Hršćevani
| Hršćevani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Podbablje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21262 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 381 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 260 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 350 m |
| Terület | 1,51 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 24′ 48″, k. h. 17° 11′ 26″43.413354°N 17.190691°EKoordináták: é. sz. 43° 24′ 48″, k. h. 17° 11′ 26″43.413354°N 17.190691°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hršćevani falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 61, közúton 84 km-re keletre, Makarskától légvonalban 19, közúton 37 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városával szemben 5 km-re délnyugatra, az Imotski-mező déli oldalán fekszik. Településrészei Blažići, Kritići, Znaori, Bioići, Kasali és Potok.
Története
[szerkesztés]A település neve a horvát „hrast” (tölgyfa) főnévből ered, (eredeti alakja talán Hrastovina lehetett) jelentése lényegében tölgyfákkal benőtt hely. A térség első ismert népe az illírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. Az ókorban itt halad át a Salonából Ad Novaen, a mai Runovićon át a mai Metković mellett fekvő Narona felé menő római út, melynek maradványai ma is láthatók. A római jelenlétet főként a területén előkerült régészeti leletek bizonyítják. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédos Zmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a 6. századból származnak. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend a szomszédos Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1892-ben itt épült fel és kezdte meg működését a község első iskolája. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 520 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 493 | 566 | 523 | 421 | 392 |
(Lakosságát 1857-től 1961-ig Zmijavcihoz, 1869-ben és 1921-ben Runović településhez számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Jézus és Mária szíve tiszteletére szentelt kápolnája.
- Római út maradványai a falu Kamenmost felé eső határában.
Oktatás
[szerkesztés]1892-ben itt nyitották meg a község első iskoláját.
Egyesületek
[szerkesztés]A település sportegyesülete a „Japona” kispályás labdarúgóklub.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A település weboldala[halott link] (horvátul)
- Podbablje község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A község információs portálja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Podbablje – turistainformációk (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)
