Glavina Gornja
| Glavina Gornja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Imotski |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21260 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 302 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 584 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 27′ 48″, k. h. 17° 12′ 48″43.463245°N 17.213414°EKoordináták: é. sz. 43° 27′ 48″, k. h. 17° 12′ 48″43.463245°N 17.213414°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Glavina Gornja falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Imotski községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 63, közúton 90 km-re keletre, Makarskától légvonalban 26, közúton 44 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re északra a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, a bosnyák határ mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Imotska krajina területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják a Grabovac és Zagvozd területén talált kőszerszámok. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai, melyekből Imotska krajina területén több is található. Ilyen régészeti lelőhely a település határában fekvő Braćova glavica[2] és Mala gradina.[3] A rómaiak csak az 1. század elejére tudták véglegesen meghódítani a térséget. Római municipium volt a mai Runovići helyén feküdt Novae, de az ő örökségük az itt áthaladó római út is, mely Salonából Imotskin keresztül Narona irányába vezetett. A Zmijavci területén levő Dikovača nevű régészeti lelőhelyen feltárt ókeresztény bazilika maradványai bizonyítják, hogy a római korban itt is egy nagyobb település állt. A római uralom egészen 481-ig tartott. 6. század második felében a területet elfoglalták az avarok és szláv segédnépeik. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. A török uralom idején a Hercegovaci szandzsákban az Imotski náhije része volt, ennek területe lényegében megegyezett a középkori zsupánsággal. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában a Független Horvát Állam része, majd 1943 szeptemberétől 1944 októberéig német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 283 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 414 | 429 | 442 | 275 | 274 | 271 | 234 | 283 |
(1857 és 1931 között lakosságát Glavina Donjához számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Glavina Gornjától északra Zdilari településrész mellett található a „Braćova glavice” régészeti lelőhely, ahol két időszak rétegei különíthetők el. Az első fázist két őskori tumulus képviseli. Bár régészeti kutatást nem végeztek, a tumulusok felszínén található anyag és kialakításuk miatt a bronz és a vaskorra datálják őket. A késő középkorban a halmok körül síremlékekkel és sírkövekkel ellátott nekropolisz alakult ki. Többségük egyszerű, rusztikusan készített kőlap, bevésett keresztekkel. Az 5-6 fennmaradt kereszt közül az egyiket félhold is díszíti.[2]
- Ukradeni településrésztől északra található a „Mala gradina” régészeti lelőhely, ugyancsak két időszak rétegeivel. Az első szakasz egy őskori erődítmény, amely a domb tetején helyezkedik el. A domb tetejétől a mező felé egy patkó alakú, szárazon rakott kövekből álló sánc húzódik, amelyet részben négyzet alakú megalit kőblokkokkal falaznak. A domb fennsíkjának mérete mintegy 60 x 50 m. Bár régészeti kutatásokat nem végeztek, a domb felszínén található anyag ismeretében a bronz és a vaskorra datálható. A késő középkorban a halmok körül síremlékekkel ellátott nekropolisz alakult ki.[3]
- A Podi-hegyen található Medvidovići településrész. Itt egy nagy területen meglehetősen távol egymástól lakó- és kereskedelmi épületek helyezkednek el. A falucska mintegy 30 házból áll, melyek valószínűleg a 19. és 20. században épültek. Bár a település nagyrészt elhanyagolt, megőrizte az épületek térbeli elrendezését, valamint az épületek legtöbb építészeti elemét.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6311.
- ↑ a b Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6322.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3852.
Források
[szerkesztés]- Imotski város hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Imotski turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Imotski város információs portálja (horvátul)
