Ugrás a tartalomhoz

Radošinovci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radošinovci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23422
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség197 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság132 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.918841°N 15.615389°EKoordináták: é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.918841°N 15.615389°E
SablonWikidataSegítség

Radošinovci falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától légvonalban 38, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, Vrána délkeleti szomszédságában, a Vránai-tó közelében fekszik. A Vránai-tó partvidéke természetvédelmi terület.

Története

[szerkesztés]

A település nevét egykori birtokosáról a Radošinović nemzetségről kapta. 1608-ban a nemzetség 34 tagja élt Biograd városában, ahol még 1727-ben is éltek leszármazottaik.[2] Területe 1409-től, miután Velence Dalmáciát megszerezte a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság határvidékén feküdt. Vrána igazgatása alá tartozott. A 16. században felépült Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma.[2] 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. Az 1645 és 1669 között dúlt kandiai háború idején lakossága a védettebb tengerparti városokba menekült.[2] A török uralom 1683-ig tartott. Plébániáját 1700-ban említik először, de 1851-ben elveszítette e rangját és szolgálatát a vránai plébánia káplánja látta el.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 178, 1910-ben 242 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 77 százaléka horvát, 21 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. A településnek 2011-ben 238 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
178 458 170 161 211 242 419 422 435 493 541 508 426 479 266 238

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült. Egyhajós épület sekrestyével. Főoltára és szentségtartója márványból készült, oltárképén Szűz Mária ábrázolása látható. Szembemiséző oltárát fából faragták. Falfülkéjében Páduai Szent Antal szobra látható. Említésre méltó még a régi kő keresztelőmedence. A homlokzat feletti pengefalú harangépítményben két harang található. A templomot 2001-ben megújították.[2]
  • A Kamenjarka-hegyen álló Mindenszentek kápolna 1996-ban épült.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]