Biočić
| Biočić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Drniš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22321 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 78 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 376 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 53′ 52″, k. h. 16° 13′ 41″43.897724°N 16.227938°EKoordináták: é. sz. 43° 53′ 52″, k. h. 16° 13′ 41″43.897724°N 16.227938°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Biočić (olaszul: Torricchia di Tenin) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Knintől légvonalban 16, közúton 19 km-re délre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északkeletre, a Knint Šibenikkel összekötő 33-as számú főúttól keletre, Dalmácia középső részén fekszik.
Története
[szerkesztés]Területén már a bronzkorban éltek emberek. Innen származik egy bronz szekerce, melyet a bronzkorban itt élt keltáknak tulajdonítanak. A Biočić és Tepljuh közötti területen feküdt az ókorban a római Promona városa. Ennek elődje valószínűleg egy még korábbi, történelem előtti település volt, mely a mai Tepljuh felett a Promina-hegységben volt található. A késő ókorból származó külön apszisú háromosztatú bazilika maradványát is feltárták itt. A falu már a középkorban is létezett, temetője is volt.[2] Területét 1522-ben foglalta el a török. 1530-ban már szerepel a Boszniai szandzsák defterében a Petrovo polje nagyobb falvai között.[3] 1683-ban a velencei hadak szabadították fel a török uralom alól. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 755, 1910-ben 883 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakóinak 94 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. 2011-ben a településnek 129 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 755 | 667 | 581 | 698 | 791 | 883 | 760 | 839 | 863 | 819 | 765 | 599 | 461 | 401 | 145 | 129 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv templomát a szomszédos Tepljuh híveivel közösen 1780-ban építették. A templom a két település között, Tepljuh területén áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Drnis.hr:O drnišu – Lokaliteti i nalazišta Archiválva 2015. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Academia.edu:Srednjovjekovno Brečevo i Polje Kanjane još jedan pokušaj ubikacije (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Drniš község hivatalos oldala (horvátul)
- Knin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
