Suhovare
| Suhovare | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Poličnik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23241 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 521 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 122 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 09′, k. h. 15° 24′44.150000°N 15.400000°EKoordináták: é. sz. 44° 09′, k. h. 15° 24′44.150000°N 15.400000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Suhovare (olaszul: Suovare) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Poličnikhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zára központjától légvonalban14 km-re, közúton 17 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén, az A1-es autópálya mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Suhovare első írásos említése 1070-ben történt a zára Szent Krševan bencés kolostor birtokaként. A kolostort e birtokában 1195-ben III. Celesztin pápa, 1198-ban pedig András szlavón herceg is megerősítette.[2] Később Durazzói Károly herceg I. Lajos magyar király nevében újra megerősíti a kolostor jogait birtokaira, köztük Suhovaréra is.[2] A falu 1571-ben tűzzel és vassal foglalta el a török, de 1647-ben heves ellenállás után elpusztították és kirabolták a velencei hadak, melyek várát is felégették és csak csupasz falai maradtak.[2] A kandiai háborút lezáró béke (1669) után régi keresztény lakossága visszatért és újjáépítette a települést. Felépítették kis templomukat, majd a 18. század elején megalapították plébániájukat is, melyet 1720-ban említettek először. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 198, 1910-ben 286 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakói főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de sokan dolgoztak a közeli Zárán is. A településnek 2011-ben 508 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 198 | 178 | 229 | 256 | 275 | 286 | 362 | 406 | 442 | 496 | 595 | 724 | 669 | 891 | 651 | 508 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1937-ben épült. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett, de 2000-ben újjáépítették és újraszentelték. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára a háborúban súlyosan megsérült, csak nemrég újították fel. Két szobra a Lourdes-i Szűzanyát (terrakotta) és Páduai Szent Antalt (fa) ábrázolja. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang látható. 2003-ban a templom új harangtornyot is kapott három új haranggal.[2]
- A temetőben álló Szent Antal templom 10. századi eredetű, harangépítményében egy harang látható. Főoltára kőből készült.[2]
További információk
[szerkesztés]- Poličnik község hivatalos oldala (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Suhovare (A település története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
