Ugrás a tartalomhoz

Poličnik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poličnik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPoličnik
Jogállásfalu
PolgármesterDavor Lončar
Irányítószám23241
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség4676 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 11′, k. h. 15° 23′44.183333°N 15.383333°EKoordináták: é. sz. 44° 11′, k. h. 15° 23′44.183333°N 15.383333°E
Poličnik weboldala
SablonWikidataSegítség

Poličnik falu és község Horvátországban Zára megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Zára központjától légvonalban13 km-re, közúton 16 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik. A községet délről Zára városa, nyugatról Nin és Ražanac, keletről Benkovac és Zemunik határolja.

A község települései

[szerkesztés]

Közigazgatásilag Briševo, Dračevac Ninski, Gornji Poličnik, Lovinac, Murvica, Murvica Gornja, Rupalj, Suhovare és Visočane települések tartoznak hozzá.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek bizonysága szerint az ember már a korai kőkorszakban megtelepedett ezen a területen. Első ismert lakói az ókorban az illírek voltak, akiknek számos halomsírjuk található a határában. A római korból származik „Gradina” erődje,[2] amely a zárai és nini lakosokat védte a barbár betörésekkel szemben. Hasonló céllal több erőd is állt a területen. A település neve szintén római eredetű, a „Polisanum” helynévből származik, melynek eredeti alakja „Polyxenum” volt.[3] A római erődöket a középkorban érkező horvátok helyreállították. A velencei uralom idején zárai nemesi család a de Pecchiari, korábban Martinussi család birtoka volt, akik 1581-ig tudták megtartani, amikor a várat elfoglalta a török. A török uralom 1647-ig tartott, amikor a velenceiek átmenetileg visszafoglalták és az alatta fekvő falut felgyújtották, de rövidesen ismét török uralom alatt állt. A kandiai háborút lezáró béke (1669) után régi keresztény lakossága visszatért és felépítette Szent Lukács tiszteletére szentelt kápolnáját, amely a falu régi plébániatemploma volt.[3] A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 540, 1910-ben 685 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Társadalmi és gazdasági fejlődésére mindig erősen hatott az ezeréves nagyváros Zára közelsége. Lakó főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek. Az infrastruktúra a minimális igényeket sem elégítette ki. Iskoláját és postáját is csak a két világháború között nyitották meg. Poličnik községet 1993. április 13-án alapították. Az új területi-közigazgatási rendszerben fejlődése felgyorsult, azóta sok pénzt fektettek a községrendezésbe és az infrastruktúra fejlesztésébe. Kulturális életén nagyot lendített a „Carza” kulturális és művészeti egyesület 2004-es megalapítása. 2006-ban Ivan Kevrić aki hosszú ideig volt a falu plébánosa kiadta a plébánia monográfiáját, amely nemcsak a plébánia történetét, de a templom történetét és leírását, papjait, népszokásait, a honvédő háború eseményeit is tartalmazza gazdag és színes képmelléklettel.[3] A településnek 2011-ben 1035 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
540 578 490 564 591 685 740 1.094 1.070 1.148 1.222 1.415 1.225 1.690 1.135 1.035

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma 1878-ban épült a rossz állapotú régi templom helyett. Az új impozáns romantikus stílusú templomot 1878. július 28-án szentelte fel Petar Maupas zárai érsek. A templom egyhajós épület sekrestyével, márvány főoltárral, melynek képén a Szűzanya gyermekével, Szent Miklóssal és Szent Ferenccel látható. A szembemiséző oltár kőből készült, ahogy a keresztelőmedence és a szenteltvíztartó is. A templomban Szent Miklós, Szent Lukács, Szent József és Keresztelő Szent János szobrai láthatók. Harangtornyában két harang található. Homlokzatát 2009-ben újították meg. A plébániaház 1850-ben épült, legutóbb 2005-ben újították fel.[3]
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temetőkápolnája a 14. században épült. 1388-ban még Szent Márton templomként említik. 1638-ban Visočane, Suhovare és Gladuše falvak is hozzá tartoztak. Belsejében egy kőoltár található.[3]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]