Kotezi (Vrgorac)
| Kotezi | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21276 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 259 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Terület | 24,35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 12′ 01″, k. h. 17° 20′ 44″43.200381°N 17.345489°EKoordináták: é. sz. 43° 12′ 01″, k. h. 17° 20′ 44″43.200381°N 17.345489°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kotezi falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra Közép-Dalmáciában, az A1-es autópálya mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. Ezt bizonyítják az itt található 14. – 15. századi sírkövek. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A település török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakossága a vrgoraci plébániához tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 195, 1910-ben 517 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 278 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 195 | 0 | 339 | 340 | 460 | 517 | 608 | 528 | 422 | 442 | 394 | 350 | 334 | 309 | 314 | 278 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája középkori eredetű, körülötte temető található benne a 14. és 15. századból származó sírkövekkel. A vrgoraci plébánia legrégibb egyházi építménye. Egyszerű, négyzet alaprajzú, kelet-nyugati tájolású épület. Durván, szabálytalanul megmunkált, sorba rakott kövekből épült. A homlokzaton egy egyszerű, boltíves bejárat található, amelynek bal és jobb oldalán nagyobb kőtömböket építettek be, amelyek közül legalább az egyik, egy félholddal díszített sírkő. E kőtömböktől balra és jobbra két kisebb, szabálytalan nyílás található. A homlokzat egy nemrégiben épített, egy darabból álló harangdúccal ellátott oromzattal zárul. A templom nyeregtetőjét kőlapok borítják. A kápolna belsejében, a nyugati falnak támaszkodva, egy kisebb falazott oltár menzája található, amely felett egy, eredetileg szobornak kialakított kis fülke található, amelyet ma szentségtartóként használnak.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6021.
Források
[szerkesztés]- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Ravča (horvátul)
- Vrgorska krajina szenvedései a II. világháború alatt (horvátul)
További információk
[szerkesztés]Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
