Ron Flockhart (autóversenyző)
Ron Flockhart | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1923. június 6. Edinburgh, Skócia |
Elhunyt | 1962. április 12. (38 évesen) Melbourne, Ausztrália |
Nemzetisége | brit |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1954, 1956 - 1960 |
Csapata | Maserati, BRM, Connaught, Cooper, Lotus |
Nagydíjak száma | 14 (13 rajt) |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 1 |
Első rajtkockák | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Első nagydíj | 1954-es brit nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1960-as amerikai nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ron Flockhart témájú médiaállományokat. |
Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 6. – Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt.
Pályafutása
[szerkesztés]A Formula–1 előtt
[szerkesztés]Katonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen.
A Formula–1-ben
[szerkesztés]A Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni.
Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését.[1]
1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése.[2]
A Formula–1 után
[szerkesztés]Ezután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban.[3] A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében.[4]
Emlékezete
[szerkesztés]Skóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is.
Eredményei
[szerkesztés]Teljes Formula–1-es eredménylistája
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | Modell | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1954 | "B. Bira" | Maserati 250F | Maserati Straight-6 | ARG |
500 |
BEL |
FRA |
GBR Ki* |
GER |
SUI |
ITA |
ESP |
NC | 0 | ||
1956 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON |
500 |
BEL |
FRA |
GBR Ki |
GER |
14. | 4 | ||||
Connaught Engineering | Connaught B Type | Alta L4 | ITA 3 |
|||||||||||||
1957 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON Ki |
500 |
FRA Ki |
GBR |
GER |
PES |
ITA |
NC | 0 | |||
1958 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON nk |
NED |
500 |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
POR |
ITA |
MOR Ki |
NC | 0 |
1959 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | MON Ki |
500 |
NED |
FRA 6 |
GBR Ki |
GER |
POR 7 |
ITA 13 |
USA |
NC | 0 | ||
1960 | Team Lotus | Lotus 18 | Climax L4 | ARG |
MON |
500 |
NED |
BEL |
FRA 6 |
GBR |
POR |
ITA Ni |
USA |
25. | 1 | |
Cooper Car Company | Cooper T51 | Climax L4 | USA Ki |
* Megosztva vezetett Prince Bira-val.
Le Mans-i 24 órás autóverseny
[szerkesztés]Év | Csapat | Autó | Csapattárs | Helyezés |
---|---|---|---|---|
1955 | Lotus Engineering | Lotus Mk9 | Colin Chapman | kiesett |
1956 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Ninian Sanderson | 1. |
1957 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Ivor Bueb | 1. |
1959 | Ecurie Ecosse | Tojeiro | John Lawrence | kiesett |
1960 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Bruce Halford | kiesett |
1961 | Border Reivers | Aston Martin DBR1/300 | Jim Clark | kiesett |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!. formula.hu, 2015. szeptember 2.
- ↑ Drivers: Ron Flockhart. grandprix.com, 2012. március 7.
- ↑ Retro - Aki az F1-ből a fellegekbe vágyott. formula.hu, 2015. június 15.
- ↑ Ron Flockhart. f1tortenelem.hu, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2016. február 2.)