Tinj
| Tinj | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23423 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 543 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 01′ 29″, k. h. 15° 27′ 60″44.024617°N 15.466528°EKoordináták: é. sz. 44° 01′ 29″, k. h. 15° 27′ 60″44.024617°N 15.466528°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tinj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tinj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 22, közúton 30 km-re, községközpontjától 15 km-re nyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari tájegységen fekszik. Négy településrész tartozik hozzá Gradina, Zagradina, Selo és Varoš. Földje nagyon termékeny, melyet a közelben feltörő bővízű forrásoknak köszönhet.
Története
[szerkesztés]A biogradi múzeum több innen előkerült tárgyat is őriz, melyek az újkőkorszaktól, az illír és a római koron át a kora középkorig terjedő időszakból származnak. Ez alapján elmondható, hogy a falu területe már ősidők óta lakott. Első írásos említése 1069-ből IV. Krešimir horvát király egyik okleveléből származik “mons Tini” alakban.[2] Egy középkori négyszögletes toronyvár, Gradina várának maradványai még mindig láthatók itt. Ennek falához támaszkodott egykor a mai is álló középkori eredetű Szent János templom. A várat a régmúltban "Tynun"nak hívták. 1125-ben a biogradi Szent János bencés apátság birtokaként említik, mellyel határosak voltak a zárai Szent Demeter templom birtokai is. Ebben az évben támadta meg és rombolta le a velencei flotta Biograd városát ezért a korábbi biogradi birtokok Zára fennhatósága alá kerültek. 1164-ben Bora a zárai Szent Tamás kolostor apácája azt írja, hogy a Tinj hegyénél fekvő földet már ősidők óta ("ab antiquo tempore") az apátság birtokolja.[2] 1194-ben III. Béla magyar király ítélkezik a vránai templomosok és a biogradi Szent Kozma és Damján kolostor közötti határvitában, melyben a Mátyás nini püspök, Péter spalatói püspök, Damján zárai gróf és a spalatói Grubeša tanúként szerepel. Az okirat az ítélethozatal helyéül a Biograd melletti Tinjt jelöli meg.[3] A neves horvát régész C. F. Bianchi azt írja, hogy Tinj plébániája a legrégibb időkből származik, plébánosát már 1486-ban említik.[2] A település a ciprusi háború (1570-1573) idején került török kézre a közeli Zemunik, Poličnik és Vrčevo váraival együtt. Új birtokosa a török hatalmasság, Ferhad Sokolović bég volt. Tinjt 1579-ben Augustin Valier veronai püspök apostoli vizitátor említi olyan helyként, ahonnan számos Biogradban élő jövevény származik.[4] A török kiűzése után új lakosság érkezett, akik újjáépítették a templomot. 1760-ban amikor Mate Karaman érsek lelkipásztori látogatást tett Tinjben az embereknek a szabadban kellett összegyűlni fogadására, mivel a templom túl kicsinek bizonyult.[2] A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 315 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82 százaléka horvát, 16 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Római katolikus templomát a szerbek 1991. szeptember 18-án a földig rombolták.[2] 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 530 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 225 | 249 | 198 | 179 | 219 | 315 | 315 | 394 | 534 | 619 | 701 | 784 | 733 | 775 | 551 | 530 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templomát már 1194-ben említik.[7] Ez a templom idővel szűknek bizonyult és 1817-ben alapjain újat kellett építeni. Az új templom egyhajós épület volt, négyszögletes apszissal, nyugati homlokzata az ősi vár falának támaszkodott. Két oltára, harangtornyában pedig két harangja volt, melyeket 1936-ban Zágrábban öntöttek. 1991. szeptember 18-án a jugoszláv néphadsereg által támogatott szerb felkelők lerombolták. A háború után az érsekség anyagi támogatásával építették újjá. Körülötte régi temető található, melynek egyik sírkövén óhorvát növényi ornamentika díszítés látható. A templom közelében áll az 1820-ban épített plébániaház, melyet 1904-ben felújítottak, majd a délszláv háborút követően újjáépítettek.[2]
- Szent Paszkál tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1974 és 1976 között épült 19 méter magas harangtoronnyal. Felszentelése papok és hívek sokasága jelenlétében 1976. október 10-én volt. 1991-ben a szerbek ezt a templomot is lerombolták és a háború után nem építették újjá.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Tinj Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ E. Peričić: Povijest Nina, Zadar 1969. 130.
- ↑ R. Filipi: Povijest Vrane, 505, 552
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3023.
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
