Ugrás a tartalomhoz

Prisoje (Dicmo)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prisoje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségDicmo
Jogállásfalu
Irányítószám21232
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség610 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság369 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″43.630111°N 16.606842°EKoordináták: é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″43.630111°N 16.606842°E
SablonWikidataSegítség

Prisoje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmóhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 19, közúton 25 km-re északkeletre, Sinjtől 12 km-re délre, községközpontjától 1 km-re keletre, a dalmát Zagora területén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főúttól keletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A Prisojéhoz tartozó Grčići falucska felett a Čemernica nevű lelőhelyen[2] őskori erődítmény és halom maradványa található. A čemernicai erődöt és halmot régészeti szempontból még nem vizsgálták. A halom valószínűleg őskori sír. A halomtól délre, mintegy 190 méterre található az erődítmény maradványa. A domb és a halom közötti területen feltételezik az őskori erődített települést. Az erődítmény kiemelkedő stratégiai helyzetre épült, ahonnan azt a fontos őskori utat lehetett ellenőrizni, amely összekötötte a parti dombvidéki településeket Dalmácia belsejével.

A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 413, 1910-ben 738 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 643 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
413 475 506 619 456 738 759 720 734 763 752 746 742 739 649 643

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája 1730-ban épült faragott kövekből. Hosszúsága 12, szélessége 7 méter. Homlokzata fölé később épített pengefalú harangtornyában három harang található. A négyszögletes apszisban található a kőből épített oltár a Boldogasszony szobrával. A falfülkében Szent Antal szobra látható.

Ipari műemlék az egykori dicmoi pályaudvar felvételi épülete.[5] Az épület 1902-ben épült a Split-Sinj keskeny nyomtávú vasút kiegészítő létesítményeként. Kisebb méretű, téglalap alaprajzú épület fedett váróteremmel az utasok számára. Fehér kőtömbökből épült. A tetők nyeregtetősek. A homlokzat nyílásai falazott lapos áthidalókkal, kőpárkányokkal rendelkeznek. Az épületet az északi és déli homlokzaton két külső lépcsőn lehet megközelíteni. Az épület főbejárata az északi homlokzaton van.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]