Szepesófalu

	Szepesófalu (Spišská Stará Ves)
; Szepesófalu címere	; Szepesófalu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	város
Első írásos említés	1272
Polgármester	Jozef Harabin
Irányítószám	061 01
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	KK
	Népesség
Teljes népesség	2202 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	129 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	487 m
Terület	17,53 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 23′, k. h. 20° 22′49.383333°N 20.366667°EKoordináták: é. sz. 49° 23′, k. h. 20° 22′49.383333°N 20.366667°E
	Szepesófalu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesófalu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk az eperjesi településről szól. Hasonló címmel lásd még: Ófalu (egyértelműsítő lap).

Szepesófalu (szlovákul Spišská Stará Ves, németül Altendorf, lengyelül Stara Wieś Spiska, latinul Antiqua Villa) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Tarhegy tartozik hozzá.

Fekvése

Késmárktól 37 km-re északra, a szlovák-lengyel határ mellett, a Dunajecbe tartó Rieka-patak torkolata felett fekszik.

Története

A város helyén állt települést már a 13. század elején említik „Antiqua Villa” néven. A várost 1308-ban Kakas comes megbízásából hunfalvi Friedrich soltész alapította – határát Katzwinkelnek, vagyis macskazugnak nevezték. A település 1337-ben az alsólehnici karthauzi barátoké lett, gyolcsszövőinek, kereskedőinek köszönhetően gyorsan fejlődött. Hetipiacai, vásárai voltak, árui vámmentességet élveztek. Már az Árpád-korban jelentős határvároska, királyaink itt kötöttek szövetséget a lengyel királyokkal. 1399-ben Zsigmond városi kiváltságokkal ruházta fel. 1411-ben itt találkozott Zsigmond Ulászló lengyel királlyal. 1431-ben és 1433-ban a husziták égették fel. Mátyás király is itt békült ki Kázmér lengyel királlyal 1474. február 21-én, a husziták kiűzése után.

A város 1563-ban indult hanyatlásnak, amikor a karthauziakat világi földesurak váltották fel és megfosztották kiváltságaitól. 1655-ben III. Ferdinánd ismét vásártartási jogot adott a városnak. 1710-ben a pestis csaknem egész lakosságát elpusztította, majd 1712-ben a város is teljesen leégett. 1746 és 1760 között még négy tűzvész pusztított, az utolsó tűzben minden elégett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ÓFALU. Mező Város Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lengyel Országnak szélénél, harmintzadgya is van, határja ollyan mint Lechniczé.”^[2]

1849 után a Magurai járás székhelye lett.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Ófalu, Antiquavilla, tót m. v. Szepes vmegyében, Galliczia határszélén, közel a Dunajecz vizéhez: 1066 kath., 90 zsidó lak., kath. parochiával, só-harminczad – vámhivatallal. Vásárai igen népesek, sok gyolcsot csinál, s a Dunajeczben fogott lazaczczal nagy kereskedést űz. F. u. az eperjesi g. kath. püspök és káptalan, s a lechniczi uradalomhoz tartozik. Ut. p. Késmárk.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásának székhelye volt. Ma közúti határátkelőhely Lengyelország, Krakkó felé.

1960-ban megszűnt járási székhely lenni.

Népesség

1910-ben 1244-en lakták, ebből 682 szlovák, 270 német és 154 magyar anyanyelvű.

2011-ben 2264 lakosából 2055 fő szlovák, 1 magyar.

2021-ben 2202 lakosából 2037 (+32) szlovák, 48 (+57) cigány, 5 (+10) ruszin, 2 magyar, 26 (+2) egyéb és 84 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Neves személyek

Itt született 1722-ben Kalatay Ferenc nagyváradi püspök.
Itt született 1864. szeptember 12-én a festőművész Katona Nándor.
Itt született 1913. október 17-én Alojz Mário Chmeľ Ágoston-rendi szerzetes, akinek szentté avatása folyamatban van.
Innen származott Farkas Mihály (1904-1965) magyar kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége.

Nevezetességei

Szűz Mária Mennybemenetelének szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült, 1760 és 1762 között barokk stílusban átépítették.
Harmincad-ház nevű kastélya a 18. század második feléből való, 1860-ban neoklasszicista stílusban építették át.
Két barokk kápolnája 18. századi.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ ma7.sk

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Késmárki járás m v sz A Késmárki járás települései
Késmárk (Kežmarok)
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec)