Szászivánfalva
| Szászivánfalva (Ighișu Nou, Sächsisch-Eibesdorf) | |
 | |
| Szász erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Medgyes municípium |
| Irányítószám | 551001 |
| Körzethívószám | 0x69[1] |
| SIRUTA-kód | 143637 |
| Népesség | |
| Népesség | 1201 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 10 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 345 m |
| Terület | kb. 15 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 06′ 50″, k. h. 24° 20′ 50″46.113889°N 24.347222°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 50″, k. h. 24° 20′ 50″46.113889°N 24.347222°E | |
| Szászivánfalva weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Szászivánfalva (románul: Ighișu Nou vagy Ighișul Nou, 1925 előtt Ighișul Săsesc vagy Ibișdorful Săsesc, németül: Sächsisch-Eibesdorf, szász nyelven Ebesdref) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Nagy-Küküllő melléki dombságon, Medgyestől négy kilométerre délre található.
Nevének eredete
[szerkesztés]Az elsődleges Izséptelke vagy Izsóptelke név (Isontelke, 1305, Isyptellis, 1359, Ysopis, 1414, Isofalwa, 1520) a József névváltozatából keletkezett. Német nevének (Ybesdorff, 1532, Eybestorf, 1560) előtagja látszólag a 'tiszafa' jelentésű Eibe szóból való. Azonban mind német, mind román (Ibisdorff, 1733), mind magyar neve (Szász-Ivánfalva, 1808) párhuzamos a tőle délkeletre fekvő negyedik falu, Oláhivánfalva nevével (Ibisdorf, 1733, Óláh Ivánfalva, 1760–62), ami esetleg az ottani lakosság egy részének áttelepülésére utal.
Népessége
[szerkesztés]- 1880-ban 1125 lakosából 485 volt román, 449 szász és 184 cigány anyanyelvű; 549 görögkatolikus, 465 evangélikus és 104 ortodox vallású.
- 2002-ben 1440 lakosából 1181 volt román, 218 cigány, 24 német és 14 magyar nemzetiségű; 1345 ortodox és 40 evangéliumi keresztény vallású.
Története
[szerkesztés]Medgyesszékhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozó szász, később szász–román–cigány lakosságú falu volt, jelentős bortermeléssel. 1714-ben 58 szabad paraszt, tíz házas és hét ház nélküli zsellér és 18 özvegy lakta. Román lakói a keleti, a cigányok a déli falurészben éltek. 1945-ben 129 szász lakosát négy évre kényszermunkára hurcolták a Szovjetunióba, közben a háborúból visszatérő szászivánfalvi szász hadifoglyok Frankfurt an der Oderbe települhettek le. Határában a második világháború után földgázt termeltek ki. Patakját Medgyes felett 1972-ben felduzzasztották.
Látnivalók
[szerkesztés]- Dombra épült szász evangélikus temploma 1420-ban már állt, mint Szűz Mária tiszteletére állított plébániatemplom. Valószínűleg egy korábbi helyére épült. Növényi motívumokkal díszített szentségfülkéjén 1491-es dátum látható. Sekrestyéjének ablaka román ízlésű, ajtaja gótikus. Nyugati, csúcsíves kapujának kőkerete különösen szép. Szentélye keresztboltozatának gyámkövei szépen faragottak. A Keresztrefeszítést ábrázoló oltárképe 1515-ben készült. Középkori falfestményeinek részleteit 1951-ben fedezték fel, akkor bemeszelték őket, de 2014-ben renoválták, - azóta láthatóak. Erődített harangtornya 34,5 méter magas, három harangja közül egy 1496-ban, egy másik 1556-ban készült. Kettős, ovális várfala a 16. században épült.
- Görögkatolikus temploma 1747-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ifj. Stefan Weingärtner: Heimatbuch Sächsisch-Eibesdorf. Kaufering, 1998
- A falu honlapja (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}