Dolomit
| Dolomit | |
 | |
| Általános adatok | |
| Névváltozatok | gyöngypát, barnapát |
| Kémiai név | kalcium-magnézium-karbonát |
| Képlet | CaMg(CO3)2 |
| Kristályrendszer | trigonális |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Karbonát- és rokon ásványok |
| Alosztály | Pótanion nélküli vízmentes karbonátok |
| Csoport | Dolomitcsoport |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | táblás, oszlopos, cseppkőszerű, szemcsés, tömeges |
| Szín | fehér, szürke, rózsaszínes |
| Porszín | színtelen |
| Fény | üvegfényű |
| Átlátszóság | átlátszó vagy áttetsző |
| Keménység | 3,5-4,0 |
| Hasadás | romboéder szerint kiváló |
| Törés | kagylós |
| Oldhatóság | híg sósavban rosszul oldódik |
| Sűrűség | 2,84[1] g/cm³ |
| Különleges tulajdonság | gyakran ikresedik |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomit témájú médiaállományokat. | |
A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívják. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.
A dolomit szó Déodat Gratet de Dolomieu(en) francia mineralógus nevéből származik.[2]
Kémiai hőbomlása
[szerkesztés]A hőbomlás után, oxidok keletkeznek, például .
Jelen esetben (a fenti egyenletnél) az oxid a és a .
Leírása
[szerkesztés]Önálló kristályalakja jellemzően romboéderes, néha nyereg- vagy lencse alakú kristályokat növeszt, de a leggyakrabban szemcsés, tömött vagy földes szövetű. Gyakran alkot pszeudomorfózákat más ásványok után.
Színe a különféle szennyező anyagoktól változatos: fehér, vöröses, barna (barnapát), zöldes, szürke, sőt, feketés is, ami a vas- vagy mangántartalomtól ered. Keménysége és tömöttsége a kalciténál valamivel nagyobb. Hideg savval csak por alakban oldható, meleg sav azonban nagyobb darabokat is felold pezsgés kíséretében.
A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kiváltképp a HCl-oldata, s egy fehér maradék marad vissza, amely kobaltoldattal megcsöppentve és ismét hevítve vörös lesz (Mg). A dolomit izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is.
Előfordulása
[szerkesztés]Európai lelőhelyei a Szent Gotthárd-hágó környéke, (Tirol), Freiberg, Joachimsthal, valamint Traversalla vidéke. Magyarországon is előfordul többek között a Budai-hegységben, a Bakonyban és a Bükkben.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th edition, Boca Raton: CRC Press, 15-39. o. (2016). ISBN 978-1-4987-5429-3
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 39. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Dolomit (magyar nyelven)
Források
[szerkesztés]- Dolomit. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Haas János, Hips Kinga: "A rejtelmes dolomit" (magyar nyelven). Földtani Közlöny, 2020. [2023. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
- Low temperature formation of dolomite and magnesite
