Tribanj
| Tribanj | |
 | |
| Tribanj-Ljubotić a Velebit lejtői alatt. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Starigrad |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23245 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 232 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 6 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 20′ 59″, k. h. 15° 18′ 59″44.349693°N 15.316526°EKoordináták: é. sz. 44° 20′ 59″, k. h. 15° 18′ 59″44.349693°N 15.316526°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tribanj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tribanj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Starigradhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 26, közúton 57 km-re északra, községközpontjától 11 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Velebit-hegység déli része alatt, a Velebit-csatorna partján fekszik. Három településrészből áll: Tribanj–Kruščica, Tribanj–Mandalina és Tribanj–Šibuljina.
Története
[szerkesztés]Tribanj első írásos említése II. András magyar király oklevelében 1205-ben történt.[2] 1409-ben Dalmácia többi részével együtt Nápolyi László magyar ellenkirály a Velencei Köztársaságnak adta el. A török 1527-ben elfoglalta a közeli Obrovacot és a környező településeket elpusztította. A lakosság a velencei uralom alatt maradt biztonságosabb vidékekre menekült. A török uralom mintegy 150 évek tartott, 1671-ben már tartott Starigrad vidékének, benne Tribanjnak az újra betelepítése. Ezután a terület 1797-ig volt a Velencei Köztársaság része. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 621, 1910-ben 1257 lakosa volt. 1879-ben a neves horvát történész C. Bianchi Tribanj következő részeit sorolja fel: Ljubotić, Reljinovac, Lukovac, Bristovac, Kroće, Viniština, Javorje, Lisarica uz More és Trstenica.[2] Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 267 lakosa volt, akik olajbogyó- és fügetermesztésből, valamint a turizmusból éltek.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 621 | 746 | 852 | 1.002 | 1.160 | 1.257 | 1.400 | 1.124 | 755 | 707 | 683 | 627 | 513 | 481 | 338 | 267 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a Ljubotić településrészen állt, de már 1820-ban rossz állapotban volt. Ezért elhatározták, hogy Kruščicán a tenger mellett újat építenek. Az új plébániatemplom 1868-ban épült fel és a régihez hasonlóan Szent Antalnak szentelték. 1987-ben teljesen megújították. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltárán Szent Antal fából faragott szobra áll. Harangtornyában két harang található.[2]
- Mandalina nevű településrészén áll a Szent Mária Magdolna templom,[5] mely felirata szerint 1181-ben épült, 1865-ben megújították. Egyhajós épület, négyszögletes apszissal. Az apszis északkeletre, a bejárat délnyugatra néz. Régészeti kutatását és felújítását tervezik.[2]
- A régi Lisarica településrészen áll a Gyógyító boldogasszony kápolna, melyet 1880-ban a Zubčić testvérek építettek. 2001-ben megújították.
- A ljubotići Szent Antal kápolnát 1883-ban építették újjá és szentelték fel.
- A javorjei Keresztelő Szent János kápolna ma már teljesen romokban áll.
- Trstenica Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnája.
- Starigrad-Paklenicától 6 km-re nyugatra, Tribanj Šibuljina faluban található a Sveta Trojica régészeti övezet. A Sveta Trojica lelőhely egy nagyobb régészeti lelőhelykomplexum, amely az északi részén emelkedő Gradina tetejétől a délen egészen a tengerig nyúlik. Nyugaton a Tribanjska draga és délkeleten pedig a Šilježetarica-öböl határolja. A régészeti leletek alapján az őskoron, az ókoron és a késő ókori korszakon keresztül, a középkoron és a modern korszakon át kimutatható az emberi település folytonossága.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Tribanj Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6277.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6113.
További információk
[szerkesztés]- Starigrad község hivatalos oldala (horvátul)
- Starigrad-Paklenica turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- A Paklenica Nemzeti Park honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
