Újlubló
Újlubló (Nová Ľubovňa) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Ólublói | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1322 | ||
Polgármester | Stanislav Turlík | ||
Irányítószám | 065 11 | ||
Körzethívószám | 052 | ||
Forgalmi rendszám | SL | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3009 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 200 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 557 m | ||
Terület | 14,43 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 16′ 16″, k. h. 20° 40′ 53″49.271111°N 20.681389°EKoordináták: é. sz. 49° 16′ 16″, k. h. 20° 40′ 53″49.271111°N 20.681389°E | |||
Újlubló weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Újlubló témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Újlubló (szlovákul: Nová Ľubovňa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Ólublótól 2 km-re délre található.
Története
[szerkesztés]1322-ben „Nova Lublo” néven említik először, amikor Drugeth Fülöp szepesi gróf megbízást ad István soltésznak arra, hogy itt az örök haszonbérleti jog alapján falut alapítson. Temploma közvetlenül a falu alapítása után épült. 1342-ben „Neuliubliaw”, 1364-ben „Neulublo”, 1408-ban „Vylyblyo”, „Wylybliou” alakban említik a korabeli források. A lublói váruradalomhoz tartozott. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond a várat és uradalmát titkos tanácsosának, Perényi Péternek adta. 1412 és 1772 között az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelország része volt.
A 16. században ide is elért a reformáció és a templom az evangélikusoké lett. 1563-ban Zsigmond Ágost lengyel király felszabadította Újlublót az adó- és vámfizetési kötelezettség alól egész Lengyelország területén. 1564-ben a falunak 31 jobbágyportáját jegyezték, zsellérei nem voltak. A templomot 1624-ben szerezték vissza a katolikusok. A templomon kívül 1728-ban ispotály is működött itt a szegények számára. 1758-ban 87 jobbágy, 23 zsellér és 3 vagyontalan család élt a településen. Lakói közül 328 gyermek volt.
Újlublót 1772-ben, a Magyarországhoz való visszakerülése után a Probstner család szerezte meg. Ekkor 112 jobbágytelekkel rendelkezett, melyek nagysága háromnegyed és egy nyolcad között váltakozott, a zselléreknek 9 házuk volt. Rajtuk kívül az egyháznak is adózott 7 jobbágy, 3 zsellér és 4 vagyontalan család. 1786-ban német telepesek érkeztek. 1828-ban 182 ház volt a faluban 1312 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Uj-Lublyó, tót falu, Szepes vmegyében, közel a gallicziai határhoz, Késmárktól 3, Lőcsétől 8 óra. Fekszik rónán s hegy oldalon. A föld középszerü, keresztűl foly egy Jakubjanka nevü patak. Van 1100 római kath. lakosa, paroch. temploma, 41 egész urb. telke. Az uraságnak erdőn kivül van 200 hold földe, s ettől tartozott a lelkésznek tizedet fizetni. Van a helységben 2 vasgyár, pálinkaház, több tisztilak. E helység határában találtatik a hires lublyói savanyuviz-forrás és fördő. Fekvése a földnek valóban regényes, kellemes erdőktől környezve. A fördő-épületek csinosak; az élelem olcsó; szép vendégfogadó, derék angol kert egy tóval, kényelmet és kedves mulatságot adnak a fördő-vendégeknek. A fördés ideje leginkább julius kezdetétől aug. végéig. A falu és fördő birtokai Probstner András és Adolf.”[2]
A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
A falu mezőgazdasági jellegét később is megőrizte, de számos lakója dolgozott építkezéseken szerte az országban. 1928-ban a falu egy része leégett.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 902, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 2637 lakosából 2584 szlovák és 39 cigány volt.
2011-ben 2888 lakosából 2747 szlovák, 19 ruszin és 12 cigány.
Nevezetességei
[szerkesztés]- János evangélistának szentelt római katolikus temploma 1322 után épült gótikus stílusban, 1615-ben, 1857-ben és 1934-ben megújították.
- Szűk, mély völgyben, egy fenyves erdő közepén terül el fürdője, amely két bő szénsavtartalmú gyógyforrásból táplálkozik. A források melletti kápolnát Révay szepesi püspök építtette.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.