Ugrás a tartalomhoz

Százhalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Százhalom (Movile)
A szász evangélikus erődtemplom
A szász evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségJakabfalva
Rangfalu
Irányítószám557106
SIRUTA-kód144679
Népesség
Népesség268 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság485 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 01′ 16″, k. h. 24° 47′ 37″46.021111°N 24.793611°EKoordináták: é. sz. 46° 01′ 16″, k. h. 24° 47′ 37″46.021111°N 24.793611°E
Százhalom weboldala
SablonWikidataSegítség

Százhalom (románul Movile, korábban Hondrubechi, németül: Hundertbücheln, szász nyelvjárásban Hangderbäχeln) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Német és magyar neve azonos jelentésű, minthogy a középfelnémet Büchel 'halmot' jelent. A mai román név hatósági névadással keletkezett, jelentése szintén 'halmok'. Történeti névalakjai: Hundertpuch (1355), Zazhalm (1368), Hundertbüchel (1374), de Centum Cumulis [...] vulgaliter dicitur Hundirtbucheln (1384), Zazhalom (1601). Román neve 1750-ben Hondorbék.

Földrajz

[szerkesztés]

Fekvése

[szerkesztés]

Medgyestől 62 km-re délkeletre, Fogarastól 45 km-re észak–északnyugatra, Segesvártól 32 km-re délre, Szentágotától húsz km-re északkeletre, a Hortobágy völgyében fekszik.

Népesség

[szerkesztés]

A népességszám változása

[szerkesztés]

Százhalom népessége 1850 és 1956 között hét–nyolcszáz fő között mozgott, majd a szászok 20. század végi kivándorlásával kevesebb mint a felére csökkent.

Etnikai és vallási megoszlás

[szerkesztés]
  • 1850-ben 810 lakosából 500 volt szász, 238 román és 71 cigány nemzetiségű; 500 evangélikus és 309 görögkatolikus vallású. (Görögkatolikusok helyett 1857-től folyamatosan ortodoxokat találunk.)
  • 2002-ben 335 lakosából 310 vallotta magát román, 21 cigány és négy német nemzetiségűnek; 331 ortodox és négy evangélikus vallásúnak. (1992-ben még 161-en vallották magukat cigánynak.)

Története

[szerkesztés]

Szász alapítású falu, első említésétől 1876-ig, rövid megszakításokkal Nagysinkszékhez tartozott. 1368-ban közelében vert tábort Nagy Lajos király. 1488-ban 54 adófizető gazdát, két pásztort és egy iskolamestert írtak össze benne, ezzel a szék ötödik legnépesebb települése volt. Egy Antonius Pauli nevű százhalmi diák 1506-ban a krakkói egyetemen tanult. Szász lakossága 1564-ben tért át az evangélikus hitre. 1579-ben a Szent Márton napját követő vasárnapra országos vásár tartására kapott szabadalmat. 1658-ban a tatármoldvaihavasalföldi sereg felégette, és bár templomerődje kiállta az ostromot, lakossága megtizedelődött. Ezután sokan települtek be más falvakból. 1876-ban csatolták Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1898-ban kisközségből nagyközséggé alakult.[2]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A szász evangélikus erődtemplom hajója 14. századi. A nyugati végében álló harangtorony eredetileg 1225 után épült román stílusban, míg a keleti ún. Pflaumenturm védelmi céllal 1425 körül. Utóbbi 1730-ig védőemelettel volt ellátva. A római bíborosi kollégium 1475-ben száz napos búcsút engedélyezett a templom számára. 1495 körül gótikus stílusban építették át. 1500 körül falgyűrűvel és három védőtoronnyal erődítették, amelyek közül egyet az 1840-es években lebontottak, egy másik 1936-ban összedőlt. Kisebbik harangja 1411-ben, a nagyobbik 1482-ben, a középső 1496-ban, kő keresztelő medencéje 1554-ben készült.
  • Szent Miklós ortodox temploma 1796-ban épült.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Innen származott és tizenegy éves koráig, 1930-ig itt élt Cornel Irimie néprajztudós.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • ácsolt láda a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [1][halott link]