Koločep (sziget)

Koločep
Koločep partvidéke
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése	Adriai-tenger
Terület	2,44 km²
Tengerszint feletti magasság	125 m
Időzóna	CET (UTC+1)
Elhelyezkedése
Koločep Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 40′ 43″, k. h. 18° 00′ 28″42.678611111111, 18.007777777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Koločep témájú médiaállományokat.

Koločep (másképpen Kalamota, olaszul: Calamotta) egy sziget az Adriai-tengerben, az Elafiti-szigetek része, egyben a legdélibb lakott horvát sziget.

Koločep egyike azon kevés adriai szigetnek, amelynek két neve van. A helyi lakosság szinte kizárólag a nem hivatalos Kalamota nevet használja, és kalamotezimának hívja magát. Korábban a szigetet mindig Calamottának hívták. A plébániai levéltár legrégebbi dokumentumában, mely 1497-ből maradt fenn a szigetet Calamotta névvel jelölik. A névből arra lehet következtetni, hogy görög eredetű. A görög „kalamosz” szó horgászbotot jelent. A helyiek a horgászbotot ma is kalamućának nevezik.

Fekvése

Koločep szigete Dubrovniktól 3 km-re délre fekszik, tőle nyugatra Lopud, délre Sveti Andrija található. Lopud szigetétől a Koločepska vrata, a szárazföldtől az 1,3 km széles Koločepi-csatorna választja el. A sziget 3,1 km hosszú, 1,2 km széles és 125 m magas. Partvonalának hosszúsága 12,9 km. Mészkőből és dolomitból épül fel. Fenyőerdő, macchia és szubtrópusi növényzet borítja. Lakói két településen, Donje Čelón és Gornje Čelón élnek.

Története

Koločep szigete már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítják egy villagazdaság maradványai. A horvátok korai jelenlétét a szigeten található 9-11. századi templomok, valamint az ószláv ornamentikus díszítések számos maradványa igazolja. A 9. és a 10. század között Koločep a Raguzai Köztársaság részévé vált, ennek megfelelően 1272-ben Raguza városának statútumában említik először. A középkori forrásokban a sziget „Calamota”, „Calametum”, „Calamotum” és „Calaphodium” néven található. A 13. században Šipan és Lopud szigeteivel együtt a Raguzai Köztársaság hat grófságának (comitatus) egyike, amelyet a szigetek Šipanban székelő grófja (comes insularum) irányított. 1457-től a Lopud központú új grófság része volt. A 14. századtól a szigeten kifejlődött a hajózás, a 15. században pedig több védőtornyot építettek Koločepen a kalózok és az oszmánok elleni védekezés céljából. Ekkor a szigetnek már mintegy kétezer lakosa és 65 nagyobb hajója volt, amelyek az egész Adriai-tengeren, sőt egészen Szicíliáig elhajóztak. A koralltermesztés a gazdaság egyik jövedelmező ága volt, mivel a régi koločepiek speciális hálókat használtak az Adriai- és Égei-tenger koralljainak kinyerésére, melyeket Raguzában és Itáliában értékesítettek. 1571-ben az oszmánok megtámadták és kifosztották a szigetet. Sok lakost rabságba hurcoltak, de a köztársaság nagy váltságdíj fizetésével kiszabadította őket. A Raguzai Köztársaság 1808-as megszüntetése után Koločep a köztársaság többi birtokával együtt francia fennhatóság alá került, majd 1815-től a Habsburg Monarchiához tartozott.

Gazdaság

A lakosság olajbogyót, szőlőt, déligyümölcsöket termeszt. Emellett halászattal foglalkozik, de ezek a régi foglalkozások kihalófélben vannak. Ma már egyetlen hivatásos halász sincs a szigeten, ahol korábban még egy halászati szövetkezet is működött. Egyre jelentősebb a turizmusból származó bevétel. Van egy szálloda, amely ma a Karisma Adriatic Hotels csoport tulajdonában van. A szálloda mellett számos magánszemély is foglalkozik az idegenforgalommal.

Közlekedés

A szigeten nincsenek utak, egyetlen jelentős útja a két települést összekötő betonút, amely elég széles a gyalogosok számára, de a járművek számára eléggé keskeny. A két település az elhanyagolt tanyákon keresztül tizenöt perces kellemes sétával elérhető. A szigetet személyszállító hajó köti össze Dubrovnikkal.

Nevezetességei

A szigeten mintegy 17 értékes kulturális emlék található, többnyire kisebb templomok és kápolnák, amelyek építése a 16. századig terjed. Ezenkívül a legtöbb régi lakóépület és erődítmény is található itt. A donji čeloi kikötő felett található a Kaštio-erőd, amelynek pincéiben több száz ember kaphatott menedéket kalóz- és rablótámadások során. A Kaštio felső része mára teljesen megsemmisült, de a 30 m hosszú és 3 m széles pincék megmaradtak.

A plébániatemplom felett található a Toreta-torony, amely mindkét oldalán körülbelül 14 m magas és körülbelül 4 m széles. A torony bejárata felett van egy kis ablak, amelyen keresztül forró olajat, gyantát stb. öntöttek a támadókra.

A sziget legnagyobb és legfontosabb temploma a Boldogságos Szűznek szentelt plébániatemplom, amely a 12. vagy a 13. századból származik. Belül 13,6 m hosszú, apszis nélküli és 5 m széles. A legjelentősebb fennmaradt kápolnák a Kaštio területén álló Szent Antal kápolna, a Machus falucskában álló Szentháromság kápolna, a donji čeloi kikötővel szemben álló Szent Miklós kápolna és a gornji čeloi temetőben álló Szent Antal kápolna. Azon a helyen, amelyet ma Ispod Sveti Petrának neveznek egykor egy Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna állt. Egy ideig vezetője és káplánja a híres dubrovniki író és költő, Marin Držić volt. A temetőben álló Szent Miklós kápolnában freskókat találtak, amelyek arra utalnak, hogy a kápolna idősebb, mint azt korábban gondolták.

A hagyomány szerint Kolumbusz vezérhajójának a Santa Mariának két tengerésze Mato és Dominik Kondjević Kolocepből származott. Ez az állítás azonban a legendák körébe tartozik, mert még nem találtak olyan nyomokat, amelyek ezt megerősítenék.

Az egyik leggazdagabb chilei horvát emigráns, Pasko Baburica Koločepen született és nőtt fel, innen indult világot látni.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források

Hrvatska enciklopedija – Koločep (horvátul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Koločep című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.