Gornje Biljane
| Gornje Biljane | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23424 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 173 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 275 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 24″44.114000°N 15.540000°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 24″44.114000°N 15.540000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornje Biljane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 25, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától 13 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.
Története
[szerkesztés]Biljana a középkorban az ősi lukai zsupánság területéhez tartozott. Első írásos említése 1358-ban történt abban az oklevélben, melyben Csúz János horvát bán birtokot adományoz a biljanai Stjepan és Filip nevű testvérpárnak.[2] 1409-ben Dalmáciával együtt velencei uralom alá került és Novigradból igazgatták. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török és elnéptelenedett. 1570-től a Klisszai, 1580-tól 1647-ig a Likai szandzsák része volt. A 17. század elején egy bizonyos Beširagić nevű török kapitány birtokaként említik, akinek az itteni vár volt a székhelye. A török uralom 1647-ig tartott. Ekkor új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 289, 1910-ben 442 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, a falu pedig teljesen elpusztult. 2011-ben 170 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 289 | 323 | 328 | 343 | 365 | 442 | 523 | 605 | 735 | 793 | 977 | 992 | 1.027 | 1.056 | 59 | 170 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A településen átezető út felett áll Szent György tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma.[5] A templomot már 1324-ben említik ugyanezzel a titulussal, de akkor a középkorban itt létezett Draginići falu temploma volt. Ebből a faluból származott az ismert zárai Nozdronja család, melynek tagjai a 14. században I. Lajos magyar király és Velence közötti harcok során Lajos szövetségesei voltak.[6] A templomot a török kiűzése után a 17. században kezdték használni a pravoszlávok. A templom jellegzetesen gótikus stílusú, egyhajós épület, erős boltozattal. A rozettával díszített homlokzat felett áll a harangtorony. A 18. században a templomot jelentősen átépítették, a hajót meghosszabbították és szélesítették, ezért az eredeti apszist elbontották. A templom körül temető található.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Enciklopedija.hr:Gornje Biljane (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1213.
- ↑ a b Tz-benkovac.hr:Crkva sv. Georgija, Biljane Gornje Archiválva 2016. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
Források
[szerkesztés]- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
- A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
