Ugrás a tartalomhoz

Lucsivna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucsivna (Lučivná)
Lucsivna címere
Lucsivna címere
Lucsivna zászlaja
Lucsivna zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Rangközség
Első írásos említés1321
PolgármesterStanislav Gavalier
Irányítószám059 31
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámPP
Népesség
Teljes népesség941 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság771 m
Terület18,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 20° 08′ 38″49.052136°N 20.143775°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 20° 08′ 38″49.052136°N 20.143775°E
Lucsivna weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lucsivna (szlovákul Lučivná, németül Lautschburg) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Poprádtól 12 km-re nyugatra, 750 m magasan fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a szláv ločiti (= elválasztani) igéből ered.

Története

[szerkesztés]

1321-ben említik először „Lutzina” néven. A falu eredetileg a savniki cisztercita apátság jobbágyfaluja volt. A későbbiek során „Luchyna” (1347), „Lwchwa” (1398), „Lucsivna” (1417) alakban szerepelt. Mátyás király vadászlakot építtetett ide, melyet később nemesi kúriává alakítottak át. Egykor királyi vámház is állott itt. A 16. században Késmárk városának faluja volt. Lakói híres sajtkészítők voltak. A falu a 18. században a Váradi-Szakmáry család birtoka lett, akik a falutól északra klimatikus fürdőt létesítettek. 1787-ben 55 házában 472 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LUCSIVNA. vagy Laucsburg. Tót helység Szepes Várm. földes Ura Szakmáry Uraság, a’ kinek Kastéllyával díszesíttetik, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Alsó Sunyavának szomszédságában, és annak filiája, postája, harmintzadgya is vagyon, határja középszerű, sajtya jó, meszet is nevezeteset készítenek lakosai, némelyek pedig fuvarozással keresik élelmeket, Lucsivna vize keresztűl foly, és néha ártalmas.[2]

1828-ban 65 háza és 471 lakosa volt. Az itt élők főként fuvarozással, juhtenyésztéssel, mészégetéssel foglalkoztak.

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

A fürdő 1937-ben pavilon jellegű gyógyintézetté bővült.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 447, többségben szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel.

2001-ben 943 lakosából 871 szlovák és 55 cigány volt.

2011-ben 978 lakosából 807 szlovák volt.

Híres személyek

[szerkesztés]
  • Itt hunyt el 1906-ban Cséti Ottó bányamérnök, akadémiai tanár, újságíró, lapszerkesztő.
  • Itt is utazott Jacques Bongars francia diplomata, utazó, kém, könyvgyűjtő.
  • Itt szolgált Peter Michal Bohuň (1822-1879) szlovák festő.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  

Források

[szerkesztés]
  • Almási Balogh Aladár 1933: Volt, hol nem volt... Nagymeseországban... Nimród Vadászújság 21/25, 395-396. (szeptember 1.)

További információk

[szerkesztés]