Alsóbeszterce
| Alsóbeszterce (Dolnja Bistrica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Cserföld |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1381 |
| Polgármester | Anton Tornar |
| Irányítószám | 9232 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 531 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Terület | 6,89 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 32′ 15″, k. h. 16° 17′ 35″46.537381°N 16.293006°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 15″, k. h. 16° 17′ 35″46.537381°N 16.293006°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóbeszterce témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsóbeszterce (korábban Alsó-Bisztricza, szlovénül: Dolnja Bistrica, vendül Dolenja Bistrica) falu Szlovéniában a Muravidéken. Közigazgatásilag Cserföld községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 18 km-re délkeletre a Mura bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Alsóbeszterce a három középkori Beszterce falu egyike, melyeket ekkor még Belső-, Külső- és Nagybeszterceként említenek. 1381-ben "Belseubezterche, Nogbezterche", 1389-ben "Belseubestriche, Kylseubreztriche", 1411-ben "Utraque Bestricze", 1428-ban "Utraque Byztriche" néven szerepelnek a korabeli forrásokban. Nemti (ma Lenti) várának uradalmához, később a belatinci uradalomhoz tartoztak.[2]
Az alsólendvai Bánffy család birtoka volt. A Bánffyakat a Csákyak követték, akik alig egy évszázadig voltak a falu birtokosai, végül a 19. század a Gyika család kezében volt az uradalom.
Vályi András szerint " BISZTRICE. Bisztricz. Alsó, felső, és köz Bisztricze, elegyes faluk Szala Vármegyében, fekszenek Bellatinczhoz nem meszsze, termésbéli vagyonnyaikra nézve, első Osztálybéliek."[3]
Fényes Elek szerint " Bisztricza (Alsó), vindus-tót falu, Zala vgyében, 272 kath. lakos. Ut. p. A. Lendva. A belatinczi uradalomhoz tartozik."[4]
1910-ben 521, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A falut már 1918. december 24-én megszállta a szerb katonaság. Ezzel ez volt az első szerb csapatok által elfoglalt muravidéki település.[5] 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 593 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Miklós tiszteletére szentelt kápolnája 1881-ben épült.
- A Mura holtágai egyedülálló ökoszisztémával rendelkeznek. A környék a horgászoknak is paradicsoma.
- Ferdo Godina szlovén író háza.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Göncz László: A muravidéki magyarság (1918-1941)
