ugyanakkor V. István magyar király ükonokája is. A bosnyák és szerb ősei örököseként 1377. október 26-án Szerbia és Bosznia királyává koronáztatta magát. I. Lajos magyar király halálát követően (1382) Tvrtko tovább folytatta a terjeszkedést. A rokoni szállak ellenére 1386-ban a magyar belviszályokban Mária magyar királynő (1370–1395) ellenében avatkozott be. Miután megszerezte Horvátország Boszniával határos részeit és Dalmácia egyes tengerparti városait, Horvátország és Dalmácia királyának is címeztette magát. Uralkodásának utolsó éveiben a törökökkel harcolt (Bileća, 1388; Rigómező, 1389). Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) magyar király ellenségeit támogatta, a kibékülésre csak 1391 januárjában került sor.[1]
Érme
[szerkesztés]Ősei
[szerkesztés]
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 840. o. ISBN 963-9257-17-6
Előző uralkodó: II. István |
Következő uralkodó: István Vuk |
Előző uralkodó: István Vuk |
Következő uralkodó: Dabiša István |