Dubrave (Pojezerje)

Dubrave
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Pojezerje
Jogállás	falu
Irányítószám	20278
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	0 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	144 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 06′ 36″, k. h. 17° 28′ 44″43.11, 17.479
Sablon • Wikidata • Segítség

Dubrave falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pojezerje községhez tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 44, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre, az A1-es autópályától délre fekszik.

Története

A térség török uralom végével a 17. század végén 1690 körül népesült be. A lakosság döntően azoktól a betelepülőktől származott, akik a moreai háború (1684-1699) idején érkeztek ide Hercegovinából Mate Bebić szerdár vezetése alatt. Az idők folyamán, különösen a hercegovinai határt megállapító pozsareváci békével (1718.) zárult ún. kis háború után azonban ezeket a családokat újak váltották fel. 1767-ben az otrić-strugei plébániát, melyhez a település is tartozott leválasztották a podjezerjei plébániáról. A plébánia székhelye kezdetben Strugén volt, csak a 18. század végén lett a székhely Otrićon, a plébániatemplom pedig az ottani Szent Miklós templom lett, ahogy máig is így van. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1880-ban 68 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után megindult a lakosság kivándorlása főként a délkeletre fekvő Metkovićra, kisebb részben az újonnan alapított Kobiljačára. A településnek 2011-ben már nem volt állandó lakossága.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
0	0	68	0	0	0	0	0	277	298	306	111	2	0	0	0

(1981-ben Kobiljača különálló településrészeként, 1991-ben Brečići különálló településrészeként. 1880-ban Dubrava néven. 1857-ben és 1869-ben, valamint 1890-től 1931-ig lakosságát Pozla Gorához számították. 1948 és 1961 között az adatok Kobiljača lakosságának egy részét is tartalmazzák. 1948-tól önálló településként. 1991-ben, 2001-ben és 2011-ben lakosság nélkül.)

Nevezetességei

A Szent Mihály-templom a Zla Gora-domb hágójában található, azon történelmi útvonalon, amely Jezera területét és a Neretva jobb partjának mellékéhez tartozó településeket kötötte össze. A templom egyhajós épület, fennmaradt 18. századi barokk kő- és stukkó profilelemekkel. Az utolsó átépítések a 20. században történetek, ahonnan a berendezés nagy része származik. A templom, a kápolna-ravatalozó és a temető területeét 19/20. századi, szárazon rakott kőfal veszi körül, amelyet részben egy őskori kőhalom maradványaira építettek. A Zla Gora teróületén több ilyen ősi kőhalom is található. A templomtól mintegy száz méterrel délkeletre, a Crkvina helyén egy középkori temető maradványai találhatók stećak típusú sírkövekkel, és több sírkő maradványával. Ilyen maradváyok a Szent Mihály-templom melletti temetőben is megtalálhatók. A templomot a történelmi források 1733-ban említik először, mint Jezeró régi plébániatemplomát, mely 1798-ig töltötte be ezt a szerepet. A története során történt számos bővítés ellenére jelentős mértékben megőrizte eredetiségét, és a temetővel együtt ma is harmonikus egészet képvisel.

Források

• Pojezerje község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja – Otrić-Struge (horvátul)

További információk

• Blog a plébániáról (horvátul)