Radonić (Drniš)
| Radonić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Drniš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22221 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 327 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 219 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 16° 02′ 58″43.768120°N 16.049564°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 16° 02′ 58″43.768120°N 16.049564°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Radonić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibeniktől légvonalban 13, közúton 17 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 21 km-re délnyugatra, Dalmácia középső részén, a Kremen-hegy északi lábánál fekszik. Ma Radonić egy része Drniš községhez és a mirlovići Nagyboldogasszony plébániához, másik része Šibenik községhez és a konjevrati Keresztelő Szent János plébániához tartozik.[2]
Története
[szerkesztés]Radonić területe már ősidők óta lakott. A mai település valószínűleg a környező falvakkal egyidőben, a šibeniki püspökség alapítása 1298 után keletkezett. A történeti források a 14. és a 15. században Šibenikhez tartozó településként említik. Neve valószínűleg a középkori "Radićani" nevű hely, vagy a középkori (1443-ban említett) konjevrati Radunić-Raduničić nemzetség nevéből származik.[2] Lakói főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből éltek és a környező szántóföldeket, kerteket és szőlőket művelték, terményeiket a közeli városban adták el. Az élet viszonylag békésen zajlott egészen 1463-ig amikor a török meghódította Boszniát. Ezután a Šibeniktől északra fekvő többi településsel együtt lakói állandó rettegésban éltek. Az állandó fenygetettség miatt elsősorban Šibenik városától, a velencei hatóságoktól vártak védelmet. Az első nagyobb támadás 1468 őszén érte ezt a vidéket amikor Radonić, Brnjica, Goriš és Pokrovnik falvakat rabolta ki és pusztította el a török, lakosságukat pedig elűzte, vagy rabságba hurcolta. Ezekről a véres napokról számolt be a neves šibeniki költő és történetíró, székeskáptalani kanonok, a püspökség általános vikáriusa Juraj Šižgorić 1477-ben írt „Elegiarum et carminum libri tres” (Elégiák és költemények könyve) című művében.[2] Ezt több támadás is követte, melyek következtében a megmaradt lakosság is a partmenti városokban és a szigeteken keresett menedéket. Sorra estek el a környező erősségek is, így Skradin és Knin 1522-ben, Ostrovica 1523-ban, Klissza 1537-ben. 1543-ban a török felégette Pokrovnikot, melyet akkor Ugarcinak neveztek. Ezzel a plébánia is megszűnt működni. A török a puszta vidékekre új muszlim lakosságot telepített, de mellettük jöttek morlakoknak nevezett vlach pásztorok is. A vlachok nagyobb arányú betelepülése a 16. század folyamán történt, amikor teljesen benépesítették a Krkától keletre fekvő 33 települést. Ez az állapot a 17. század végéig tartott, amikor a vereségek hatására a muszlim lakosság elmenekült és kisebb számban visszatértek a korábbi menekültek leszármazottai. Közéjük tartoztak a Živkovićok, akiket a šibeniki varoši anyakönyvek még 1668-ban „Xifcouich” alakban említenek.[2] Nagyobb számú új horvát lakosság érkezett Boszniából és Likából. Miután a terület végleg felszabadult a török uralom alól 1677-ben megalapították a mirlovići plébániát, melyhez a korábban Pokrovnikhoz tartozó településeket is hozzácsatolták. A konjevrati plébániát, amely már a šibeniki püspökség alapítása előtt is létezett még 1648-ban hozzácsatolták a varoši plébániához. A konjevrati plébániához tartozott Radonić egy része is, amelynek lakói a török távozása után a közelebb fekvő Pokrovnikra temetkeztek. A plébánia csak 1861-ben lett újra önálló, anyakönyveit is azóta vezetik.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 684, 1910-ben 885 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Živkovići nevű településrészén 1953-ban új négyosztályos alapiskolát építettek, mely ma is működik.[2] 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt, akik a mirlovići plébániához tartoztak. A településnek 2011-ben 412 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 684 | 725 | 708 | 758 | 886 | 885 | 821 | 931 | 894 | 912 | 884 | 911 | 727 | 650 | 434 | 412 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f Srd-radonic-zivkovici.hr:Povijest[halott link](horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Drniš község hivatalos oldala (horvátul)
- Radonić története[halott link] (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
