Betina
| Betina | |
 | |
| Betina látképe a Sustipanac-szigetről | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Tisno |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22244 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 718 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 2 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794°N 15.604650°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794°N 15.604650°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Betina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Betina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Tisnóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibenik központjától légvonalban 25, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén, a Murter-sziget északi részén egy északkeletre néző öbölben fekszik. A település az Adria parti főúttól (Jadranske magistrale D8) 13 km-re a D12-es főúton Tisnón át érthető el.
Története
[szerkesztés]A Murter-sziget területe már az ókorban is lakott volt. Krsto Stošić „Sela šibenskog kotara”, azaz a „Šibeniki körzet falvai” című 1941-ben megjelent művében felhívja a figyelmet, hogy a Murtar- (sv. Nikola) öböl feletti, ma szőlőkkel, gyümölcsösökkel és olajfákkal borított magaslaton az ókorban az illírek vára állt, amely az öböl feletti őrhelyként szolgált. Ez vár lett később a betelepülő horvátok ajkán előbb a hegy, az öböl majd az egész sziget névadója, mivel a „Mor – tar” jelentése tengeri erőd volt. A római korban a mai Betina és Murter települések között állt Colentum városa, ahol szétszórtan számos, gazdagon díszített római villa maradványa maradt fenn freskókkal és mozaikpadlókkal. Közelében 6. századi ókeresztény templom áll, mely ma a temetőben található. Plitka Vala nevű településrészén római villa rustica és temető maradványai kerültek elő.[2]
Betina első írásos említése 1423-ból származik, amikor 8 házban 15 személy élt a településen. Neve a kelta „bet” főnévből származik, mely szájat, torkolatot jelent és a betinai kikötő folyótorkolatra emlékeztető formájával állhat kapcsolatban.[2] A 15. században épült a valószínűleg Assisi Szent Ferencnek szentelt első temploma is, mivel szolgálatát a közeli Sustipanac-sziget ferences kolostorának szerzetesei látták el. 1514-ben kezdte el építeni Ivan Hrelić mester azt a tornyot, mely a betinai partnak a szárazföld felé kiugró részén állt és a török elleni védelmet szolgálta.[2] A 16. században Vránából menekült családok érkeztek ide. A legtöbben 1573-ban jöttek, miután a török elfoglalta településüket. 1597-ben Betinán 16 ház állt. A mai templomot 1601-ben építették barokk stílusban. 1678-ban már 52 család, mintegy 350 fő élt a településen.[3] Ebben az időben a sziget legnagyobb része még olaj- és fügefákkal volt borítva, így a lakosság fő gazdasági tevékenységét is ez határozta meg.[2] Mára sajnos helyettük már eluralkodott a fenyő, a macchia és az alacsonyabb növényzet. A földművelés helyett a lakosság később a halászatból és állattartásból élt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1842-ben horvát és olasz nyelvű alapiskola nyílt a településen. A település hajóépítő mestereiről is híres volt. Az első családi hajóépítő üzemet még 1740-ben alapította a Korčuláról áttelepült Paško Filipi.[2] 1848-ban nyitották meg az abban a korban nagyon modern hajógyárat és a hajóépítés hagyománya a mai napig is tart, bár a gyár technikai okok miatt csak háromszáz tonnáig tud hajókat építeni és javítani. 1865-ben nyílt meg az első horvát olvasókör. A század végén megalapították a település kulturális és művészeti egyesületét, a Zorát, amely a legrégibb ilyen egyesület a megyében. 1902-ben megalakult a helyi Hrvatski Sokol egyesület, mely 1930-ban szűnt meg.[3] A településnek 1857-ben 855, 1910-ben 1371 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1950-ben megalapították a „Žal” vitorlásklubot, 1953-ban pedig a „Brodograditelj” vízilabdaklubot. Lakossága 2011-ben 697 fő volt. Fő megélhetési forrásuk ma már a turizmusból származik. A település kikötője a Marina Betina lehetővé teszi a tengeri turizmus fejlődését is.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 855 | 2206 | 1024 | 1139 | 1244 | 1371 | 1505 | 1484 | 1200 | 1177 | 1024 | 988 | 767 | 813 | 774 | 697 |
,_14.10.2007_(2).jpg)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Assisi Szent Ferencnek szentelt temploma[6] 1601-ben épült barokk stílusban. Elődje egy 15. századi templom lehetett, melyről történeti források szólnak. Harangtornyát 1736-ban építették, a šibeniki Giovanni Scocco mester munkája.[3] Oltárai közül említésre méltó a 18. században készült barokk oltár a Rózsafüzér királynőjének képével és a Szent József oltár a Gyógyító boldogasszony képével.
- Hrelić tornyát 1514-ben építette a török ellen Ivan Hrelić mester.[3] Mára a félkör alakúvá csonkított torony egy magán lakóház részét képezi.
- A betinai temetőben áll a 6. században épített Gradinai boldogasszony templom. A 17. században félköríves apszissal bővítették és barokk stílusban építették át. Ekkor nyerte el mai formáját. Egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal.
- A település központja közelében Plitka Valán a tengerparton római villa rustica és temető maradványai találhatók.[3][7]
- Betina és Murter között a temető mellett találhatók Colentum római város maradványai. Az itt kiásott régészeti leletek, római pénzek, használati tárgyak, mozaikok stb. a zárai régészeti múzeumban találhatók.[3]
- Egy régi olajprésmalom ma vendéglátóhelyként működik. Benne kiállítás tekinthető meg a malom berendezéséből és a régi használati tárgyakból.
- Betina régi településmagja ma is több középkori eredetű házat őriz. A Paškvalin család régi lakóháza 1461-ben épült.
- Ősi hagyomány a betinai gajeta építésének művészete.[8] A betinai gajeta egy fából készült hajó, amelynek hosszúsága 5-8 méter között változik, szélessége 2 - 2,60 m. A gajeta alapvető hajtóeszköze a vitorla. Az itteni hajóépítés művészetének történelmi gyökerei 1745-ig nyúlnak vissza, amikor Paško Filipi korčulai hajóépítő Betinára költözött és fiaival hajóépítő műhelyt alapított. Az építés művészete a 18. század közepétől lényegében a mai napig változatlan maradt. E hajótípus néhány tipikus, felismerhető jellemzője az evezők markolata (sohe), mely jellegzetesen U alakú. További felismerhető részlet a "skála", amely a belépést könnyítette meg a fedélzetre. Ennek a hajótípusnak az volt az elsődleges feladata, hogy különböző típusú rakományokat (élelmiszereket, mezőgazdasági termékeket, állatokat, házépítő anyagokat stb.) szállítson, ugyanakkor halászhajóként is szolgált. A gajeta egyúttal családi hajó volt, így minden családtagnak, nőknek, gyerekeknek és időseknek egyaránt tudnia kellett, hogyan kell üzemeltetni. Emiatt több hajó kombinációjának kellett lennie, melyet csak a helyi kézművesek tudtak megalkotni. Ez a hajógyártás nagymértékben befolyásolta Murter szigetének fejlődését és külső képét, mert dokkokat, raktárakat és hajógyártó műhelyeket építettek. A hajóépítés fejlődésével párhuzamosan különböző népszokások és táncok ("Kolo od kanate") is kialakultak. Közvetlenül kapcsolódik ehhez a művészethez a "Tarci Szűzanya" ünnepe, amikor a helyiek egyfajta ünnepélyes hajós felvonulással mennek a kornati Tarci Szűzanya kis templomához.
Kultúra
[szerkesztés]Betina kulturális és művészeti egyesülete a „Zora”, amely sok évtizedes munkájával őrzi és ápolja a település kulturális hagyományait. Másik művészeti egyesülete a „Kutak” zenekar, amely a modern és progresszív zene fejlődéséhez járul hozzá. A település központi terén minden nyáron megrendezik a „Dan Brganje” folklór és népi fesztivált.
Sport
[szerkesztés]A település sportegyesületei a „Betina” bowlingklub, a „Kalafat” kispályás labdarúgóklub, a „Brodograditelj” vízilabdaklub, a „Žal” vitorlásklub és a „Betina” női kispályás labdarúgóklub.
További információk
[szerkesztés]- Tisno község hivatalos oldala (horvátul)
- Betina turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A betinai hajógyár története (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Tz-betina.hr:Betina Archiválva 2016. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ a b c d e f Tz-betina.hr:Povijesni spomenici (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2701.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5948.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6554.
