Sitno
| Sitno | |
 | |
| A Szent György templom a temetővel | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Prgomet |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 201 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 76 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 260 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 40′ 43″, k. h. 16° 09′ 57″43.678611°N 16.165833°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 43″, k. h. 16° 09′ 57″43.678611°N 16.165833°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sitno falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Prgomethez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 29, közúton 48 km-re, Trogirtól légvonalban 19, közúton 28 km-re, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén, a dalmát Zagora déli peremén, a megyehatár közelében fekszik. Itt halad át az A1-es Zágráb – Split autópálya, melynek itt pihenője van. Skelini, Radnići, Škrapići és Dražići településrészekből áll. Bogdanovići felől érkezve Skelini az első településrész, mely Bogdanovići – Perković út északi oldalán fekszik, tőle északnyugatra, a 429 méter magas Brušnjak lejtőin található Radnići. Távolabb, az unešići út mellett, a Brušnjak nyugati lejtőjén fekszik Škrapići. Dražići az ősi Sitnica-tótól délre, a 311 méter magas Dubrava, a 398 méteres Drinovac, a 367 méteres Kuk és a 434 méteres Rasovača lejtőin fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Erre utal a határában a Pororok és Brižine nevű magaslatokon található erődített települések maradványa. A mai Sitno a történelmi Sitnica településnek csak az egyik részét képezi, míg a másik rész Sitno Donje Šibenik-Knin megyéhez tartozik. Sitno és Sitno Donje részei annak a Sitnica („Sichnicha”) nevű történelmi településnek, melyet IV. Béla király említ 1251. november 22-én kelt oklevelében, melyben megerősíti Šibenik város északi és keleti határait, újabb említése pedig a šibeniki püspökség alapítása idején 1298-ban történik. Következő említését Šibenik város statutumának megváltoztatásakor 1401-ben, majd ennek kiegészítésekor 1430-ban találjuk. 1434-ben Velencei Köztársaság és Ivan Nepilićnek az akkori Magyar Királysághoz tartozó birtokai közötti határvita során említik. A történeti Sitnica szétválása Sitno Donje és Sitno (Gornje) részekre már a 15. században megindult. Régi és új részeinek külön említése „Vetus et Nova” alakban ebből az időből származik. Miután a török 1498-ban kirabolta Sitnót ez a terület továbbra is az ellenőrzése alatt maradt, majd az 1537 és 1540 között folyt török-velencei háború után formálisan is a Klisszai szandzsák részeként a meghódított területekhez csatolták. Az 1684 és 1699 között a Zagora területével együtt a moreai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. A 17. század végén a velencei területek részeként Sitnica már különállóan Sitno Donje és Sitno Gornje, illetve igazgatási hovatartozása alapján Sitno trogirsko illetve Sitno drniško néven szerepel. Ezt erősíti a sitnói birtokok 1711-es összeírása, melyben néhány birtok neve mellett a „da Sitno Inf.” (alsó sitnói) jelzővel illetik. Egyházilag a török idők után Sitno Donje mirlovići plébániához tartozott, majd a trogiri püspökség megszüntetése után 1830-tól a visokai plébánia része lett. Ezzel az ősi Sitnica két része ismét egy plébánia alatt egyesült, mivel Sitno Gornje, a mai Sitno már korábban is a visokai plébániához tartozott. Ez az állapot 1970-ig maradt fenn, mert ekkor megalapították a perkovići plébániát, melyhez Bogdanovići, Sitno és Perković hívei csatlakoztak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 269, 1910-ben 339 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 144 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek. A perkovići plébániához tartoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 269 | 298 | 292 | 309 | 322 | 339 | 422 | 453 | 498 | 515 | 510 | 424 | 304 | 211 | 164 | 144 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent György vértanú tiszteletére szentelt temploma 1757-ben épült a régi templom alapjain. A templomot később meghosszabbították, így az eredeti templomból csak a boltozott apszis maradt meg. A bejárat mellett két kis ablak, felette pedig nagyméretű, nyolcágú rózsaablak látható. Legfelül a pengefalú harangtorony található két haranggal. A márvány főoltáron Szent György képe áll. A hajóban a Rózsafüzér királynője oltár, a diadalívnél pedig a Kármelhegyi boldogasszony és Szent Péter oltára található. A templomot 1977-ben részben, 2000 és 2002 között pedig teljesen megújították. A templom körül található a falu temetője.
A sitnoi Szent Kelemen-templom[4] a Mosor lábánál álló román-gótikus épület, mely az egyik legrégebbi Poljica területén. A templom kőből épült, kőlap burkolattal, mely Poljica hagyományos építészetére jellemző. Építési ideje nem ismert, de mindenképpen középkori eredetű.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-354.
Források
[szerkesztés]- Prgomet község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Prgomet – Pregled povijesno-prostornog razvoja (történeti áttekintés) (horvátul)
- Trogir a történelemben – Várak és erődített települések (horvátul)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sitno Donje című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sitno című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
