Bilice
| Bilice | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Bilice |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Josip Čaleta |
| Irányítószám | 22234 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2546 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 60 m |
| Terület | 25,67 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 46′ 12″, k. h. 15° 55′ 01″43.770000°N 15.916944°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 12″, k. h. 15° 55′ 01″43.770000°N 15.916944°E | |
| Bilice weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bilice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bilice (olaszul: Bilizze) falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Šibenik központjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, a Krka-folyó tóvá kiszélesedő alsó folyásának déli partján fekszik. A megye egyik legkisebb területű községe Šibenik és Skradin határán helyezkedik el.
Története
[szerkesztés]A településtől nyugatra a Szent József-csatornában előkerült történelem előtti és ókori leletek alapján megállapítható, hogy területén már ősidők óta éltek emberek. A Dedića punta[2] nevű helyen római villa rustica maradványai kerültek elő. Előkerült egy töredékes felirat és két másik felirat töredék is, melyet nem sikerült kiegészíteni. Egy növényi mintás és Maria monogramos kőtáblát a knini múzeumba vittek és tettek vizsgálat tárgyává. Bilice első templomát már a horvátok ide érkezése előtt felépítették. Ezt igazolják a helyén talált töredékek, melyek az 5. vagy a 6. századra utaló motívumokat és stílust mutatnak. Ami az írásos forrásokat illeti Bíborbanszületett Konstantin császár a 10. században írt művében már ír egy „Belitcein” nevű helyről, melyet Vjekoslav Klaić történész a mai Bilicével azonosított. A település első konkrét említése azonban csak 1298-ban a šibeniki püspökség alapításakor történt, eszerint ekkor Bilice a žažvini plébániához tartozott. A korabeli feljegyzések szerint a falu első, még fából készült temploma a 156 méter magas Pomišljaj-hegyen a mai templom helyén állt. Építtetője valószínűleg a šibeniki Mrzinić (Merzinich) család volt. Az első feljegyzés 1448-ból származik, amikor György püspök megemlíti Damján nevű papját is. A templomot gondozó testvériség szabályzata 1452-től ismert. Ebben megemlítik a testvériség több tagját, köztük 1482-ben az első között Simon fia Gergelyt papjával Mihovil Radinović-csal együtt. Az is ismert, hogy a templom egy török támadásban súlyosan megsérült és a Szűzanya képét átvitték a šibeniki varoši Szent Kozma és Damján templomba, amelyet aztán szintén leromboltak a török háborúk során. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 402, 1910-ben 897 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakói közül sokan részt vettek a helyi és távolabbi háborúkban. Ismert, hogy számos bilicei harcolt a spanyol polgárháborúban. A második világháború során 190-en estek el vagy haltak meg, és egyetlen sértetlen ház sem maradt. Később sokan vándoroltak ki külföldre, részben a szegénység elől, részben politikai okokból. A délszláv háborúban is sok bilicei harcolt és járult hozzá a független horvát állam fennmaradásához, miközben magát a települést csak kisebb károk érték. A háborúnak egy helyi halálos áldozata is volt. Lakossága 2011-ben 2307 fő volt.
Lakosság
[szerkesztés]A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint Bilicén 2307 lakos élt. Bilice község 24 kis településből áll, Butkovići, Novo–naselje, Piližote, Gatara, Grubišić, Buva, Mikulandra, Šparadići, Čaleta-car, Bura, Slavice-Karloviči, Petrovići, Ćaleta, Kalik, Lugovići, Dulibići, Slavica-Jolići, Mihaljevići, Slavica -Paprčići, Radići, Juras, Krnić, Jakšić, Sekulić és Perišić. Általában az itt lakó családok neveit viselik. E kis települések öt nagyobb településbe rendeződnek, ezek Novo Naselje, Podlukovnik, Podtrtar, Stubalj és Vrulje.
Bilice első népességi adata még 1298-ból való, amikor 20 házában 204 fő lakott, de ebből maga a szorosabb értelemben vett Bilice 10 házzal és 51 fővel rendelkezett. A žažvini plébánia összeírása megemlíti Presuć (az egykori Prisuti vagy Opatija) falut is, mely Velika és Mala Pomišlje és Dračine között feküdt és amelynek 9 háza és 62 lakosa volt. Az újabb népszámlálások szerint 1825-ben Bilicén 32 ház állt, míg Vruljén 20, Lukovnjakon pedig 19 ház volt. A lakosság további alakulása az alábbi táblázatból látható:
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 402 | 363 | 544 | 579 | 709 | 897 | 947 | 1.398 | 1.301 | 1.384 | 1.432 | 1.368 | 1.396 | 1.643 | 2.179 | 2.307 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Pomišljaji Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma középkori eredetű. A régi feljegyzések szerint a 15. század közepén már állt és egészen 1570-ig fából volt az épület. Építtetője a šibeniki Mrzinić család lehetett. A 16. században egy török betörés során valószínűleg leégett. Oltárképét Šibenikbe menekítették és végleg ott maradt. Ezután a templomot már kőből építették újjá, majd 1879-ben teljesen megújították. Felszentelését 1880. november 29-én végezte Fosco šibeniki püspök. A harangtorony és az oltár Domenico Pasini vagy apja Giacopo munkája. 1914-ben újra bővítették és új homlokzatot is kapott, de a munkákat sokáig anyagi nehézségek hátráltatták és 1923-ig húzódtak el. 1969-ben megújították. A délszláv háború után bevezették a vizet és az áramot, felépült az emlékkereszt, környezete aszfalt burkolatot és parkolót kapott. Megújult a homlokzat és 2003-ban a főoltár új szentségtartót kapott.
- Jerkulavac nevű településrészén kápolna állt, melyet valószínűleg a török rombolt le. Az új kápolnát 1869 októberében kezdték építeni és 1870. szeptember 19-én szentelte fel Zafron püspök a Segítő Szűzanya tiszteletére.
- A Stubalj-öbölben található az ún. Šuplja gomila,[5] melyet ovdas halomnak tudunk fordítani. Egy többé kevésbé szabályosan faragott, lapos kövekből rakott építmény, bejárata felett kőgerendával. A bejárattól jobbra kis négyszögletes nyílás található. Belseje szabálytalan boltozású egy belső folyosóról nyíló kőfülkékkel. A valószínűleg 14.- 15. században készített építmény talán menedékhelyként funkcionált, de nem zárható ki a szakrális eredet sem.
További információk
[szerkesztés]- Bilice község hivatalos oldala (horvátul)
- Bilice plébániájának oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5430.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3771.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bilice című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
