Szulin
Szulin (Sulín) | |||
Szulin temploma. | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Ólublói | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1306 | ||
Polgármester | Štefan Romaňák | ||
Irányítószám | 065 46 | ||
Körzethívószám | 052 | ||
Forgalmi rendszám | SL | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 305 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 18 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 425 m | ||
Terület | 20,10 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 21′ 45″, k. h. 20° 45′ 01″49.362500°N 20.750278°EKoordináták: é. sz. 49° 21′ 45″, k. h. 20° 45′ 01″49.362500°N 20.750278°E | |||
Szulin weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szulin témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szulin (szlovákul: Sulín) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Nagy- és Kisszulin egyesítésével jött létre.
Fekvése
[szerkesztés]Ólublótól közúton 23 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Szulin a német jog alapján keletkezett az ólublói uradalom területén a 13. században. 1306-ban „Edusturnya” néven említik először a palocsai uradalom részeként, mai nevén először 1338-ban „villa Zolonk” alakban szerepel. 1412-től 1772-ig – az elzálogosított szepesi városokkal együtt – Lengyelországhoz tartozott, de a régi Szulin még a 15. században elnéptelenedett.
Nagyszulin a 16. század végén keletkezett a Szulin-pataktól nyugatra, az ólublói uradalom területén. Vele egyidőben keletkezett Kisszulin is a pataktól keletre a palocsai uradalomhoz tartozó részen.
A trianoni diktátum előtt Kisszulin Sáros vármegyéhez, Nagyszulin pedig Szepes vármegyéhez tartozott.
A két községet 1960-ban egyesítették és hozzácsatolták az addig Poprádremetéhez tartozott Zádobie települést is.
Népessége
[szerkesztés]2001-ben 438 lakosából 428 szlovák volt.
2011-ben 371 lakosából 340 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mihály arkangyalnak szentelt, görögkatolikus temploma 1879-ben épült neoklasszicista stílusban a korábbi fatemplom helyett. Ikonosztáza 1837-ben készült.
- Sulinka nevű ásványvízforrásának vizét már a 19. században is messze vidékekre exportálták. Szív és gyomorbántalmak gyógyítására ajánlott.
További információk
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal