Ugrás a tartalomhoz

Morpolača

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morpolača
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségStankovci
Jogállásfalu
Irányítószám23422
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség50 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 54′ 57″, k. h. 15° 45′ 47″43.915806°N 15.763139°EKoordináták: é. sz. 43° 54′ 57″, k. h. 15° 45′ 47″43.915806°N 15.763139°E
SablonWikidataSegítség

Morpolača falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától légvonalban 48, közúton 66 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 23, közúton 33 km-re északnyugatra, az A1-es autópálya északi oldalán, Dalmácia északi részén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A településnek 1880-ban 104, 1910-ben 120 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A délszláv háború során a szerb többségű település a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A településnek 2011-ben 49 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 104 90 86 120 324 390 312 378 411 399 373 407 26 49

(1857 és 1869 között lakosságát Vukšićhoz számították.)

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Péter apostol tiszteletére szentelt temploma[4] a falu melletti tágas mezőn található. A neves horvát történész Ivo Petricoli szerint a templom kora román eredetű. Formája hasonlít a banjevci Szent János templomhoz, de a homlokzat előtt álló zömök harangtorony annál valamivel keskenyebb. Az egyhajós épület jellegzetessége még meghosszabbított félköríves boltozott apszisa. A négyszögletea harangtorony csak az egyik oldalán érintkezik a templommal, a többi három oldalt hosszúkás ívelt vakablakok tagolják, míg a felső részen látható egyszerű ablaknyílások később készültek. A harangtorony földszintje boltozott. Itt a bejárattal szemben egy kő szenteltvíztartó látható, melynek alsó részét egy régi síremlék képezi rajta óhorvát felirattal. A felirat fennmaradását valószínűleg annak köszönheti, hogy a szenteltvíztartó készítésekor habarcs takarta. A habarcs eltávolítása után a kötőanyag továbbra is szilárdan tartotta össze a mészkövet, a felirat pedig az ötödik sor első rövid szava kivételével nem sérült meg. Ennek alapján kétségkívül megállapítható, hogy a sírkő a templom melletti temetőből származik és a műtárgy készítésekor hozták a templom bejárata elé.[5]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]