Nagyhársas

	Nagyhársas (Veľký Lipník)
	; Nagyhársas zászlaja
	; Nagyhársas zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1338
Polgármester	Peter Labant
Irányítószám	065 33
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	914 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	36 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	569 m
Terület	27,51 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″49.375000°N 20.497222°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″49.375000°N 20.497222°E
	Nagyhársas weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhársas témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyhársas (1899-ig Nagy-Lipnik, szlovákul: Veľký Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Ólublótól közúton 16 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett, a Szepesi-Magura legfestőibb völgyében, a Kamienka-völgyben fekszik.

Története

A 13. század második felében, a tatárjárást követően a soltész telepítés idején keletkezett. A települést 1314-ben Károly Róbert király adománylevelében említik először, amikor a birtokot a Görgey családnak adja.

1314-ben „Lypnice”, 1330-ban „Lupnyk”, 1338-ban „Fel Lwpnyk” néven említik. 1567-ben a vlach jog alapján Halicsból betelepített ruszinokkal növekedett lakossága. 1598-ban 17 háza volt. A 17. században a Mattyasovszky család zálogbirtoka, majd a Palocsay-Horváth család volt a birtokosa. A 18. században a szepesi káptalan birtoka. 1787-re 142-re nőtt házainak száma.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LIPNIK. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Harihóczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja ollyan mint Harihóczé.”^[2]

Házainak száma 1822-re 199-re növekedett. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A pásztor hagyományokat jeleníti meg a község címere is, mely juhot ábrázol. A 19. századtól kézművességgel is kezdtek foglalkozni, különösen a szőnyeg, vászon és ruhaszövés, valamint a vándordrótosság terjedt el a nép körében. A községben fűrésztelep és mészégető is üzemelt. 1831-ben kolerajárvány pusztított a községben.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lipnik, orosz falu, Szepes vármegyében, Haligoczhoz 1 1/2 órányira keletre: 91 római, 1220 görög kath., 8 evang., 27 zsidó lak., kik gyolcsot szőnek, s avval kereskednek. Van g. kath. anyatemplom, és savanyuvíz-forrása. F. u. b. Palocsay Horváth.”^[3]

A század végétől lakói közül sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

1945 után néhány család Ukrajnába települt át.

Népessége

1910-ben 845, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 1010 lakosából 913 szlovák és 73 ruszin volt.

2011-ben 984 lakosából 828 szlovák és 134 ruszin.

Nevezetességei

Szent Mihály arkangyalnak szentelt görög katolikus temploma 1794-ben épült barokk-klasszicista stílusban, 1930-ban építették át. Az eredetileg ortodox templomot óorosz típusú barokk toronysisak és 17. századi ikonosztáz díszíti.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]