Riomfalva
| Riomfalva (Richiș) | |
 | |
| A riomfalvi erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Berethalom |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557047 |
| SIRUTA-kód | 144223 |
| Népesség | |
| Népesség | 707 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 31 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 435 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′ 51″, k. h. 24° 28′ 33″46.080833°N 24.475833°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 51″, k. h. 24° 28′ 33″46.080833°N 24.475833°E | |
| Riomfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Riomfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Riomfalva (románul: Richiș, korábban Rechișdorf, németül: Reichesdorf, szászul Reχestref) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Medgyestől húsz kilométerre délkeletre, 530–560 méter magas dombok tövében fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kiss Lajos szerint nevének előtagja a német Richwin személynévből származik. A helyi szászok hagyománya azonban a 'daru' jelentésű Reiher szóval hozta összefüggésbe, pecsétjén is ez a madár szerepelt. Először 1283-ban, villa Rihuini néven, majd 1289-ben mint villa Richoinii, 1359-ben Villa Richini, 1393-ban Villa Rychuyni, 1429-ben Villa Riquini, 1492-ben Rychenfalwa, 1520-ban Richinium, 1532-ben Rychesdorf, 1733-ban Rekisdorff, 1760–62-ben Reichersdorf alakban jegyezték fel.
Lakossága
[szerkesztés]- 1850-ben 1205 lakosából 910 volt német, 213 román és 76 cigány nemzetiségű; 914 evangélikus és 289 ortodox vallású.
- 2002-ben 792 lakosából 563 volt román, 145 cigány, 63 magyar és 21 német nemzetiségű; 691 ortodox, 56 református és 15 evangélikus vallású.
Története
[szerkesztés]Medgyesszéki szász szabadfalu, később mezőváros volt. Bortermelése miatt gazdag településnek számított. Plébánosai közül Blasius Petri 1489-ben a bécsi egyetemen tanult, az ugyanott magiszteri címet szerzett Martin Huet 1529-ben a nagyszebeni városi plébániáról érkezett a településre, Mathias Glatz (1557–73) pedig Johannes Honterus közeli munkatársa volt. Iskolája már 1516-ban is működött, első ismert iskolamestere 1560 és 62 között a nagyszebeni Georg Melas volt. 1549 és 1590 között 24 riomfalvi tanult a brassói gimnáziumban, ezzel az erdélyi települések közül a hatodik helyen állt, megelőzve Segesvárt. A riomfalvi Daniel Urdesius 1586-ban az odera-frankfurti egyetemen tanult.
1532-ben 152 gazdát számoltak össze benne. 1555-ben I. Ferdinándtól vásártartási és bíráskodási jogot kapott. Ettől kezdve a 19. századig oppidumként említették, sokadalmait Simon és Júda napján tartották.[2] 1578-ban már céhei működtek, 1593-ban külön is megemlékeznek az itteni vargacéhről. 1600-ban a seregeknek esett áldozatul, 1702-ben nagy része leégett, majd 1704-ben a kurucok rabolták ki. 1690-ben mindössze 43 lakott házat írtak benne össze.
1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. A község 1870-ben ötvenezer koronáért megvásárolta a Bethlen család szászzalatnai birtokát. Határát 1883–84-ben tagosították. Lakosságából 1900-ban 119 férfi és 10 nő tartózkodott az Egyesült Államokban. 4500 holdas határának 1935-ben 38%-a volt szántó, 23%-a erdő és 10%-a szőlő. 1945-ben 85 riomfalvi szász nőt és 36 férfit deportáltak a Szovjetunióba, közülük tizennégyen nem élték túl a négy évnyi kényszermunkát. Szász lakossága a 20. század végén elhagyta.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus erődtemploma a Retterberg nyúlványán 1350 és 1451 között, késő gótikus stílusban, két mellék- és kereszthajós bazilikaként épült, a nagyszebeni püspöki templom mintájára. Korabeli kőfaragások láthatók a 25 zárókövön, a szentségfülke keretén és a nyugati kapuzat timpanonján. Sekrestyeajtaja 1516-ban készült, rajta a település címere látható, a szájában halat tartó daruval. Az 1600-as tűzvész után kórusát 1634-re újraépítették. Rokokó oltára Johann Folbarth segesvári mester műve 1775-ből. 1500 körül erődítették – három védőtoronnyal ellátott egyszeres védőfallal vették körül és elbontották a kereszthajót. A tornyok közül ma kettő áll. Az egyiket 1861-ben kilenc és fél méterrel megmagasították, és így harangtoronnyá alakították át. Várfalának anyagából 1890-ben iskolát, 1910-ben báltermet építettek. A megmaradt falszakasz két méter magasan áll. A délkeleti tornyot részben beépítették az eredeti formájában 1622 előtt épült evangélikus parókiába, amelyet 1922-ben átalakítottak.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt élt mint a község jegyzője és itt is halt meg 1903-ban Georg Meyndt nyelvjárási költő.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [2] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Források
[szerkesztés]- Andreas Nemenz (szerk.): Reichesdorf: Eine Ortschaft im Weinland Siebenbürgens. München, 1999
- A szász faluközösség honlapja (németül)
További információk
[szerkesztés]- Riomfalvi szász szokások [3] (németül)
Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}