Alsójára
| Alsójára (Iara) | |
 | |
| Unitárius templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alsójára |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407315 |
| SIRUTA-kód | 58017 |
| Népesség | |
| Népesség | 1850 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 86 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 12,86 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 465 m |
| Terület | 143,87 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 33′, k. h. 23° 31′46.550000°N 23.516667°EKoordináták: é. sz. 46° 33′, k. h. 23° 31′46.550000°N 23.516667°E | |
 | |
| Alsójára weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsójára (románul Iara, korábban Iara de Jos, németül Jahren, jiddisül יארע) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Tordától 25 km-re nyugatra, a Torockói-hegység és a Gyalui-havasok közti medencében fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szláv eredetű személynévből való. Az első írásos adat rá 1288-ból származik, ekkor tévesen Zara alakban írták, majd 1303-ban Jara. Előtagja (1438: Alsow Jara) a tőle délnyugatra fekvő középkori Felsőjára (1426: Felyara, 1438: Felsew Jara) nevű falutól való megkülönböztetésére szolgált. Felsőjára a 17. század elején pusztult el, majd területe a falu határába olvadt bele.[2]
Története
[szerkesztés]Eredetileg valószínűleg német, a 15. században már magyar lakosságú település volt. Lakói aranyat mostak és Felsőjárán aranybánya is működött. A középkorban vára volt, amelyet valószínűleg Járai Gál kolozsi ispán építtetett a 15. század elején. Először 1417-ben, utoljára 1438-ban említették, sorsa és helye ismeretlen.
Erdélyben Kolozsvár és Torda után harmadikként, 1564-ben alakult meg unitárius egyháza.[3] Lakóinak kisebb része megmaradt reformátusnak. Később külön falurészbe románok települtek be. 1787-ben római katolikus plébániája is alakult. Román lakói egy része 1809-ben görögkatolikus hitre tért.[4]
Nevezetes családai között volt a Pápay család.
Az 1849 januárjában visszavonuló román csapatok pánikot keltettek a magyar lakosságban. Január 15-én Tordán hasztalanul kértek segítséget Czetztől. Másnap, január 16-án Simion Balint visszavonuló tábora megölte magyar lakóinak a felét, 150 embert. Január 17-én végre benyomult egy tordai csapat és komoly harcban visszaszorította a románokat, a román falurészt pedig felgyújtotta (a későbbi vizsgálat szerint 33-an haltak meg).[5]
Az Erdélyi-szigethegység és az Erdélyi-medence határán jelentős nagyvásárok helyszíne volt. A 19. században az egyik legfontosabb erdélyi fazekasközpont. Mesterei ekkor főként hőálló, ún. hólyagos edényeket készítettek sok szerves anyagot tartalmazó, fekete vagy sötétszürke agyagból. A 20. század elejére áttértek a kék, zöld és sárga színnel festett, kontúrozott növényi elemekkel díszített kerámiára és mázatlan edényekre, köztük az ún. járai cserépfazékra. Célközönségük főként a hegységi falvak lakói voltak.
1876-ig Torda vármegyéhez tartozott, utána Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásának székhelye volt. 1884-től gyógyszertár,[6] a 20. század elején három orvosi rendelő, cserépgyár és sok fuvaros működött benne.
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 1724 lakosából 862 volt román és 858 magyar anyanyelvű; 609 görögkatolikus, 380 unitárius, 266 római katolikus, 258 ortodox, 172 református és 39 zsidó vallású. Lakóinak 21%-a tudott írni-olvasni és a román anyanyelvűek 23%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 2091 lakosából 1730 volt román, 221 cigány és 138 magyar nemzetiségű; 1646 ortodox, 122 pünkösdista, 48 görögkatolikus, 43 református, 41 unitárius és 36 római katolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Unitárius temploma a 13. században épült. 1849-ben lerombolták, később módosításokkal épült újjá.
- A református templom a 18. században, a római katolikus 1802-ben épült.
- A településen három 19. századi udvarház található: a Teleki, és Béldi és a Kemény család tulajdonát képezték.
Gazdasága
[szerkesztés]- Vasércbánya.
Híres emberek
[szerkesztés]
- Itt született 1861. március 12-én Dékáni Árpád, a halasi csipke tervezője.
- Itt született 1881. július 31-én Dobos Ferenc történész.
- Itt született 1883. január 31-én Szabó Gyula színművész
- Itt, nagyapjánál töltötte gyermekkora nagyobbik felét Kemény János író.
- Itt született 1918. május 21-én Traian Crișan görögkatolikus érsek, a Szenttéavatási Kongregáció titkára.
- Itt született 1934. március 26-án Keszthelyi Gyula sportújságíró, rádió és televízió kommentátor, újságszerkesztő.
- Itt született 1938. december 8-án Sebestyén Kálmán művelődéstörténész.
- Itt járt általános iskolába Vasile Copilu-Cheatră román költő, újságíró
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Szabó T. Attila: Torda-Aranyos megye. Bp., 2004, 12. o.
- ↑ Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története. Kolozsvár, 2009, 2. köt., 352–353. o.
- ↑ Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 367. o.
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 44–45. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
Források
[szerkesztés]- Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
- Czirbusz Géza: A Jára völgye és népe. Erdély, 1895, 10–12. sz.
- Kós Károly: Járai parasztfazekasság. In K. K.: Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest, 1979
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 480. o. ISBN 973-9203-56-6
- Kemény János: Kakukkfiókák. Bp., 2003
További információk
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}