Ugrás a tartalomhoz

Neobizánci építészet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Nyevszkij-székesegyház, Szófia, Alexander Pomerantsev
A kronstadti katedrális belseje

A neobizánci építészet[1] a bizánci építészeten alapuló stílus a historizmus korszakában. A 19. században és 20. század elején volt jellemző.

A stílus építészeti megújulási mozgalom volt, amelyet leggyakrabban vallási, részben pedig intézményi és nyilvános épületeknél alkalmaztak. Oroszországban és a Balkánon érte el legmagasabb fejlődését, mivel nemzeti státuszú volt, és az ortodox népek (pánszlávizmus eszméi) politikai, vallási és kulturális egységét szimbolizálta.[2] Az 1840-es években jelent meg Nyugat-Európában, és a 19. század utolsó negyedében tetőzött az Orosz Birodalomban, majd később Bulgáriában és Jugoszláviában jelentkezett.

A stílus jellemzői az árkádok, a boltozat, a kupolák, a stukkó, a dekoráció. A belső teret több színű márvány és színes mozaikok díszítik. Nyugat-Európa országaiban a stílus román-bizánci változata terjedt el, amelyben a bizánci formákat a román stílus elemeivel kombinálták.[2]

Orosz Birodalom

[szerkesztés]
A kronstadti Nyikolszkij-székesegyház

A Szophia székesegyház (1782–1788) szentpétervári Puskinban volt a legkorábbi kísérlet e stílusra. Az 1830-as években I. Miklós orosz támogatta a Konsztantin Thon (1794–1881) által tervezett, ún. orosz-bizánci stílusú templomokat.

Az igazi bizánci művészetet, amelyet Grigorij Gagarin (1810–1893) művész és David Grimm (1823–1898) építész népszerűsített, II. Sándor cár (ur.: 1855–1881) tette meg az ortodox egyház de facto hivatalos stílusaként.[2] A bizánci építészet az ortodox terjeszkedés eszközévé vált a Birodalom határain kívül (Kongresszusi Lengyelország, Krím, Kaukázus). Sándor uralkodása alatt azonban anyagi problémák miatt kevés épület készült el.

A neobizánci katedrálisok a nyugati tartományokban (Lengyelország, Litvánia), a hadsereg kaukázusi és közép-ázsiai támaszpontjai, a kozák seregek és az uráli Perm régió városai körül összpontosultak. David Grimm és Vaszilij Koszjakov (1862–1921) építészek egy egyedülálló, nemzeti típusú, egykupolás bizánci katedrálist dolgoztak ki.

II. Miklós uralkodása (1894–1917) arra volt figyelemre méltó, hogy az építészek ettől a mintától visszafordultak a Hagia Szophia hagyatékhoz, amely csúcspontja a kronstadti Nyikolszkij-székesegyház és a Poti székesegyháza lett. Vasbetont alkalmaztak, ami nagyon gyors építkezést tett lehetővé; a belső tereik egyértelműen a kortárs szecesszióba tartoznak, a külsejük azonban az egykori bizánci stílus követése.

A 19. század végén és a 20. század elején orosz bizánci stílusban hatalmas katedrálisok épültek, amelyek az Orosz Birodalom hatalmát jelképezték. A stílusnak az 1917-es forradalom vetett véget, de az emigráns építészek folytatták azt Jugoszláviában és Harbinban.[2]

Balkán

[szerkesztés]

Szerbia

[szerkesztés]

A két világháború közötti időszakban a neobizánci építészeti mozgalom a jugoszláv főváros, Belgrád reprezentatív épületeiben jelentkezett, I. Sándor király támogatásával.[3]

Főbb építmények a Szent Száva-templom és a Szent Márk-templom.

a belgrádi Szent Száva-templom (balról) összevetve a kora középkori Hagia Szophiával (jobbról)
Nagyítás
a belgrádi Szent Száva-templom (balról) összevetve a kora középkori Hagia Szophiával (jobbról)

Bulgária

[szerkesztés]

Bulgáriában a szófiai Alekszandr Nyevszkij-székesegyház vált a stílus legfontosabb építményévé. Az orosz neobizánci áramlatok hatására épült, hosszú ideig a Balkán-félsziget legnagyobb ortodox temploma volt.

Példák

[szerkesztés]

Példák a neobizánci stílusra:

ortodox templomok
Asztraháni Szent Vlagyimir székesegyház
Alekszandr Nyevszkij-székesegyház Novoszibirszkben
katolikus templomok

Galéria

[szerkesztés]
  • A kazanyi templom, a Novogyevicsi temető, Szentpétervár
    A kazanyi templom, a Novogyevicsi temető, Szentpétervár
  • Alekszandr Nyevszkij-székesegyház, Novoszibirszk
    Alekszandr Nyevszkij-székesegyház, Novoszibirszk
  • Novocserkaszkj székesegyház
    Novocserkaszkj székesegyház
  • Szent Miklós kolostor, Verhoturje
    Szent Miklós kolostor, Verhoturje
  • Angyali üdvözlet katedrális, Harkov
    Angyali üdvözlet katedrális, Harkov
  • Szent Vlagyimir székesegyház, Szevasztopol
    Szent Vlagyimir székesegyház, Szevasztopol
  • Új Athosz kolostor
    Új Athosz kolostor
  • Szent Vologyimir-székesegyház, Kijev
    Szent Vologyimir-székesegyház, Kijev
  • Születés székesegyháza, Riga
    Születés székesegyháza, Riga
  • Szent Mihály arkangyal templom, Kaunas
    Szent Mihály arkangyal templom, Kaunas
  • Ortodox templom Białowieżában
    Ortodox templom Białowieżában
  • Poti székesegyháza
    Poti székesegyháza

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ helyesírás: neobizánci (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2021. december 28.)
  2. ↑ a b c d НЕОВИЗАНТИЙСКИЙ СТИЛЬ • Большая российская энциклопедия - электронная версия. bigenc.ru. [2022. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 28.)
  3. ↑ Aleksandar Kadijević: Byzantine architecture as inspiration for serbian new age architects. Katalog der SANU anlässlich des Byzantinologischen Weltkongresses 2016 und der Begleitausstellung in der Galerie der Wissenschaften und Technik in der Serbischen Akademie der Wissenschaften und Künste. Serbian Committee for Byzantine Studies, Belgrade 2016, ISBN 978-86-7025-694-1, S. 62.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Неовизантийский стиль című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Neobizánci_építészet&oldid=27108645”