A 18. század elején Franciaországban létrejött egy új stílus, mely a kifinomult arisztokrácia könnyed életvitelét környezetének kialakításával is hangsúlyozni akarta. Már XIV. Lajos korában érezhető volt egyfajta szembenállás a hivatalos barokk stílus szigora ellen. Az ellenzők könnyedebb, díszítettebb stílust akartak létrehozni szeszélyesen aszimmetrikus, szabálytalan vonalvezetéssel. XV. Lajos idején egy gazdasági fellendülés is megfigyelhető volt, aminek hatására megnőtt a kényelemre, a luxusra való igény. Ez mutatkozik meg a társasági élet kifinomultságában, a szalonok nőies bájában, nagyvilági életében. Ehhez a hangulathoz a barokk nehézkessége, drámaisága helyett egy árnyaltabb, játékosabb, a korábbinál jóval könnyedebb stílus kívánkozott.
A rokokó elsősorban díszítőstílus, főképpen épületek, belső terek, bútorok stb. díszítésére volt alkalmas. Különálló rokokó építészet nem létezik, a kor épületei külsőleg klasszikus szigorúságot és józanságot árulnak el. A lakóházak többnyire patkóalakban épülnek, különösen az épületek központi részét emelik ki rizalittal. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden szilárd, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakban old föl. Változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalak alkotják fő jellemét, amit minden országban egyaránt megtart.
Gyakori motívumok a csigák és kagylók, növényi részek, főleg folyondárok és virágok, melyek aszimmetrikusan vannak elrendezve. A homlokzatokat olykor puttók is díszítik. A stílus Franciaországban és a Német-Római Birodalom területein jelentős.
Rokokó festészetről csak ott beszélhetünk, ahol a festmény beleillik a stukkóval díszített, porcelánszobrocskáktól zsúfolt terembe. Az ilyen festmény jellemzői az érzelmesség, a finom erotika, aprólékos kidolgozás. A legkedveltebb műfaj a zsánerkép (életkép), ez fejezte ki az arisztokrácia igényeit. Emellett számos mitológiai tárgyú kép is készült, illetve apró portrék, úgynevezett miniatűrök. A rokokó erotikus festészet egyik leghíresebb alkotása François Boucher festménye, A szőke odaliszk (1751).
A rokokó első jelentkezése a festészetben Watteau életműve volt.
Porcelán: A rokokó korszakában vált híressé a meißeni és sèvres-i porcelán. A rokokó szobrok kis méretük ellenére is anatómiailag pontosak, rendkívül részletgazdagok, témaválasztásuk érzelmes, olykor melankolikus. A leghíresebb porcelánkészítő mesterek Franz Anton Bustelli és Johann Joachim Kändler voltak.
Divat: Franciaországból indult el a paróka divatja még XIV. Lajos idejében. Egy átmeneti stílus, a régence-stílus után beszélhetünk valódi rokokó parókákról, melyeket óriási méret, különleges, furcsának ható díszek jellemeznek. Előszeretettel fűzték tele vendéghajukat a nők kishajókkal, gyöngyökkel, kitömött madarakkal, virágokkal, strucctollakkal.
A divatos úrinő megjelenését abroncsos szoknyájának mérete és minél szorosabbra húzott fűzője határozta meg.
Legfőbb tárgyköre az epekedő szerelem, melyhez finom erotika társul. Felhasznál mitológiai alakokat, elsősorban amoretteket, puttókat, a virágok és a tavasz istennőjét, Flórát és az ifjúság istennőjét, Hébét. Jellegzetes motívum a virágzó kert, a csillagos ég. Általában elmondható, hogy mindent az ember köré miniatürizál. Fokozottan megjelennek az érzékelés benyomásai: finom illatok, a naplemente színei, édes ízek; mindez életigenlést sugall.
A verselésben csilingelő rímek, stilizált formák, szimultán ritmus, zeneiség a rokokó eszköztára.
_b_652.jpg)
.jpg)
.svg)