Révay család
A báró/gróf szklabinai és blatnicai, illetve nemes trebosztói és bisztricskai Révay család egy régi magyarországi nemesi család.
Története
[szerkesztés]A család a horvát–szlavónországi Szerém vármegyéből származik. Első ismert ősét, Jakabot, a 13. század elején említik. A család a mohácsi vész után Turóc vármegyébe került, ahol a megye örökös főispánjai lettek. Későbbi birtokukra, Szklabinyára, Blatnicára és Mosócra 1540-ben, illetve 1560-ban Ferenc adománylevelet, s vele együtt bárói rangot kapott. Ebből az ágból származó Péter még grófi rangig is eljutott, de az ő ága 1855-ben leányágon kihalt. A másik ágat az előbbi Ferenc testvére, István alapította, és a nemesi oklevélen kívül bárói rangra emelkedtek. Kempelen Béla pótlék kötetében is szerepel a család: Itt említi meg, hogy Révay Simon és unokaöccsét, Révay László bárókat 1916. december 30-án grófi rangra emelték.
Jelentősebb tagjai
[szerkesztés]- Révay Ferenc (1489–1553)
- Révay Péter (1568–1622)
- Révay László (1600–1667)
- Révay Erzsébet (1660?–1732)
- Révay Antal (1718–1783)
- Révay Simon, báró (1820–1880)
- Révay Simon, gróf (1865–1928)
- Révay István (1899–1989)
- Révay József (1902–1945)
- Révay Kálmán (1911–1950)
Kastélyaik
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Károly János 1879: Oklevelek Nádasdy Ferencz gróf nádasd-ladányi levéltárából. Budapest.
- Ján Šikura 1937: Počiatky panstva Révayovcov v Turci.
- Klára Komorová: Šľachtický rod Révaiovci ako kultúrni mecéni. In: Šľachta stredného Slovenska a jej vplyv na kultúrny rozvoj regiónu. 145-153
- Mačuha, M. 2005: Listy Matúša Ivanku, prefekta turčianskych majetkov rodu Révai, z rokov 1601-1625. Historický časopis 53, 93-110.
- Monok István 2005 (szerk.): Kék vér, fekete tinta.
- Komorová, K. 2008: Šľachtický dvor Révaiovcov ako centrum vzdelanosti Turca. Forum Historiae 2/1, 1-8.
- Rod Révai v slovenských dejinách – Slovenská národná knižnica. Martin, 2010 ISBN 978-80-89301-62-1
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok
Források
[szerkesztés]- Ethey gyűjtemény, ŠOBA Ivanka pri Nitre, ZbE/6 - inv. č. 39