Mirlović Zagora
| Mirlović Zagora | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Unešić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22323 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 347 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 263 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 45′ 37″, k. h. 16° 05′ 58″43.760336°N 16.099525°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 37″, k. h. 16° 05′ 58″43.760336°N 16.099525°E | |
 | |
Mirlović Zagora falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibeniktől légvonalban 16, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén a Zagorán fekszik.
Története
[szerkesztés]Területén már a horvátok őseinek 7. századi letelepedése után létezett település, ezt bizonyítja a Copić-földön feltárt ószláv temető. 1298-ban a šibeniki püspökség alapítása alkalmával említik ezen a vidéken Pokrovnik, Banjica, Zaharina, Zamelica és Radićani falvakat, melyek a pokrovniki plébániához tartoztak.[2] A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. P. Bačić atya szerint ebben az időszakban kapta a település a mai nevét a muszlim Mirilović bégről.[2] 1543-ban a török felégette a plébánia székhelyét Pokrovnikot és 1564-ben a plébánia működése is megszűnt. A keresztény hívek szolgálatát a visovaci ferences atyák látták el. A török uralom után lakossága részben Hercegovinából érkezett betelepülőkkel cserélődött ki és egy időben Ugarcinak nevezték.[2] Ekkor alapították meg az új mirlovići plébániát, melyhez 1856-ig a mai községközpont Unešić is hozzá tartozott. A plébánia anyakönyveit 1698 és 1785 között még a visovaci ferences kolostorban vezették.[2] A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 308, 1910-ben 349 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 387 lakosa volt, akik főként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A mirlovići plébániához ma Mirlović, Pakovo Selo, Pokrovnik, Radonić, Ostrogašica, Podumci és Donje Planjane települések tartoznak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 308 | 348 | 337 | 283 | 337 | 349 | 299 | 347 | 653 | 724 | 756 | 829 | 730 | 657 | 411 | 387 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mária mennybevitele (Nagyboldogasszony) tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. században épült, I. D. Caligari šibeniki püspök 1712-ben említi először. Később 1768-ban megújították és többször bővítették bővítették. Legkorábban a szentélyhez építették hozzá a sekrestyét, majd 1911-ben két oldalára kápolnákat építettek. Így a templom latin kereszt alaprajzú lett. A főhomlokzat mellé a déli oldalra épült a négyszögletes torony. A homlokzaton a bejárat mellett két kis ablak található, felette egy nagyobb kőkeretes ablak, legfelül egy kisebb ablakkal. A harangtoronyban három harang található. A márvány főoltár 1916-ban készült, a hajóban levő két mellékoltár Szent Jakab apostol és Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. 1999-ben a templomot megújították. Ennek során új tetőt kapott szigeteléssel, a falakhoz betonkoszorút építettek, kiásták az alapokat és járdát alakítottak ki. A templom körül temető található, melyet kőfal övez. A fal mellett tíz, a templom közeléből és temetőből kiásott régi sírkövet állítottak fel.[2]
- Škaro településrésztől mintegy háromszáz méterre északra található a Škarin régészeti lelőhely, egy barlang egy magas sziklákkal körülvett mély víznyelő alján. A belső tér egy tágas, 49 hosszú és 28 széles csarnok, amelynek maximális magassága 10 méter. A denevér- és galambürülék 7 méter vastag rétegében végzett próbaásatás során számos kerámia-, csont- és kőtárgy töredéke került elő, amelyek több mint 5000 éves időszakra nyúlnak vissza.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Franjevci-split.hr:Mirlović (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3952.
További információk
[szerkesztés]- Unešić község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Cera és Nevest települések weboldala (horvátul)
