Sali (Horvátország)
| Sali | |
 | |
| Sali kikötője | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Sali |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Zoran Morović |
| Irányítószám | 23 281 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1746 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 27 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 56′, k. h. 15° 10′43.933333°N 15.166667°EKoordináták: é. sz. 43° 56′, k. h. 15° 10′43.933333°N 15.166667°E | |
| Sali weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sali témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sali falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Božava, Brbinj, Dragove, Luka, Savar, Soline, Veli Rat, Verunić, Zaglav, Zverinac és Žman tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 21 km-re délre, a Dugi-sziget délkeleti felén, az északkeleti parton egy öbölben fekszik. Sali a sziget legnagyobb települése, kulturális és gazdasági központja. A települést nagy kiterjedésű olajfaültetvények övezik több ezer fával.
Története
[szerkesztés]A település Nagyboldogasszony plébániájának első írásos említése a 12. század elején 1105-ben történt, amikor Kálmán magyar király Salit a zárai Szűz Mária kolostornak adta.[2] Hosszú évszázadokon át a sziget legnépesebb települése volt, ahol a lakosság fő bevételi forrása a só (latin: sal) volt, amelyről a falu a nevét is kapta.[2] Közelében egy kőbánya is volt, ahonnan kiváló minőségű követ bányásztak, de fekvése nagyon kedvező volt a halászat számára is. Sali a zárai szigetvilággal együtt évszázadokig Zára városához tartozott, majd 1409-től a Velencei Köztársaság uralma alá került. A velencei uralom idején lakóinak kizárólagos joga volt a közeli Kornat-sziget körüli halászatra. A 17. században súlyos károk érték az ulcinji kalózok támadásának következtében.[2] A 17. és 18. században elsősorban a tengerpart irányában terjeszkedett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 449, 1910-ben 880 lakosa volt. lakóinak többsége olasz eredetű vezetékneveket viselt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A falunak 2011-ben 740 lakosa volt, akik hagyományosan halászattal és újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak. A településen működik a “Mardešić” halkonzervgyár saját halászflottával és halfeldolgozóval. Környékén olajbogyót és fügét termesztenek.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 449 | 644 | 586 | 713 | 830 | 880 | 1.117 | 1.097 | 1.230 | 1.227 | 1.178 | 1.106 | 877 | 1.190 | 769 | 740 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Sali környékének legnagyobb természeti látványossága a Telašćica Természetvédelmi Park a településtől délre és nyugatra terül el. A parkot három egyedülálló természeti képződmény alkotja. Az első maga a park névadója Telašćica-öböl az Adria térségének egyik legnagyobb és legbiztonságosabb öble, amely mintegy 8 km mélységben nyúlik be a Dugi Otok délkeleti részébe és legnagyobb szélessége 1,6 km. Az öblön belül 25 kisebb öböl, hegyfok és 5 szigetecske található. Kedvező fekvésének köszönhetően teljesen védett az erős adriai széltől a bórától. Neve valószínűleg a latin „tre lagus” (három tó) kifejezésből származik. A második látványosságot a Dugi Otok sziklái képezik, melyek helyi elnevezése "Stene". A sziklák mintegy 160 méterrel emelkednek a tenger szintje fölé, a tenger pedig 85 méter mély a sziklák lábánál. A harmadik és talán mind közül a legnagyobb látványosság a "Mir" nevű sóstó a park délnyugati részén található. A Telašćica-öböl és a nyílt tenger között keskeny földnyelven helyezkedik el. Hosszúsága mintegy 900 méter, a szélessége pedig 300, legmélyebb pontján a vízmélység eléri a 6 métert. Magas sótartalma részben az intenzív párolgásnak, részben annak köszönhető hogy a tavat földalatti csatornák kötik össze a tengerrel, így a sós tengervíz folyamatosan táplálja a vizét. Medrét a délkeleti oldalon gyógyhatású iszap borítja. Élővilága a magas sótartalom miatt szegényes, csak néhány ehhez jól alkalmazkodó tengeri élőlény található benne. A parkhoz még a környező 13 kisebb-nagyobb sziget is hozzá tartozik. A Telašćica-öböl környékét rendkívül gazdag állat- és növényvilága, valamint természeti látványosságai miatt 1980-ban nyilvánították védetté, 1988-ban pedig megkapta a természetvédelmi park státuszt.[5]
- Sali Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomát[6] már 1350-ben említik. A mai templom 1465-ben épült gótikus stílusban, 1581-ben bővítették, 1871-ben és 1895-ben megújították. Háromhajós épület sekrestyével. Főoltára fából készült, gazdagon faragva és aranyozva a 17. században. Oltárképén Mária mennybevitelének ábrázolása látható angyalokkal és szentekkel. A főoltáron kívül még öt márvány oltára van a Kármelhegyi boldogasszony, a Szentlélek, a Rózsafüzér királynője, Jézus szentséges szíve és a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére szentelve. Két további oltárképe Borromei Szent Károlyt és a Kisboldogasszonyt ábrázolja. Értékes képei még a 15. századi Mária gyermekével és Krisztus halála alkotások. A homlokzat feletti harangtoronyban két kis harang látható. A templom körül lapidárium található, ahol glagolita feliratos régi sírkövek láthatók. A temető a templom északi oldalán fekszik.[2]
- A Sali harangtornyot a régi torony alapjain építették 1983-ban Alenka Sabljak tervei szerint. Magassága 18,30 méter. Két harangját 1922-ben öntötték.[2]
- A település közepén álló, Szent Rókus tiszteletére szentelt fogadalmi temploma[7] 1579-ben épült, 2000-ben megújították. A homlokzat feletti harangtoronyban egy harang található, mely még 1579-ből származik. Márvány oltárának képén a Szűzanya a gyermek Jézussal, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal látható.[2]
- A kikötőben (“Porat”) álló Szent Miklós templomot[8] 1583-ban építették. A Gverini család fogadalmi temploma. 1999-ben a Horvát Kulturális Minisztérium anyagi támogatásával újították meg. Kőből faragott oltárát márvánnyal díszítették. Oltárképe az apszisban a Szeplőtelen fogantatást ábrázolja Szent Miklóssal és Assisi Szent Ferenccel.[2]
- A dugo poljei Páduai Szent Antal templom 1913-ban épült. Márvány oltárán a szent fából faragott szobra áll. 1926-ban a templom elé nyitott előteret építettek, ahová eső esetén a hívek behúzódhatnak. Minden évben a szent ünnepén a június 13-át követő vasárnap a helyiek körmenetet tartanak. A megújított templomot 1990. június 17-én szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek, akinek főpásztori szolgálata során ez volt az első Zárán kívüli cselekedete.[2]
- A kikötő bejáratánál is áll egy kis templom, melyet 1946-ban építettek a korábban lebontott, még 1904-ben épített templom helyett. Oltárán Szűz Mária fából faragott szobra áll. Misét csak Kisboldogasszony ünnepén (szeptember 8.) tartanak benne.[2]
- A piškerai halászok Kisboldogasszony temploma 1560-ban épült. Egyhajós épület apszissal és harangtoronnyal, melyben új harang található. Régen saját káplánja volt aki együtt élt és dolgozott a halászokkal. A II. világháború idején partizánkórháznak rendezték be. 1992-ben szentelték fel és adták át a híveknek újra. Mint az adriai halászok fogadalmi templomában évente július utolsó szombatján tartanak benne misét.[2]
- Az ókeresztény Szent János templom a stivanj mezei régészeti lelőhelyen található.[9] Első említése már nagyon korán 1064-ben, vagy 1065-ben történt, amikor „cela Sancti Iohannis” néven említik. Romjainak feltárásakor kőplasztikák maradványai kerültek elő.[2] Ivo Petricioli horvát régész és művészettörténész a romok egy részét 9. századi román stílusú épület maradványainak tartja,[10] de az újabb kutatások már az 5–6. századra keltezik. A leletek és az írásos dokumentumok alapján a templom egészen a gótika koráig folyamatosan használatban volt.
- Védett műemlék a Petricioli-ház,[11] mely a 17. század első felében épült, és a zárai szigetvilág legjobb állapotban fennmaradt barokk lakóépülete. Mai formáját 1770-80 közötti átépítéssel nyerte. Az ingatlant magas fal veszi körül, lőrésekkel. Az épület alaprajza "U" betű alakú. A kétszintes épület homlokzatát és hátsó részét négy ablaktengely tagolja. A házba egy gazdagon díszített barokk portálon keresztül jutunk be. A legérdekesebb részei a jó állapotban megmaradt barokk asztalos és lakatosmunkák.
- Ugyancsak védett a Rančić-ház ,[12] mely a település Zmorašnje selo nevű részén található. A ház a népi lakóépítészet jellegzetességeivel rendelkezik, de bizonyos elemei a városi építészetet tükrözik. Alaprajza szerint egy hosszúkás, téglalap alakú ház, melynek főhomlokzata nyugati fekvésű. A földszinti háztartási helyiségekre és az emeleti lakószintre oszlik. Az emeletre 16. századi reneszánsz elemekkel rendelkező, fedett tornácos teraszon keresztül jutottak be. A ház faragott kőtömbökből épült, a sarkokban nagyobb kőtömbökkel. Az épület a zárai szigetvilág városias vidéki építészetének egykor reprezentatív lakóépülete volt.
- A Sestrica Vela-Tajer világítótorony[13] 1876-ban épült a Kornati-szigetektől északnyugatra és Dugi Otoktól délkeletre található azonos nevű szigeten. A világítótorony egy fennsíkon épült 47 m tengerszint feletti magasságban. A komplexum egy főépületből, magából a világítótoronyból és egy kisebb melléképületből áll.
Galéria
[szerkesztés]-
Sali kikötői részlet. -
A kikötő látképe -
Sali főutcája -
Meredek utca Salin -
A Telašćica-öböl sziklái -
A Telašćica-öböl
További információk
[szerkesztés]- Sali község hivatalos oldala (horvátul)
- Dugi otok turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A Telašćica Természetvédelmi Park hivatalos oldala (horvátul)
- A Telašćica Természetvédelmi Park ismertetője (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g h i j k Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Sali (Sali története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Telascica.hr:O parku Archiválva 2015. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5046.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5045.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1567.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2380.
- ↑ Ivo Petricioli:Umjetnička baština Zadra (Zára művészeti öröksége) Zagreb, 2005. (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1566.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4950.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6967.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sali (Horvátország) témájú médiaállományokat.
