Ugrás a tartalomhoz

Medgyes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Meggyes (egyértelműsítő lap).
Medgyes (Mediaș, Mediasch)
Medgyes belvárosa az evangélikus templommal
Medgyes belvárosa az evangélikus templommal
Medgyes címere
Medgyes címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
Rangmunicípium
KözségközpontMediaș
Beosztott falvakSzászivánfalva
PolgármesterGheorghe Roman (PNL), 2016
Irányítószám551xxx
Körzethívószám0x69[1]
SIRUTA-kód143619
Népesség
Népesség38 304 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság2514 (6%, 2021)[4]
Község népessége39 505 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség630,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület62,62 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 50″, k. h. 24° 21′ 03″46.163889°N 24.350833°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 50″, k. h. 24° 21′ 03″46.163889°N 24.350833°E
Medgyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Medgyes (románul Mediaș, németül Mediasch, szászul Medwisch vagy Medwesch) megyei jogú város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagyszebentől 56 km-re északkeletre, a Nagy-Küküllő két partján fekszik, Segesvártól 39 km-re, Balázsfalvától pedig 41 km-re.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a magyar meggy szóból ered – esetleges személynévi áttétellel –, és mai írásmódja a 19. században alakult ki. 1267-ben Mediesy, 1283-ban Medies, 1387-ben Medwisch, 1423-ban Maggyes, 1467-ben Medwes, 1478–80-ban Myttuis, 1501-ben Mytuesz és Mytuesch, 1503-ban Mydwiss, 1589-ben Media, 1601-ben Metwisch alakban írták. Német neve a magyarból, román neve meg abból való.

Története

[szerkesztés]
A város rajza 1666-ból
Medgyes térképe 1736-ból
A régi evangélikus iskola épülete a belsővárban
A mai városháza
A volt ferences kolostor, ma városi múzeum

Határában a 7–10. századból származó szláv temetőt tártak fel.[5]

A 12. században egy valószínűleg székely lakosságú falu terült el a mai Belsővártól északkeletre, a str. Petru Rareș/Langgasse, a str. Bisericii/Pfarhofgasse és a Mihai Viteazul/Zekesch utca környékén. Temetőjét az evangélikus templom alatt tárták fel. A székelyek később valószínűleg a Székelyföldre települtek. 1267-ben már szászok lakták. 1283-ban dékanátus székhelye volt. Mint vásáros helyről elsőként 1317-ben emlékeztek meg róla. A 16. századig főként oppidumként említették, és 1552-ig Nagyselykkel és Berethalommal versengett. Az 1318-tól adatolható Medgyesszék székhelye volt, plébániai iskolája a 14. századtól működött.

1424-ben két vásár tartására kapott szabadalmat. 1438-ban Mezid bég betörő török csapatai dúlták fel. Templomerődjének várnagyát először 1450-ben említették. 1444-ben ferences kolostor, 1487-ben ispotály működött benne. Mátyás király 1477-ben 32 zsoldos tartására adott engedélyt a városnak, majd 1490 és 1532 között felépült a városfal, amely a 18. századig a város területi fejlődésének is határt szabott. Ezzel párhuzamosan, 1495-től egyre többször említették civitasként, 1507-től pedig július 13-án éves vásárt is tartott. 1529-ben János király vezére, Kun Kocsárd ostromolta, végül 1530-ban hosszas ostrom után kapitulált. Ide menekült 1534-ben Lodovico Gritti erdélyi kormányzó, de Majláth István, Szapolyai és a havasalföldi vajda Medgyes várát ostromló serege a falakon rést lőve betört, és Majláth parancsára lefejezték. Szapolyai 1537-ben maga elé idézte polgárait, mert akadályozták a brassóiak üzleteit.

1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat. A század közepére korábbi plébániai iskolája szintén evangélikussá lett. 1510-ben háromszáz szász hospes, 38 zsellér, két pásztor és négy szegény családfő lakta családostul.

A város történetében meghatározó jelentőségű volt az 1552-es év. Ekkor I. Ferdinándtól szabad királyi városi kiváltságot kapott, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye lett. Lezárult tehát a környékbeli mezővárosokkal vívott gazdasági és presztízsharca, és egyértelműen a Küküllő vidéki, szászok lakta területek, egyben a Küküllő menti borvidék központjává vált. 1566-ban, egy pestisjárvány pusztításai után járt itt Giovanandrea Gromo, János Zsigmond testőrkapitánya. A házak többsége ekkor romosan állt. A legtöbb ház kőből épült, de még sok volt a faépület is. A 16–17. században többször volt erdélyi országgyűlések színhelye.

1576-ban itt, az országgyűlésen kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, 1599-ben itt választották fejedelemmé a lemondott Báthory Zsigmond helyett Báthory Andrást és 1605-ben Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1603-ban Székely Mózes serege pusztította, 1611-ben Forgách Zsigmond vezetésével a császáriak foglalták el, akiket ugyanazon évben Báthory Gábor hadai űztek ki. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést.

1501-ben hat, 1642-ben 28, 1698-ban 33 céh működött benne. 1750-ben 779 családfője közül 54 volt szűcs, 53 csizmadia, 27 mészáros, 23 szabó, 22 szíjgyártó, 21 kádár és 21 varga. 1629-ben hidat építettek a Nagy-Küküllő felett. Evangélikus gimnáziuma mellett, amely 1637 után bővült gimnáziummá és 1762 után építették ki filozófiai és teológiai osztályát, a piaristák 1741 és 1789 között kis gimnáziumot is működtettek. 1767 és 1810 között falai között üzemelt Johann Sifft nyomdája. A 18. század folyamán szász és román lakossággal lassan létrejöttek a várfalakon kívüli városrészek. A várostól délre 1804–5-ben épült fel kaszárnyája, de már korábban jelentős katonai helyőrség állomásozott benne. 1786-ban, az ún. „koncivilitási rendelet” értelmében a magyarok és a románok is engedélyt kaptak arra, hogy letelepedjenek a belvárosban. Ekkor 4586-an lakták.

Az 1840-es években Szent Margit-napon (evangélikus templomának középkori védőszentje) tartott vására az egyik legjelentősebb volt Erdélyben. Rajta moldvai lovak, gyapjú, sajt, sarló, kénkő, szalmakalapok és székely faedények cseréltek gazdát. Ősszel, Szent Mihálykor nevezetes vászon- és kendervásárt is tartott.[6] 1844-ben a német lett az oktatás nyelve és beindult a jogi képzés az evangélikus gimnáziumban.

A szék követei az 1848 nyarán tartott kolozsvári országgyűlésen, utasításuktól eltérően Erdély és Magyarország uniója mellett szavaztak, és a haragos polgárok nem is választották meg őket a pesti országgyűlésre. Nyáron a városban állomásozott Gedeon tábornok négyezer katonája. Augusztusban a szász ifjúság nagygyűlése, Stephan Ludwig Roth vezetésével levélben üdvözölte a frankfurti birodalmi gyűlést. 1849. január 18-án vonult be Bem főserege. A császáriak ellencsapása után Zsurmay Lipót őrnagy február 9-én visszafoglalta. Február 15-én itt csatlakozott Bemhez Gál Sándor székely hadereje. Március 2-án Czetz verte vissza Puchnernek a város felé törő seregét. Bem március 3-án, szuronycsatát követően hagyta el a várost.[7]

1876-ban a Királyföld megszüntetésével létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. 1871-ben itt létesült a három szász mezőgazdasági iskola (Ackerbauschule), 1873-ban pedig az öt tanonciskola (Gewerbeschule) egyike. 1872-ben, a Kiskapus és Segesvár közötti szakasz megépülésével kapcsolódott be a vasúti közlekedésbe. 1862-ben, majd 1885-ben jött létre magyar kaszinója, 1875-ben pedig zsidó hitközsége. A filoxérajárvány 1887-től jelentős károkat okozott a vidék hagyományos szőlőművelésében.

Medgyes több jelentős szász politikai gyűlés színhelyéül szolgált. 1872-ben itt tartották az ún. „első Sachsentag”-ot. Az ezen megfogalmazott medgyesi program elfogadta a dualizmus alkotmányos keretét, de a Szászföld törvényhatósági szintű önkormányzatának fenntartását és a kisebbségi jogok kiterjesztését követelte. 1893. október 20-án itt bontott zászlót a zöldszász mozgalom, amely a magyar kormányzattal együttműködő feketeszászokkal szemben a radikálisabb kisebbségvédelem, a szász–sváb összefogás és a Németországgal való kapcsolatok fenntartása mellett foglalt állást. 1919. január 8-án a medgyesi szász küldöttgyűlés elfogadta a szászok lakta területek Romániához csatolását, a gyulafehérvári román nagygyűlés határozatainak szellemében.

Gazdasága a 19. század végéig főként a kézművesiparra, a kereskedelemre és a szőlőművelésre épült. 1890-től több szász mészáros hozott létre kisebb szalámi- és felvágottgyártó üzemet (Guggenberger, Fleischer, Binder és Zikeli). Ezek közül Josef Theil 1895-ben alapított és 1898-ban 28 munkást foglalkoztató kis gyára,[8] a mai Salconserv elődje vált a legjelentősebbé. Medgyesen gyártották a Romániába a Vöröstoronyi-szoroson át jutó és ott ezért salam de Sibiuként ('szebeni szalámi' – a mai románban kb. 'téliszalámi') ismert termékek többségét. Samuel Karres 1881-ben alapított tímárműhelye 1914 után bővült komoly bőrgyárrá. Államosítása előtt, 1947-ben ezer munkást foglalkoztatott és ezzel Románia harmadik legnagyobb bőripari vállalata volt. Ugyancsak 1914-ben jött létre Citron és társa bőrgyára. 1917-ben megépült a báznai földgázmezőt a várossal összekötő, 5,5 kilométeres gázvezeték.

Az első világháború után a földgáz mint helyi energiaforrás ipari fellendüléshez vezetett. 1923-ban ide helyezték át az 1915-ben Budapesten alakult Magyar Földgáz Rt. központját, melynek irodaháza 1925-ben, a vasútállomás mellett épült föl. Szintén 1925-ben adták át a cég első nyomásszabályozó állomását. 1912-ben alapította Ambrosi és Czell a borüzemét, 1918-tól működött a Rosenauer-féle csavargyár, 1921-től Peter Westen zománcozottedény-gyára, 1922-ben a Román Kartonszövetipar és Josef Klinger műselyemgyára. 1936-tól a Schembra/Ideal kerékpár- és gyermekkocsigyár. Minden jelentősebb ipari üzeme szászok vagy magyarok tulajdonában volt, de a munkások többségét már 1913-ban is románok alkották. Egy 1943-as statisztika szerint a medgyesi ipari munkások közül 2337 volt román, 1158 szász, 889 magyar, 70 zsidó és 201 más nemzetiségű.

A Csáki testvérek Budapestről 1922-ben Medgyesre telepítették a Vitrometan üveggyárat, amelyhez csehországi német munkásokat toboroztak. A gyár mellett munkáslakótelepet hoztak létre. Az üzemet 1929-ben, német tőkével bővítették, és az 1930-as években mint Délkelet-Európa legnagyobb üveggyára termékei jelentős részét külföldre, a Közel- és a Közép-Keletre, illetve az Egyesült Államokba exportálta. Lámpaburákat, műszaki üveget, illatszeres flakonokat, ólomkristályt gyártott, 1939-ben 1600, 1944-ben kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. Amikor a tulajdonos testvérpárt 1949-ben letartóztatták, a gyár több mint ezer munkása írt alá érdekükben kegyelmi kérvényt. A gyár utódja az 1970-es években a romániai termelés egyharmadát adta. Az ipar fellendülése az I. világháború után sok magyar munkást is a városba vonzott, főként a Székelyföldről. A két világháború között a Gabelberg/Dealul Furcilor hegyen katonai repülőtér és pilótaiskola működött.

1944-ben a szászok elveszítették politikai jogaikat, nagy részüket a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, majd az 1960-as–90-es években döntő többségük Németországba vándorolt ki (a román kommunista kormány komoly fejpénz és vagyonuk hátrahagyása fejében engedte meg). A városban új lakótelepek és kertes családi házas negyedek épültek. 1948-ra, hosszú tervezés után végre megépült a várost Bukaresttel összekötő földgázvezeték. 1968-ban emelték municípium rangjára. 2000-től az RMDSZ még négy képviselővel vett részt a várost irányító testületben és az alpolgármestert is a párt adta, 2008-ban már csak két jelöltje jutott be a képviselőtestületbe.

Népesség

[szerkesztés]
Belváros
Belváros
A zsinagóga
A Traube szálló
A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum

Szeben megye második legnépesebb települése.

Népességtörténeti adatok nemzetiségi (anyanyelvi) eloszlásban:

Összesen Román Magyar Német Cigány Egyéb
1850-ben
5230 1710 264 2986 200
100% 32,7% 5,0% 57,1% 3,8%
1880-ban
6489 1909 719 3470 391
100% 30,3% 11,4% 55,0% 3,3%
1890-ben
6766 2041 982 3508 307
100% 30,2% 14,5% 51,8%
1900-ban
7954 2309 1524 3833 262 26
100% 29,0% 19,2% 48,2%
1910-ben
8626 2729 1715 3866 289 27
100% 31,6% 19,9% 44,8%
1920-ban
10 124 3219 1631 4691 583
100% 31,8% 16,1% 46,3% 5,8%
1930-ban
15 505 4272 4170 6100 229 734
100% 27,6% 26,9% 39,32%
1941-ben
19 907 8373 3253 7110 1171
100% 42,1% 16,3% 35,7% 5,9%
1948-ban
23 247 12 017 4704 5490 1036
100% 51,7% 20,2% 23,6% 4,5%
1956-ban
32 498 18 120 6122 8034 9 213
100% 55,8% 18,8% 24,7% 0,7
1966-ban
46 384 27 998 7562 10 601 31 192
100% 60,4% 16,3% 22,9%
1977-ben
63 145 40 971 9159 12 343 428 244
100% 64,9% 14,5% 19,5%
1992-ben
63 156 49 426 8678 2753 2196 103
100% 78,3% 13,7% 4,4% 3,5%
2002-ben
53 713 44 236 6516 1113 1741 107
100% 82,4% 12,1% 2,1% 3,2%

Felekezeti megoszlás szerint 1850-ben 2806 evangélikus, 1008 görögkatolikus, 878 ortodox, 328 római katolikus és 186 református, míg 2002-ben 40 897 ortodox, 3477 református, 2494 görögkatolikus, 2205 római katolikus, 929 pünkösdista, 883 evangélikus, 703 baptista, 644 unitárius, 491 evangéliumi keresztény és 319 adventista lakosa volt.

Látnivalók

[szerkesztés]
Bővebben: Medgyes építészeti emlékei
Hermann Oberth emlékmúzeuma
  • Az evangélikus templom, az erdélyi gótika egyik jelentős alkotása. Ferde tornya a város jelképe. A templomot öt toronnyal erődített falgyűrű veszi körül.
  • A főtéri Schuller-ház, a legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben
  • A római katolikus (volt ferences) templom (gótikus–barokk) és a mellette álló volt kolostorépület épülete (ma városi múzeum)
  • Az 1485 méter hosszan megmaradt városfal. Több tornya közül a legérdekesebbek a déli Forkesch-kaputorony és az északi Steingässer-torony.
  • A főtéren a volt piarista gimnázium épülete
  • Stephan Ludwig Roth-emlékház
  • A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt szász evangélikus gimnázium) épülete (szecessziós, 1910–12)
  • Hermann Oberth-emlékház
  • A volt huszárkaszárnya
  • Az evangélikus gimnázium egykori tornaterme

Tornyok

[szerkesztés]
  • A Seilerturm és Stephan Ludwig Roth szülőháza
    A Seilerturm és Stephan Ludwig Roth szülőháza
  • A Steingässer-torony
    A Steingässer-torony
  • A Marienturm (Mária-torony)
    A Marienturm (Mária-torony)
  • Az evangélikus templom ferde tornya
    Az evangélikus templom ferde tornya
  • A Forkesch-kaputorony
    A Forkesch-kaputorony

Gazdaság

[szerkesztés]
  • Medgyes a romániai gázipar központja. Itt székelnek a gáz kitermelésért, elosztásáért, tározásáért, kereskedelméért, a földgázkutatásért és a hálózat karbantartásáért felelős vállalatok: a Romgaz, a Transgaz, a Dafora és az Exprogaz.
  • Salconserv szalámi-, felvágott- és konzervgyár. Elődje, Josef Theil szalámigyára 1895-ben alakult. 2006 és 2008 között korszerűsítették, Kapacitása 2010-ben napi hatvan tonna húskészítmény és harminc tonna konzerv előállítására volt alkalmas. Országszerte tizenegy márkaboltot üzemeltet.[9]
  • Vitrometan öblösüveggyár: poharak, vázák, mécsestartók[10]
  • Geromed síküveggyár[11]
  • Emailul kerámia- és teflongyár[12] 2008-ban 1200 dolgozója volt.[13]
  • Kromberg & Schubert vezetékköteggyár (2005 óta)[14]
  • Automecanica autókarosszéria-gyár[15]

Oktatás

[szerkesztés]
  • A városban tizenegy általános iskola működik, köztük a magyar tannyelvű Báthory István Általános Iskola.
  • Gázipari Országos Iskolaközpont, a műszaki tagozaton részben magyar tannyelvvel.[16]
  • Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt evangélikus gimnázium épületében), román és német tagozattal[17]
  • Axente Sever Elméleti Líceum (a volt szász mezőgazdasági iskola jogutódja).[18] 1996-ig német, 2000-ig magyar tagozata is volt.
  • Mediensis könnyűipari technikum.[19]
  • gépipari iskolaközpont

Sport

[szerkesztés]

Média

[szerkesztés]

A városban két helyi rádió (Radio Mediaș és Radio Ring), egy helyi tv-adó (Nova Tv) és három hetilap (Monitorul de Mediaș, Jurnal de Weekend és Medieșeanul) működik.

Közlekedés

[szerkesztés]

A város helyi közlekedés gerincét a trolibuszvonal-hálózata adja.

Híres emberek

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Erdély története 184. o.
  6. ↑ Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 512. o.
  7. ↑ Teleki Sándor visszaemlékezése a csatára, Vasárnapi Ujság, 1885/11
  8. ↑ Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 2. Budapest, 1898, 189
  9. ↑ www.salconserv.com. [2011. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  10. ↑ www.vitrometan.ro. [2010. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  11. ↑ www.geromed.ro
  12. ↑ www.birotec.ro. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  13. ↑ 'Sibianul 2008. május 9.. [2012. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  14. ↑ The Diplomat
  15. ↑ www.automecanica.com.ro
  16. ↑ www.sngmedias.ro
  17. ↑ roth.traducator.info. [2010. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  18. ↑ axente.ro
  19. ↑ www.gsiu.ro. [2008. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  20. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  

Források

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]

Medgyesi szász viseletek a 20. század elején (Adler Lipót felvételei)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Medgyes&oldid=27408292”