Ugrás a tartalomhoz

Busóc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bušovce szócikkből átirányítva)
Busóc
Busóc zászlaja
Busóc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rangközség
PolgármesterDaniel Jurek
Irányítószám059 93
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámKK
Népesség
Teljes népesség304 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság594 m
Terület9,03 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″49.218889°N 20.483889°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″49.218889°N 20.483889°E
Busóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Busóc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Busóc (szlovákul Bušovce, németül Bauschendorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Késmárktól 12 km-re északkeletre, a Poprád-folyó bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

Területe már a korai kőkorban lakott volt. Az újkőkorszakban a vonaldíszes kerámiák népe, a bronzkorban a hallstatti kultúra népe élt ezen a vidéken.

A falu a Sztragar nevű erdőben keletkezett, amikor 1286-ban a Sváby család őse kapta IV. Lászlótól adományba. 1345-ben „Bussundorf” néven említik először, ekkor már plébániája is volt. 1348-ban „Busson”, 1564-ben „Bauschendorff” alakban tűnik fel. A szepesi káptalannak fizette a tizedet. 1787-ben 81 házában 589 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Busócz. Bausendorf, Busovcze. Népes tót falu Szepes Vármegyében, birtokosai Szent Iványi, és Görgei Uraságok, fekszik Forbergnek szomszédságában, földgye középszerű, legelője és fája kevés, földyeinek 3/4 része soványas; de mivel keresetre jó módgyok van, második Osztálybéli.”[2]

1828-ban 98 háza és 730 lakosa volt. Lakói vászonszövéssel foglalkoztak, a faluban 1940-ig szeszgyár is működött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Busócz, Bauschendorf, német falu, Szepes vmgyében, a Poprád bal partján, ut. p. Késmárkhoz északra 1 1/2 mfdnyire, egy térségen: 231 kath., 820 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. – Van egy kastélyja, melly a Badányi uraságé, több nemes udvara, korcsmái; fában szükséget szenved; gyolcsot sokat sző és fejérít. A falu körül több apró dombok látszanak, mellyek hunhalmoknak neveztetnek, s az a vélekedés, hogy a rómaiak itt ütköztek meg a hunokkal. F. u. Badányi, Szepesházy nemzetségek.”[3]

A 20. század elején nevét Busafalvára magyarosították, de a község tiltakozására 1907-ben ismét Busóc lett. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 530 lakosából 56 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 502-en lakták, ebből 45 szlovák és 7 magyar anyanyelvű.

1900-ban 503 lakosából 74 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 441-en lakták: 52 szlovák és 24 magyar anyanyelvű.

1921-ben 405-en lakták, ebből 24 csehszlovák és 9 magyar.

1930-ban 455 lakosából 171 csehszlovák volt.

1991-ben 316 lakosából 308 szlovák volt.

2001-ben 315 lakosából 313 szlovák volt.[4]

2011-ben 313 lakosából 288 szlovák volt.

2021-ben 304 lakosából (+2) cigány, 1 ruszin, 286 (+2) szlovák, 2 egyéb és 15 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1919. szeptember 28-án Gergelyi Ottmár szlovákiai levéltáros.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2004. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 16.)
  5. ↑ ma7.sk

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Busóc&oldid=27599087”