Ugrás a tartalomhoz

Szulin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szulin (Sulín)
Szulin temploma.
Szulin temploma.
Szulin zászlaja
Szulin zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1306
PolgármesterŠtefan Romaňák
Irányítószám065 46
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség305 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság425 m
Terület20,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 21′ 45″, k. h. 20° 45′ 01″49.362500°N 20.750278°EKoordináták: é. sz. 49° 21′ 45″, k. h. 20° 45′ 01″49.362500°N 20.750278°E
Szulin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szulin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szulin (szlovákul: Sulín) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Nagy- és Kisszulin egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Ólublótól közúton 23 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

Szulin a német jog alapján keletkezett az ólublói uradalom területén a 13. században. 1306-ban „Edusturnya” néven említik először a palocsai uradalom részeként, mai nevén először 1338-ban „villa Zolonk” alakban szerepel. 1412-től 1772-ig – az elzálogosított szepesi városokkal együtt – Lengyelországhoz tartozott, de a régi Szulin még a 15. században elnéptelenedett.

Nagyszulin a 16. század végén keletkezett a Szulin-pataktól nyugatra, az ólublói uradalom területén. Vele egyidőben keletkezett Kisszulin is a pataktól keletre a palocsai uradalomhoz tartozó részen.

A trianoni diktátum előtt Kisszulin Sáros vármegyéhez, Nagyszulin pedig Szepes vármegyéhez tartozott.

A két községet 1960-ban egyesítették és hozzácsatolták az addig Poprádremetéhez tartozott Zádobie települést is.

Népessége

[szerkesztés]

2001-ben 438 lakosából 428 szlovák volt.

2011-ben 371 lakosából 340 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Mihály arkangyalnak szentelt, görögkatolikus temploma 1879-ben épült neoklasszicista stílusban a korábbi fatemplom helyett. Ikonosztáza 1837-ben készült.
  • Sulinka nevű ásványvízforrásának vizét már a 19. században is messze vidékekre exportálták. Szív és gyomorbántalmak gyógyítására ajánlott.

További információk

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal