Miranje
| Miranje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 236 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 166 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 59′ 55″, k. h. 15° 35′ 12″43.998744°N 15.586609°EKoordináták: é. sz. 43° 59′ 55″, k. h. 15° 35′ 12″43.998744°N 15.586609°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Miranje falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 31, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar síkságán, a Zágráb-Split autópálya mellett, a benkovaci kijárat közelében fekszik.
Története
[szerkesztés]Pravoszláv temploma közelében római villagazdaság bizonyítékai, cseréptöredékek, falak, pénzérmék kerültek elő ezért feltételezik, hogy itt már a legősibb időkben is szent hely volt. Az eredeti római katolikus templomot a 12. vagy a 13. században Miranje első lakói építették. (A falu eredeti neve nem ismert.) Területe a 15. századtól velencei uralom alá került. A török veszély közeledtére a templom elé erődszerű harangtornyot építettek. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. Lakosságát elűzték és a templom erődszerű tornya valószínűleg a török határvédelmi rendszer része lett. A török uralom 1683-ig tartott, amikor hosszú felszabadító harcok után a megszállókat elűzték. Ezzel párhuzamosan új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. A beköltöző új lakosság a templomot pravoszláv templommá építette át és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelte fel. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 115, 1910-ben 176 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának több mint 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, de később sokan visszatértek. A településnek 2011-ben 303 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 115 | 0 | 105 | 124 | 139 | 176 | 192 | 226 | 261 | 297 | 349 | 358 | 325 | 319 | 86 | 303 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Mihály arkangyal arkangyal tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma eredetileg a 12. vagy a 13. században épült. E tájegységre jellemző jellegzetes egyhajós dongaboltozatú épület félköríves apszissal. A két keresztirányú ívvel megerősített boltozat közvetlenül a falakon nyugszik a hajót három részre osztva. A torony érdekessége, hogy szélesebb mint maga a mögötte levő hajó. Az eredeti templom román stílusú, de az ablakok és az ajtók később készültek. A délnyugati homlokzaton egy befalazott portál található lunettáján apró, furcsa, gótbetűs olasz és latin nyelvű felirattal. A felirat egy 1497-es építés tényét rögzíti, valószínűleg a homlokzat előtt álló harangtorony építését. Ez az időszak a 15. század vége a török terjeszkedés időszaka, amely megmagyarázza a torony erődszerű formáját. A templom eredeti titulusa nem ismert. A templom körül temető található, melyben fennmaradtak a régi, eltérő stílusú sírjelek is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A miranjei pravoszláv templom képes ismertetője (angolul)
