Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2012 I.

Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöltük a kezdőlapra a cikkeket, a 2012-es év első felére.

Lásd még: Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon és Wikipédia:Kezdőlapra került szócikkek listája

1. hét

január 2. 0.00 és január 5. 11.59 között: Anna May Wong

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Anna May Wong, eredeti nevén Wong Liu Tsong (kínaiul 黄柳霜 / 黃柳霜, Huáng Liǔshuāng; Los Angeles, 1905. január 3. – Santa Monica, Kalifornia, 1961. február 2.) kínai származású amerikai színésznő. Az 1920-as és 1930-as években, amikor Hollywoodot merev rasszizmus jellemezte, és a filmipar cenzúrája számos kelet-ázsiai színész, illetve színésznő karrierjét akadályozta meg, ő volt az első kínai származású amerikai színésznő, akinek sikerült világhírnévre szert tennie. A 20. század elején a modern kínai nők egyik legjelentősebb, világszerte ismert képviselőjévé vált. Kínában, különösen a kínai sajtóban viszont egészen máshogy nyilatkoztak filmjeiről, hiszen ez időben elutasítóan vélekedtek a nők emancipációjáról — különösen Csang Kaj-sek felesége, a befolyásos Szung Mej-ling utasította el.
Anna May Wong nagyszülei a 19. század közepén vándoroltak ki Kínából Kaliforniába. Szülei Los Angeles kínai negyedében (Chinatown) – Lo Sangban – egy mosodát (Sam Kee Laundry) üzemeltettek. Egy utcával arrébb a kínai negyedtől, a kínaiak, írek, németek és japánok lakta Flower Streeten született a házaspár második gyermekeként, Wong Liu Tsong néven (jelentése: fagyott sárga fű). 1910-ben a család a szomszédos Figueroa utcába költözött, ahol a többnyire mexikói és kelet-európai családok mellett ők voltak egyedül kínaiak. Az új otthont Chinatowntól elválasztó két utca lehetővé tette, hogy Wong beolvadjon az amerikai kultúrába. Sok kínai származású amerikaihoz hasonlóan részben presbiteriánus nevelést kapott, részben pedig a neokonfucianizmus szellemében nevelkedett. Először egy vegyes iskolába járt, később – fehér osztálytársai rasszista csúfolódásai miatt – olyan oktatási intézménybe íratták, amelyben csak kínai gyerekek tanultak.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 5. 12.00 és január 8. 23.59 között: Spinosaurus

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Rekonstruált spinosaurus csontváz

A Spinosaurus (nevének jelentése „tüskésgyík” vagy „hátgerinces gyík”) a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a mai Észak-Afrikában élt a kréta időszak középső albai–turoni korszaka idején, körülbelül 106–93,5 millió évvel ezelőtt. A nem fosszíliáit elsőként 1910-ben Egyiptomban fedezte fel és írta le Ernst Stromer német őslénykutató. Az eredeti maradványok megsemmisültek a második világháború idején, de később újabb koponyadarabok kerültek elő. Tisztázatlan, hogy a leírt fosszíliák egy vagy két fajt képviselnek. A legjobban ismert faj az egyiptomi S. aegyptiacus, azonban Marokkóból egy második lehetséges faj, az S. marocannus is ismertté vált.
A Spinosaurus egyedi „tüskéi” a csigolyák hosszú nyúlványai. Két méter hosszúra nőttek, és valószínűleg bőr fedte és kötötte össze őket, ami egy vitorlaszerű szerkezetet alkotott. Egyes szerzők szerint azonban izmok is kapcsolódtak hozzájuk, amik egy púpot vagy tarajt alkottak. A szerkezet feladatával kapcsolatban több elképzelés is született, mint például a hőszabályzás és a jelzés vagy párválasztással kapcsolatos nemi szelekció. Egy újabb keletű becslés szerint a Spinosaurus a legnagyobb ismert húsevő dinoszaurusz, amely nagyobb még a Tyrannosaurus rexnél és a Giganotosaurusnál is. E becslések alapján 16–18 méter hosszú és 7–9 tonna volt. A Spinosaurus már régóta népszerű a dinoszauruszokról szóló könyvekben és szerepelt a 2001-es Jurassic Park III című filmben is. Itt a Tyrannosaurusnál nagyobb és erősebb állatként jelent meg, az egyik jelenetben ahol két feltámasztott ragadozó megküzd egymással, és a Spinosaurus az ellenfele nyakát eltörve győzelmet arat. Látszólagos közismertsége ellenére az időközben előkerült fogak és koponyaelemek mellett mégis olyan maradványok alapján ismert, amelyek időközben megsemmisültek ezért még sok a tisztázásra váró feladat körülötte.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

2. hét

január 9. 0.00 és január 12. 11.59 között: Fő tér (Kolozsvár)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szent Mihály-templom, előtte Mátyás király emlékművével

A Fő tér (románul: Piața Unirii, azaz Egyesülés tér) századok óta Kolozsvár jelképe és központja, a város főtere. Házsoraiban laktak a város legtekintélyesebb polgárai, itt épültek fel a legfontosabb világi és egyházi intézmények székházai.
Az eredetileg Nagypiacnak nevezett tér az Óvár kapuja előtt alakult ki, és azután indult fejlődésnek, hogy Zsigmond király 1405-ben hozzájárult az új városfalak építéséhez. Az épületeket részben kényszerből cserélték az 1655-ös és az 1697-es tűzvész után, amelyek háromnegyed-, illetve kétharmadrészt elpusztították a várost (de az alapok, pincék, a vastagabb falak és részben a földszinti boltozatok megmaradtak). A városkép megváltozásához hozzájárultak a Rákóczi-szabadságharc harcai és fosztogatásai. Az ezután felhúzott épületeken minden fontosabb építészeti stílus jegyei megtalálhatók.
A tér legjelentősebb és egyben egyik legrégibb építménye a Szent Mihály-templom, amelynek építéséhez azután kaptak engedélyt, hogy Károly Róbert 1316-ban városi rangot adományozott Kolozsvárnak. A dísztér összhangját a város legnagyobb szülötte, Mátyás király 1902-ben felavatott szobra teszi teljessé. A teret utoljára 2010-ben újították fel, ekkor lényegi változásként teljesen lekövezték, valamint a szoborral szembeni oldalon egy szökőkút-sort és új térvilágítást alakítottak ki. A felújított Mátyás-szobrot hivatalosan 2011. április 2-án adták át.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 12. 12.00 és január 15. 23.59 között: Dream Theater

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Dream Theater amerikai progresszív metal együttest 1985-ben Majesty néven alapította John Myung basszusgitáros, John Petrucci gitáros és Mike Portnoy dobos, a bostoni Berklee College of Music három hallgatója. Az első stabil felállás 1987-re alakult ki Charlie Dominici énekes csatlakozásával, akit 1991-ben James LaBrie váltott fel. 1994-ben a billentyűs hangszereken játszó Kevin Moore hagyta el az együttest, helyére Derek Sherinian került. 1998-ban ő is kivált, hogy a helyére lépő Jordan Rudessel stabil, 12 éven át tartó felállás alakuljon ki. 2010 őszén a rajongók megdöbbenésére az egyik alapító, a dobos-dalszerző Mike Portnoy jelentette be távozását, és csak fél évvel később jelentették be utódját, Mike Mangini dobost (ex-Annihilator, Extreme és Steve Vai).
A zenekar első sikereit az 1992-ben kiadott Images and Words című második albumával és a lemez Pull Me Under című nyitó számának videoklipjével érte el — ez az 1990-es évek elején rendszeresen szerepelt az MTV adásaiban. Ennek ellenére az együttes nem számít mainstream előadónak. Legtöbb példányban eladott albumuk az Images and Words aranylemez lett az Amerikai Egyesült Államokban és a 61. helyig ért fel a Billboard 200 toplistáján. Ugyanezen listára az 1994-ben kiadott Awake és a 2002-es Six Degrees of Inner Turbulence a 32., illetve a 46., a 2007-es Systematic Chaos című albumuk pedig a 19. helyen lépett be. A zenekar tizedik albuma 2009. június 23-án jelent meg Black Clouds & Silver Linings címmel. A Billboard 200 toplistáján a 6., az Eurochart Hot 100-on pedig az első, ezáltal a megjelenése hetében a legjobban fogyó albumuk lett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

3. hét

január 16. 0.00 és január 19. 11.59 között: Helmuth Karl Bernhard von Moltke

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Helmuth Karl Bernhard von Moltke gróf, az „idősebb Moltke” (Moltke der Ältere) (1800 – 1891) porosz tábornagy, 1858–1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke. Kiváló katonai stratéga volt. A porosz (majd az egyesített német) haderő az ő hadvezéri irányításával vívta ki háborús győzelmeit az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban, az 1866-os porosz–osztrák háborúban és az 1870–71-es porosz–francia háborúban. Bismarck kancellár mellett kiemelkedő szerepet játszott a Német Császárság 1871-es létrehozásában.
1818-ban a dán királyi hadseregben kezdte szolgálatát, majd átlépett a porosz királyi haderőbe. Kijárta a porosz vezérkari akadémiát, beosztották a vezérkarhoz. Vilmos királyi herceg, a későbbi porosz király, majd német császár felfigyelt kiemelkedő képességeire, és 1858-ban a porosz királyi haderő vezérkari főnökévé nevezték ki. Korszerűsítette a hadszervezetet, a mozgósítás rendjét pedig a kor modern szállítóeszközére, a vasútra alapozta.
1864-ben a második schleswigi háborúban a szövetséges német haderők egyesített vezérkarának főnöke volt, személyesen irányította győzedelmes hadseregeit. Ezután szabad kezet kapott reformjaihoz, amikkel megnövelte a „nagyvezérkar” hatalmát.
1866-ban a porosz–osztrák háborúban személyesen irányította csapatait a königgrätzi csatában, amelyben súlyos vereséget mért az Osztrák Császárságra és Szászországra.
Az 1870–71-es porosz–francia háborúban az egyesített német haderők vezérkari főnökeként egyszerre mozgatta három hadseregét. A sedani csatában megadásra kényszerítette a francia főerőt, még III. Napóleon császár is fogságba esett. 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében jelen volt a Német Császárság kikiáltásánál.
A nagy győzelem után vezértábornaggyá léptették elő, grófi címet kapott és a porosz Főrendiház tagja lett. 1888-as visszavonulásáig a német Nagyvezérkar főnöke maradt. Búcsúbeszédében óva intette hazáját egy újabb európai háborútól.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Ez túl hosszúnak tűnik nekem. – Matthew ^{(hűtőszekrényajtó)} 2011. november 23., 18:42 (CET)[válasz]

Kicsit rövidítettem rajta. Akela ^vita 2011. november 25., 01:51 (CET)[válasz]

január 19. 12.00 és január 22. 23.59 között: Berlini tévétorony

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A berlini tévétorony (németül: Berliner Fernsehturm) Berlin egyik legfőbb látnivalója, Németország első, Európa negyedik legmagasabb szabadon álló épülete 368 méter magas. Közvetlenül a város központjában, az Alexanderplatz és a Rotes Rathaus között áll. 1965 és 1969 között épült az NDK kormányának megbízásából, jelenlegi tulajdonosa a Deutsche Telekom egyik leányvállalata, a Deutscher Funkturm. Számtalan rádió- és televízióadó innen sugározza műsorát. Tagja a legmagasabb épületek világszövetségének.
Már az '50-es években elkezdtek tervezni egy tévétornyot Kelet-Berlin számára — ezt Müggelberge vagy Treptow-Köpenick kerületben, a város délkeleti, magasabban fekvő részén építették volna fel. A müggelbergi tévétorony építését azonban le kellett állítani, mert nagyon zavarta volna a Schönefeldi repülőtér forgalmát — csak egy csonkja maradt a helyszínen. Ezután szóba került még a Friedrichshaini Néppark is, de annak munkálatait el se kezdték.
1964-ben Walter Ulbricht, az NSZEP központi bizottságának első titkára egymaga úgy határozott, hogy a tévétornyot az Alexanderplatz mellett, közvetlenül a belvárosban kell felépíteni. A munkálatokat Gerhard Kosel, a Német Építészeti Akadémia igazgatójának irányítása alatt, Hermann Henselmann, Jörg Streitparth, Fritz Dieter, Günter Franke és Werner Ahrend tervei alapján kezdték meg. A tervezés egyik kimondott célja a terület átalakítása volt; ennek részeként a történelmi épületeket a Marienkirche és a Rotes Rathaus kivételével lebontották.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

4. hét

január 23. 0.00 és január 26. 11.59 között: Dinoszauruszok

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Egy T-Rex szobra a senckenbergi múzeumban

A dinoszauruszok (Dinosauria) a hüllők egy csoportja. Változatos méretű (csirke nagyságútól a 30 méteresig) szárazföldi állatok voltak, melyek 165 millió éven át uraltak egyes ökoszisztémákat. A triász időszakban, mintegy 230 millió éve jelentek meg, és körülbelül 65,5 millió éve, a kréta időszak végén (a kréta–tercier kihalási eseményben) pusztultak ki. A Földön található kövületek összessége (a fosszilis rekord) azt jelzi, hogy a madarak a theropoda dinoszauruszokból fejlődtek ki a jura időszakban. Egyes ilyen dinoszauruszok, köztük a modern madarak ősei túlélték a kréta-tercier eseményt. Emiatt a modern osztályozó rendszerek ezeket az állatokat is a dinoszauruszok egy fajtájának, egyetlen, máig fennmaradt csoportjának tekintik.
A dinoszauruszok állatcsoportja igen változatos volt. Az őslénykutatók több, mint 500 különböző nemet és több, mint 1000 fajt azonosítottak, maradványaikat a Föld összes kontinensén megtalálták. A 19. század első felében a tudósközösség nagy része úgy vélte, hogy a dinoszauruszok lomhák, unintelligensek és hideg vérűek lehettek, az 1970-es években azonban megállapították, hogy aktív, magasabb anyagcsereszintű állatok voltak, a társas kapcsolatokhoz szükséges adaptációkkal. Voltak köztük növényevők, húsevők és mindenevők is, egy részük négy lábon járt, mások pedig alkalmanként vagy kizárólag két lábon. Több fajuk csontvázában bonyolult módosulások alakultak ki, például testpáncél, szarvak vagy fejdíszek. A dinoszauruszokat általában nagytestűeknek tartják, pedig sokuk volt ember méretű vagy kisebb. A legtöbb nagy csoportjuk fészeképítő, tojásrakó állatként ismert, ami arra utal, hogy a modern madarakhoz hasonlóan szaporodtak.
A dinoszaurusz szót néha tévesen használják olyan őshüllőkre is, mint a pelycosaurusok közé tartozó Dimetrodon, a szárnyas pteroszauruszok, a vízi ichthyoszauruszok, plezioszauruszok és a moszaszauruszok, pedig ezek nem tartoznak a dinoszauruszok közé. Mióta a dinoszauruszok megkövesedett csontjainak mibenlétére fény derült, világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek és a kultúra részévé váltak. Számos sikeres könyvben és filmben szerepelnek, mint például a Jurassic Park (Őslénypark), a média pedig rendszeresen beszámol az új leletekről és hipotézisekről.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 26. 12.00 és január 29. 23.59 között: Wolfgang Amadeus Mozart

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgang Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák klasszicista zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus. Zenei tehetsége korán megmutatkozott: első zeneműveit, amiket édesapja, Leopold Mozart jegyezett le, hat évesen improvizálta. Leopold Mozart a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, és mindent megtett fia minél alaposabb zenei képzése érdekében. Amint Wolfgang rendkívüli tehetsége nyilvánvaló lett számára, úgy érezte, hogy kötelessége azt megmutatni az embereknek. Ennek érdekében hosszú koncertkörutak sorát szervezte gyermekeinek, és a csodagyerekek a korabeli Európa szinte valamennyi jelentős zenei központjába és fővárosába eljutottak. A fiatal Mozart így megismerhette a korabeli Itália, Párizs, London, Bécs zenei világát. Tizenegy évesen már egész estét betöltő vígoperát komponált, tizennégy évesen pedig megírta első opera seriáját.
Két itáliai út után apa és fia hosszabb időt töltött Salzburgban, majd miután az új érsek Hieronimo Colloredo nem engedélyezte, hogy apja hosszabb időre eltávozzon, Mozart édesanyjával indult utolsó nagy koncertútjára Párizsba. Út közben hosszabb időt töltöttek Mannheimben, ahol Mozart megismerte első nagy szerelmét, Aloysia Webert. Párizsban nem sikerült állást találnia, ráadásul édesanyja megbetegedett és meghalt. Ezért Mozart hazautazott, és az érseki udvar muzsikusa lett. 1781-ben a müncheni városi színház felkérte, hogy komponáljon egy új operát a karneváli szezonra. Mozart elvállalta a feladatot, és az Idomeneo nagy sikert aratott. A bemutató után a városban töltötte az egész farsangot, majd rokonaihoz utazott Augsburgba. Innen rendelte magához az érsek Bécsbe. A császárvárosban Colloredo többször is megalázóan bánt Mozarttal, aki ezt nem hagyta szó nélkül. Végül úgy megsértette a főpapot, hogy Bécsben szó szerint kidobták az érseki palotából.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

5. hét

január 30. 0.00 és február 2. 11.59 között: Méhnyakrák

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ez a nagy laphámsejtes rák
elzárta a nyakcsatornát és ráterjedt a méh alsó részére

A méhnyakrák a méh alsó, elkeskenyedő részén, a méhnyakon, hosszú évek alatt lassan, lényegében panasz- és tünetmentesen kifejlődő rosszindulatú daganatos betegség, amit humán papillomavírus (HPV)-fertőzés okoz. A vírus emberről emberre alapvetően nemi úton terjed. Ehhez nem feltétlenül szükséges a tényleges szexuális aktus, hanem egyéb testi érintkezés is elegendő lehet az aktus nélküli intim együttlét közben. Ebből következően az aktív nemi életet élő nők mintegy 80%–át valamelyik életszakaszában megfertőzi a vírus valamelyik típusa. A panaszok és a beteg által is észlelhető tünetek csak annyira előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor a teljes gyógyulást eredményező beavatkozásokra már nincs lehetőség. Az ilyen betegség az orvosi kezelés ellenére lényegesen rontja a beteg életminőségét, lerövidíti élettartamát. A rendszeres szűrővizsgálatok azonban lehetővé teszik a korai – a rákot megelőző – állapotok felismerését és lényegében teljes gyógyítását. Emellett a vírus ellen ma már vannak hatékony védőoltások is. A témával foglalkozó cikk tájékoztató jellegű: nem helyettesítheti, sőt, éppen hangsúlyozni kívánja a komplex és rendszeres szakorvosi ellenőrzés fontosságát.
A kórisme megállapításának alapvető módja a nőgyógyászati vizsgálat, amihez a beteg panaszainak meghallgatása, a méhnyak kolposzkópos megfigyelése és a sejttani vizsgálat is hozzátartozik (a kinyert sejtek kenetének Papanicolaou szerinti festése után). Az orvos szükség szerint ezt kiegészíti virológiai vizsgálattal, a kimetszett szövet kórszövettani vizsgálatával, cisztoszkópiával (húgyhólyagtükrözéssel), rektoszkópiával (végbéltükrözéssel), radiológiai vagy modernebb képalkotó eljárásokat – komputertomográfiát (CT) vagy mágneses magrezonancia képalkotást (MRI) – használó vizsgálatokkal.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]

2011-52-1

Nem lehetne inkább a két ünnep között valami könnyedebb, vidámabb témát választani? Lecserélhetjük? – CsGábor^[±] 2011. november 20., 22:15 (CET)[válasz]

Ez szerintem se kimondottan ünnepi téma. Mondjuk én valamivel korábbra hoznám vagy jóval későbbre tolnám, mert a január meg a február elég kedvetlen szar hónap anélkül is, hogy halálos betegségeket nézegetne az ember… Alensha 2011. november 20., 22:24 (CET)[válasz]

Semmi nem köti ehhez az időponthoz. Nyugodtan át lehet tenni máshova. Tambo ^vita 2011. november 22., 06:42 (CET)[válasz]

Szia. Tényleg teljesen igaza van a kollégáknak. Nem ünnepi téma. Valami közömbös időszakra kellene tenni. Másrészt egyáltalán nem sürgős. Sajnálom, hogy szakmámból adódóan elég szomorú és lehangoló témákkal kell foglalkoznom. Üdvözlettel:Lji1942 ^vita 2011. november 22., 09:02 (CET)[válasz]

Köszönöm szépen a válaszotokat. Átteszem egy későbbi időpontra. – CsGábor^[±] 2011. november 23., 09:51 (CET)[válasz]

2012-5-1

Február 4. a rák világnapja. Sajnos ez az időpont foglalt volt, ezért ez elé tettem: 5. hét eleje (január 30. – február 2.) – CsGábor^[±] 2011. november 23., 10:03 (CET)[válasz]

február 2. 12.00 és február 5. 23.59 között: Tony Jaa

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tony Jaa (hivatalos nevén ทัชชกร ยีรัมย์ Thatcsakon Jiram; születési nevén วรวิทย์ ยีรัมย์ Voravit Jiram; Szurin, 1976. február 5.) thai harcművész-színész, kaszkadőr, koreográfus és rendező.
Nevét Voravitról először Phanomra változtatta meg édesapja egyik álmát követően, 2009-ben pedig Thatcsakon lett az új neve, melynek jelentése „nagy tettek embere”. Nevét azért változtatta meg, hogy szerencsét hozzon. Thaiföldön egyébként Jaa Phanom néven is ismert, mert itt megszokott dolog a gyakori névváltás, az emberek buddhista szerzeteseket keresnek fel, akik a születési dátumuk alapján „szerencsésebb” nevet ajánlanak nekik. A Tony Jaa művésznevet Pratja Pinkeo rendező választotta neki, a Tony T-betűje Thaiföldöt szimbolizálja, a Jaa (Csa) pedig a színész beceneve. 2010-ben, szerzetessé avatásakor a Kitiposzano nevet kapta, melynek jelentése „elegáns híresség”.
Egy kis faluban született rizstermelő szülők harmadik gyermekeként. Tízévesen kezdett el harcművészettel foglalkozni. Pályafutását kaszkadőrként kezdte Phanna Ritthikraj csapatában 15 évesen. A harcművészetek közül a muaj thaiban, a muaj boranban és a krabi krabongban járatos, emellett testnevelési főiskolára járt, ahol gimnasztikázott és atletizált. Kaszkadőrmunkái mellett több kisebb szerepet kapott akciófilmekben, majd 2003-ban főszerepet az Ong-bak – A thai boksz harcosa című alkotásban, amivel nemzetközi hírnévre tett szert. Több kritikus is Bruce Lee és Jackie Chan utódjaként utalt rá a film bemutatóját követően. Második filmje, A sárkány bosszúja (2005) után Jaa rendezőként is bemutatkozott az Ong Bak 2. (2008) és az Ong Bak 3. (2010) című filmekben. Szerzetesi élete után 2011 augusztusában tért vissza a filmkészítéshez, a háromdimenziós Tom Yum Goong 2. című filmet kezdte el forgatni, amelyben partnernője A harc szelleme főszereplőjeként ismertté vált Janin Viszmitananda.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Stipistopi, Tony Jaa-nak. Február 5-én lesz a szülinapja. Xiǎolóng ^{vigyázz, harap!} 2011. október 28., 15:25 (CEST)[válasz]

6. hét

február 6. 0.00 és február 9. 11.59 között: William Tecumseh Sherman

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

William Tecumseh Sherman ['wiliəm tɘ'kʌmsei 'ʃə:rmən] (Lancaster, Ohio 1820. február 8. – New York 1891. február 14.) amerikai tábornok, üzletember, író és oktató. Az amerikai polgárháború (1861–1865) alatt vezérőrnagy rendfokozatot ért el az északiak hadseregében. Eredményeiért kitüntetésekkel jutalmazták, de a felperzselt föld taktikája miatt számos kritika is érte.
Sherman 1862 és 1863 között Ulysses S. Grant tábornok beosztottjaként szolgált, és részt vett azokban a hadjáratokban, amelyekben elfoglalták a konföderációs erők vicksburgi erődjét és visszaszerezték Tennessee államot. 1864-ben Sherman lett Grant utóda a polgárháború nyugati hadszínterén lévő uniós erők főparancsnokaként. Vezetésével az uniós seregek elfoglalták Atlanta várost, és ez a katonai győzelem jelentősen hozzájárult Abraham Lincoln újraválasztásához. Sherman eztután átvonult Georgia államon és hadjáratot vezetett Észak- és Dél-Karolina államokban (Karolina-hadjárat), amivel jelentősen meggyengítette az Amerikai Konföderációs Államok haderejét, és lehetetlenné tette számukra a háború folytatását. Ő fogadta 1865 áprilisában a konföderációs csapatok megadását Észak-Karolina, Dél-Karolina, Georgia és Florida államokban.
A háború után, amikor Grant tábornokot megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Sherman ismét örökölte posztját, és az Egyesült Államok haderejének főparancsnoka lett (1869–83). Ebben a tisztségében felelős volt az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén az indiánok ellen indított háborúkért. Nyugállományban visszautasította a politikai pályát, és 1875-ben kiadta emlékiratait (Memoirs), az egyik legjobb, első kézből származó beszámolót a polgárháború eseményeiről.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A tábornok születésnapja február 8. A szócikk először szerepel majd a kezdőlapon. Andrew69. 2011. augusztus 4., 18:26 (CEST)[válasz]

A halálának kerekebb évfordulója van egy héttel később. Igaz, szerintem is több értelme van születésnapokat ünnepelni… Alensha 2011. augusztus 4., 18:30 (CEST)[válasz]

Ezen én is gondolkodtam, de a napján úgyis ott lesz a kezdőlapon és ezért gondoltam előtte kitenni. Andrew69. 2011. augusztus 4., 18:34 (CEST)[válasz]

február 9. 12.00 és február 12. 23.59 között: Orvosbiológiai textilanyagok

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az orvosbiológiai textilanyagok körébe azok a textíliák tartoznak, amelyek az emberi vagy állati szervezetbe beültetve segítik az egészség helyreállítását. Ide tartoznak a sebvarró fonalak, a mesterséges ín- és ízületi szalagok, az érprotézisek, a sebészeti hálók, valamint azok az implantátumok, amelyeket valamely szerv működésének javítására, vagy testszövet pótlására alkalmaznak, ilyen például a nyelőcső implantátum.
Az egészség és a higiénia az emberiség legalapvetőbb igényei közé tartozik, amelynek kielégítése óriási piacot jelent, egyebek között a textilanyagok számára is. Ez a piac egyre nagyobb, hiszen a Föld össznépessége évről évre nő, ugyanakkor az emberek igényei is mind magasabb színvonalú termékeket kívánnak. Az orvostudomány fejlődése is mind újabb és újabb területeken teszi lehetővé – sőt, igényli – a korszerű anyagok, köztük a legkülönfélébb textilanyagok alkalmazását.
A textilanyagok fejlesztése és alkalmazása érdekes lehetőségeket nyit meg az orvostudomány előtt – és viszont: a gyógyászatban használatos textilanyagok előállítása fontos lehetőségeket kínál a textilipar számára. A textilipari szakemberek és az orvosok együttműködése újszerű sebészeti eljárások kifejlesztését teszi lehetővé. Az implantációban alkalmazott textília szerkezetét annak felépítése, anyagi összetétele, a szálak viselkedése és lebomlási tulajdonságai határozzák meg. Újabb és újabb, biológiailag kedvező tulajdonságú, tervezhetően felszívódó, jól sterilizálható varrófonalak és implantátum-anyagokat fejlesztenek ki, a textiltechnológiai eljárások és gépek folyamatos fejlesztései pedig újabb és újabb műtéti, gyógyászati megoldásokat tesznek lehetővé. Mindehhez a textilipar és az orvostudomány szoros együttműködésére van szükség.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

7. hét

február 13. 0.00 és február 16. 11.59 között: Beda Venerabilis

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

James Doyle Penrose festményén, 1902-ből

Szent Béda avagy Beda Venerabilis („tiszteletre méltó Béda”; angolul: Venerable Bede; 672/673 – 735. május 26.) angol szerzetes volt a northumbriai Monkwearmouth (ma Sunderland része) Szent Péter-kolostorában, illetve társintézményében, a jarrow-i Szent Pál-kolostorban, melyek gazdag könyvtárukkal Béda idején a tudományosság nagyhírű központjává váltak.
Szent Béda neves író és tudós, tudományos, történeti és teológiai műveket írt, témái a zenétől és a zenei ritmikától a bibliamagyarázatokig terjednek. Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum („Az angol nép egyházi története”) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentékenyen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. 1899-ben egyháztanítói (doctor ecclesiae) titulust kapott XIII. Leó pápától. E címmel az angolok közül egyedül ő büszkélkedhet, Canterburyi Szent Anzelm, a cím másik birtokosa ugyanis itáliai illetőségű volt. Már a 9. századtól kezdve hozzáillesztették nevéhez a venerabilist, noha a katolikus egyház csak ezerkétszáz év múlva, 1935-ben avatta szentté.
Életéről szinte csak annyit tudunk, ami Historia ecclesiastica gentis Anglorum című művének utolsó fejezetében foglaltatik. A mű 731 körül készült el, s az olvasható ki belőle, hogy akkor ötvenkilencedik évében járt, vagyis 672–673-ban születhetett. Kisebb jelentőségű forrás Cuthbert nevű tanítványának levele, amely Béda haláláról tudósít. Cuthbert valószínűleg azonos a későbbi wearmouth–jarrow-i apáttal, bár ez nem teljesen bizonyos. Béda a Historiában „e kolostor földjeit” jelöli meg születési helyeként. A wearmouth–jarrow-i testvérkolostorokra céloz ezzel, amelyek a mai Sunderland és Newcastle területén helyezkedtek el; mindkét hely magának is vindikálja a nagy történészt, egy másik hagyomány azonban Monktont említi szülőhelyeként, amely két mérföldre esik Jarrow-tól.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 16. 12.00 és február 19. 23.59 között: Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (oroszul: Михаил Николаевич Тухачевский), (Alekszandrovszkoje, ma Szlednyevo, Szmolenszki terület, 1893. február 16. – Moszkva, 1937. június 12.), a Szovjetunió marsallja, a hadtörténelem kiemelkedő alakja, a Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának elnökhelyettese, a Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának póttagja, a honvédelmi népbiztos helyettese. A legnagyobb stratégák közé tartozott, katonai zseni és a Vörös Hadsereg büszkesége volt, akit a külföldi újságok Vörös Napóleon néven is emlegettek.
Harcolt a cári hadseregben az első világháborúban, majd a bolsevikok oldalán vett részt az orosz polgárháború számtalan csatájában és a lengyel–szovjet háborúban. A Szovjetunió első öt marsalljának egyike. Több nyelven beszélt, időnként diplomáciai feladatokat is ellátott. Katonai vezető pozíciója sokáig megingathatatlannak tűnt: a rábízott feladatokat legjobb tudása szerint végrehajtotta, és gondosan vigyázott arra, hogy ne keveredjen a pártpolitikába.
A sztálinista rendszer mégis az ellenséggé minősítette. 1937-ben letartóztatták szovjetellenes tevékenység, kémkedés és hazaárulás koholt vádjával. A bíróság ítélete szerint fasiszta, lengyel és japán kém, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője volt. Erőszakkal kicsikart beismerő vallomása után halálra ítélték, és június 12-én hét másik katonai vezetővel együtt kivégezték. Likvidálása a sztálini tisztogatások, a „csisztka” fontos lépése volt: megmutatta, hogy még a legmagasabb pozíciókban lévőket is bármikor legyilkolhatják. Sztálin halála után Tuhacsevszkij marsallt az elsők között, már 1957. január 31-én rehabilitálták.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

8. hét

február 20. 0.00 és február 23. 11.59 között: Altamura

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A katedrális

Altamura város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.
A legendák szerint a mai város elődjét Aeneas egyik barátja alapította. Az ókori peucetius várost a 9–10. században a szaracénok teljesen elpusztították. Újjáépítését II. Frigyesnek köszönheti, aki egy várat építtetett és új falakkal erősített települést alapított az ókori város helyén. Impozáns katedrálisát ugyancsak az ő parancsára építették 1232 és 1247 között. A császár által adományozott előjogok elősegítették a város gazdasági fejlődését, így gyorsan Apulia egyik jelentős városává lépett elő. 1860-ban két hónapig Altamurában székelt Garibaldi helyi önkénteseinek a haditanácsa, és itt alapították meg Bari tartomány átmeneti kormányát. Olaszország egyesítése után egy időre Puglia fővárosa lett.
Altamura hírnevét világszerte híres kenyere alapozta meg — ezt a 16. század óta hagyományos eljárással készítik és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmazzák. A város területén található Lamalunga-barlangban találták meg a 250 ezer éves altamurai ember maradványait, a De Lucia kőfejtőben pedig rengeteg dinoszaurusz-lábnyomra bukkantak. A leletek paleontológiai és történelmi értékét figyelembe véve a helyszíneket az UNESCO világörökség listájára javasolják. Altamura további nevezetessége a Santa Maria Assunta-katedrális, egyike Puglia egykoron királyi fennhatóság alá tartozó székesegyházainak.
A város Baritól nyugatra, a Murgia-fennsíkon, az Alta Murgia Nemzeti Park déli részén fekszik. Az óváros egy 468 méter magas domb tetején épült. A 19. századtól terjedt ki a környező síkvidékre, ami kedvezett a rácsos utcahálózat kialakításának. Az Altamurával szomszédos községek Bitonto, Cassano delle Murge, Gravina in Puglia, Grumo Appula, Matera, Ruvo di Puglia, Santeramo in Colle és Toritto.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 23. 12.00 és február 26. 23.59 között: Daspletosaurus

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Dinosaur Parkban talált Daspletosaurus példány csontváza a chicagói Field Múzeumban

A Daspletosaurus (jelentése 'ijesztő gyík') a tyrannosaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely Észak-Amerika nyugati részén élt a késő kréta korban, 77–73 millió éve. Egyetlen ismert faja, a D. torosus fosszíliáit a kanadai Alberta tartományban fedezték fel. További lehetséges fajok példányaira bukkantak Alberta, Montana és Új-Mexikó tartományokban, de ezeket még nem írták le. E leíratlan leletekkel együtt a Daspletosaurus a legfajgazdagabb tyrannosaurida nem. Közeli rokonságban áll a jóval nagyobb és későbbi Tyrannosaurusszal. A legtöbb ismert tyrannosauridához hasonlóan több tonnás, két lábon járó húsevő volt, állcsontjaiban tucatnyi nagy és éles foggal. A tyrannosauridákra jellemzően a Daspletosaurus mellső lábai is kicsik voltak, de arányosan a többi nem mellső végtagjainál hosszabbra nőttek.
A Daspletosaurus csúcsragadozóként a tápláléklánc csúcsán állt, és valószínűleg a ceratopsidák közé tartozó Centrosaurushoz és a hadrosauridák közé tartozó Hypacrosaurushoz hasonlóan nagy dinoszauruszokra vadászott. A Daspletosaurus egyes területeken más tyrannosauridákkal, például a Gorgosaurusszal osztozott, bár van bizonyíték arra, hogy más ökológiai fülkét töltöttek be. Bár a Daspletosaurus fosszíliái ritkábbak a többi tyrannosauridáénál, az elérhető példányok mégis lehetővé teszik a nem különböző biológiai szempontok szerinti vizsgálatát. E szempontok között szerepel a szociális viselkedés, a táplálkozás és az élettörténet is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

9. hét

február 27. 0.00 és március 1. 11.59 között: Héraklész

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Farnese-Hercules

Héraklész (görög betűkkel: Ἡρακλῆς; újgörögösen: Iraklísz; latinosan Hercules; magyarosan: Herkules), születési nevén Alkaiosz görög mitológiai hős, Zeusz és Alkméné tirünszi királyné gyermeke. Kaiszareiai Euszebiosz számításai szerint i. e. 1264-ben született, és i. e. 1226-ban halt meg. Ez a számítás sokáig nagyon korai időpontnak tűnt, de a trójai háborúra vonatkozó mai ismereteink szerint inkább meglepően pontos.
A görög mondavilág egyik legismertebb alakja ma is. Ellentmondásos figurája a mitológiának, személyisége és legendáriuma összetett: szinte minden mondakörben megjelenik, és mintegy összefogja, összeköti a bronzkori görögföld meséit. Ezek közt van a thébai mondakör, a kalüdóni regék, Mükéné, Argosz, Trója és Pülosz is. Ezek a kapcsolatok kiválóan elhelyezik Héraklészt a bronzkori görög regék időrendjében: Thébaiban akkor nősült, amikor a Hetek hadjárata után Kreón lett a király, de még az előtt, hogy az epigonok háborújában végül elfoglalták volna. Egyidős Tüdeusszal és Thészeusszal, kissé idősebb a következő generáció trójai hőseinél. Zeusz kedvelt fiaként végül elnyerte a halhatatlanságot és az olümposzi istenek kapusa lett.
Talán kevésbé ismert, hogy magyar vonatkozása is van Héraklésznak, hiszen már görög források szerint is a szkíták ősapja, Szkítia első benépesítője az Ekhidnával nemzett Szküthész révén. A magyar hagyomány a magyarságot a szkíták és a hunok leszármazottjának tekinti. A történeti források megemlékeznek a honfoglaló magyarok Héraklész-tiszteletéről.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 1. 12.00 és március 4. 23.59 között: Fülöp orléans-i herceg (1674–1723)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Santerre festménye Orléans-i Fülöpről

Fülöp francia királyi herceg, Orléans hercege (Philippe de France, duc d’Orléans) röviden Orléans-i Fülöp (Philippe d’Orléans) (Saint-Cloud, 1674. augusztus 2. – Versailles, 1723. december 2.), a Bourbon-ház Orléans-i ágából származó francia királyi herceg, (I.) Fülöp orléans-i herceg fia, XIV. Lajos király unokaöccse, születésétől fogva Chartres címzetes hercege, Valois, Nemours és Montpensier hercege, Joinville fejedelme, Beaujolais grófja, Franciaország pair-je. Apjának elhunytától, 1701-től II. Fülöp néven Orléans hercege (duc d’Orléans). 1715–1723 között kiskorú kis-unokaöccse, XV. Lajos király mellett Franciaország régense.
Apja, I. Fülöp herceg megalapította a Bourbon-ház orléans-i ágát. Egyenes ági leszármazottai között találhatók például Égalité Fülöp, Lajos Fülöp király és az Orléans-i ágból származó francia trónkövetelők sora. Személyét történelmi, irodalmi munkák gyakran csak a Régensként (le Régent) említik, az 1715–1723 közötti régens-kormányzati időszak neve la Régence.
Fülöp herceg a Saint-Cloud hercegi kastélyban született 1674-ben. Édesapja (I.) Fülöp orléans-i herceg (1640–1701) volt, a Monsieur, XIV. Lajos király (1638–1715) öccse, XIII. Lajos francia király (1601–1643) és Ausztriai Anna spanyol infánsnő (1601–1666) második fia, IV. Henrik király unokája. Édesanyja a Wittelsbach-házból való Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő (Liselotte von der Pfalz, 1652–1722) volt, I. Károly pfalzi választófejedelem (1617–1680) és Sarolta hessen-kasseli tartománygrófnő (1627–1686) leánya, Orléans-i (I.) Fülöp második felesége.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

10. hét

március 5. 0.00 és március 8. 11.59 között: Kínai írás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Hagyományos és egyszerűsített írásjegyek

A kínai írás vagy han írás (hagyományos kínai: 漢字; egyszerűsített kínai: 汉字; pinjin (pinyin): hànzì; magyar népszerű: han-ce) az élő nyelvek közül a leghosszabb időre visszanyúló, töretlen és dokumentált történetű írás. A kínai írás logografikus, vagy más néven hierografikus eredetű, ennek ellenére a ma ismert írásjegyeinek 82%-a fono-szemantikai összetételű.
A kínai írásnak számos stílusváltozata alakult ki, aminek oka sok esetben a jelek rögzítéséhez használt alapanyagok (csont, bronz, bambusz, fa, kő, selyem és papír) sajátosságai voltak. A legnagyobb szótárak 40–50 ezer különböző írásjegyet tartalmaznak, de közülük egy diplomás kínai átlagosan csak 3500–4000-et ismer. A kínai írásban az írásjegyeket szigorú szabályok szerint szerkesztik; ennek művészi megformálása a kínai kalligráfia. Az írott szöveget oszloponként, az egyes oszlopokat felülről lefelé kell olvasni, méghozzá jobbról balra. Ezért a régi típusú kínai könyveket és az archaizáló újabb kiadásokat fordítva kell kézbe venni, mert nyugati értelemben „hátulról” kezdődnek. A modern nyomdatermékekben az írásjegyeket már a mi írásunkhoz hasonlóan, balról jobbra írt sorokba rendezik.
A jelek rögzítésének igénye vezetett olyan nagy kínai találmányokhoz, mint az ecset, a papír vagy a mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás — ezek mindegyike drasztikus változást gyakorolt az írásra és az írásbeliségre. A kínai írás Dél- és Kelet-Ázsia több kultúrájára is nagy hatással volt. A történelem különböző korszakaiban a kínai írást használták a japánok, a koreaiak és a vietnámiak is, és a kínai írás hatása máig tetten érhető saját, nemzeti írásaikban is. A kínai írásról szólva érdemes megemlíteni az úgynevezett sinitikus vagy sinoform írásokat is, amelyeket mára három kihalt nyelv képvisel: a kitaj, a dzsürcsi és a tangut.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
kérdés Mi az oka, hogy megint kezdőlapra kerül? Ez a szócikk 2011. december 29. és 2012. január 1. között már szerepelt a kezdőlapon!!! Andrew69. 2012. január 30., 08:04 (CET)[válasz]

Egyszerű, elnéztem :) (ezek szerint)! … szalax ^üzenőlap 2012. január 30., 13:10 (CET)[válasz]

Ok, látom lecserélted. Andrew69. 2012. január 30., 13:16 (CET)[válasz]

március 8. 12.00 és március 11. 23.59 között: Dream Theater

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Dream Theater 2006-ban

A Dream Theater amerikai progresszív metal együttest 1985-ben, Majesty néven alapította a bostoni Berklee College of Music három hallgatója: John Myung basszusgitáros, John Petrucci gitáros és Mike Portnoy dobos. Első stabil felállásuk 1987-re alakult ki Charlie Dominici énekes csatlakozásával — őt 1991-ben James LaBrie váltotta fel. 1994-ben a billentyűs hangszereken játszó Kevin Moore hagyta el az együttest, és helyére Derek Sherinian került. 1998-ban azonban ő is kilépett, a helyére álló Jordan Rudessel viszont egy stabil, 12 éven át tartó felállás alakult ki. 2010 őszén a rajongók megdöbbenésére az egyik alapító, a dobos-dalszerző Mike Portnoy jelentette be távozását; utódja Mike Mangini lett. A zenekar korábbi és jelenlegi tagjai egyaránt magasan jegyzett zenészek, akik számos díjat nyertek különböző zenei szaklapok szavazásain, és ugyancsak elismert zenészekkel játszottak együtt különböző formációkban.
A zenekar első sikereit az 1992-ben kiadott Images and Words című második albumával érte el; a Pull Me Under című nyitó szám videoklipje az 1990-es évek elején rendszeresen szerepelt az MTV adásaiban. Ezzel együtt sosem számítottak mainstream előadónak. Legnagyobb példányszámban eladott albumuk az Images and Words, amely aranylemez lett az Amerikai Egyesült Államokban, és a 61. helyezésig ért fel a Billboard 200 toplistáján. Tizedik albumuk 2009. június 23-án jelent meg Black Clouds & Silver Linings címmel — ez a Billboard 200 toplistáján a 6., az Eurochart Hot 100-on pedig az első lett.
A Dream Theater a progresszív metal egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb együttese: az Egyesült Államokban több mint 2,1 millió lemezüket adták el, világszerte több mint 10 milliót. 2010-ben bekerültek a Long Island Music Hall of Fame-be. A 2011-ben megjelent A Dramatic Turn of Events albumuk On the Backs of Angels című dalát — első alkalommal a zenekar történetében — Grammy-díjra jelölték.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

11. hét

március 12. 0.00 és március 15. 11.59 között: Solti György

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Solti György

Solti György (nemzetközileg Sir Georg Solti néven ismert; Budapest, 1912. október 21. – Antibes, 1997. szeptember 5.) karmester, zongoraművész. Zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon 1927–1931 között végezte, majd 1932-től a budapesti Operaház korrepetitora volt. 1936-ban Salzburgban az Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként dolgozott. Először 1938. március 11-én állt zenekar élére: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte.
Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939–1945 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. A második világháború után ismerősei a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói tisztségéhez segítették. 1952-ben a frankfurti opera főzeneigazgatója lett, majd 1959-ben a londoni Royal Opera House alkalmazta. A londoni társulatot újjászervezte és a világ legjobb operaházai közé emelte. 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar igazgatója volt, itt a szokásos opera repertoár mellett szimfonikus műveket is vezényelhetett. 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója, 1979-től a Berlini, 1985-től pedig a Londoni Szimfonikusok főzeneigazgatójaként dolgozott.
Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon, külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner: Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorrá, az angol királynő pedig lovaggá ütötte (KBE). Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. Egy dél-franciaországi fürdőhelyen hunyt el; hamvait kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: „Hazatért”. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a 2012-es esztendőt emléke előtt tisztelegve Solti György évnek jelölte.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Március 15 előtti beharangozónak egy osztrák történelmi szereplőt javaslok. Andrew69. 2012. január 30., 08:56 (CET)[válasz]

Megváltoztatom a korábbi javaslatomat, mivel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 2012-es évet Szentágothai János és Solti György évének jelölte, ezért ide Solti György cikkét javaslom. Az időpont azért ez, mert az Operaházban 1938. március 11-én Mozart Figaro házasságát vezényelte, mely mérföldkő volt pályafutásában. Welden tábornok cikkét átteszem az október 25. – október 28. közé, hiszen október 26. Ausztria nemzeti ünnepe. Andrew69. 2012. március 11., 08:11 (CET)[válasz]

március 15. 12.00 és március 18. 23.59 között: Mikó Imre (politikus)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Barabás Miklós festménye, 1884

Hidvégi gróf Mikó Imre (Zabola, 1805. szeptember 4. – Kolozsvár, 1876. szeptember 16.) erdélyi magyar államférfi, művelődés- és gazdaságpolitikus, történész. A 19. századi Erdély politikai életének haladó szemléletű, meghatározó alakja, két ízben (1848, 1860–1861) Erdély főkormányzója, 1867 és 1870 között Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere volt. A közművelődés és közélet terén fáradhatatlanul munkálkodott hazája gazdasági, kulturális és tudományos felemelkedésén, kiérdemelve ezzel az „Erdély Széchenyije” díszítő jelzőt.
Politikai pályáját az erdélyi főkormányszék tisztviselőjeként kezdte 1826-ban, s 1847-re a kincstárnoki tisztségig jutott, egyúttal az erdélyi liberális reformnemzedék egyik vezéralakjává nőtte ki magát. 1848-ban Erdély ügyvivő, majd rövid ideig tényleges főkormányzója volt, ő elnökölte a magyar szabadságharc mellett kiálló agyagfalvi székely nemzeti gyűlést. A szabadságharc bukása utáni időszakban a passzív ellenállás híveként visszavonult a politikától, s az 1860-as évekig kizárólag Erdély gazdasági és művelődési felemelkedésének szentelte életét. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület (1854) és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (1859) megalapítása mellett fontos szerepet játszott a Kolozsvári Tudományegyetem létesítésében (1872), támogatta a kolozsvári Nemzeti Színházat, ösztönözte a korszerű mezőgazdaság és oktatásügy kibontakozását, s tevékenyen részt vállalt az Erdélyi Református Egyházkerület közügyeiből is. Szerkesztője és kiadója volt az Erdélyi történelmi adatok három kötetének (1855–1858), ezzel tudományszervezőként megteremtette az erdélyi történetírás egyik alapvető fórumát, de maga is írt történeti, irodalomtörténeti tanulmányokat. Az 1860-as évektől ismét politizált, 1860–1861-ben Erdély főkormányzója volt, majd 1865-től Kolozsvár követe a pesti országgyűlésen. A kiegyezést követő első magyar kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztereként (1867–1870) nevéhez fűződik a Magyarországot Erdéllyel összekötő vasúti pálya kiépítése, valamint az állami vasúttársaság, a mai Magyar Államvasutak Zrt. jogelődjének megalapítása.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
1848. március 15. tiszteletére javaslom, mert a szabadságharc alatt ő volt Erdély ügyvivője, majd rövid ideig tényleges főkormányzója. Andrew69. 2012. január 30., 09:41 (CET)[válasz]

12. hét

március 19. 0.00 és március 22. 11.59 között: Dorogi FC

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Dorogi FC címere

A Dorogi FC, Dorog város labdarúgó-egyesülete 1914 tavaszán alakult Dorogi Atlétikai és Futball Club néven, és az idők során 15 különböző sportág versenyszakosztályait foglalta magába. Nevét 1921-ben Dorogi Atlétikai Clubra változtatta, majd a dorogi bánya vette át az egyesület támogatását. Aranykora a második világháború után jött el. A csapatban ekkor olyan híres labdarúgók szerepeltek, mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Varga János, Ilku István, Prohászka János, Karába János, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos és mások. A labdarúgó egyesület 1945 és 1977 között huszonhárom évadban szerepelt az első osztályban. 1927-ben, majd 1928-ban Corinthian, 1952-ben pedig Magyar Kupa döntőt játszott, 1962-ben és 1991-ben rangos nemzetközi kupát nyert, öt alkalommal volt a vidék legjobbja. A Dorogot, amely az 1950-es és 1960-as évek egyik meghatározó klubja volt, a magyar labdarúgás vidéki fellegváraként jegyezték. A magyar labdarúgó csapatok hivatalos örök ranglistáján még jelenleg is a 20.
A dorogi klub fennállása során több, mint harminc játékost adott a különböző válogatott csapatoknak, köztük olimpikonokat, Európa- és világbajnoki résztevőket. Az utánpótlás ontotta a kiválóságokat, akik közül többen is más élvonalbeli csapatokban folytatták pályafutásukat. A dorogiak soraiból hárman is helyet kaptak az Aranycsapatban, köztük Buzánszky Jenő egyedüli vidékiként. Az egyesület ország- és világszerte kivívta a szakemberek és a szurkolók elismerését és szimpátiáját, amit emelt, hogy Dorog egy kis település, amely a klub legnagyobb sikereinek idején csak nagyközség volt. Dorog labdarúgó csapata a város közepén található, eredetileg tizenötezer fő befogadására alkalmas Buzánszky Jenő Stadionban játssza mérkőzéseit. A klub a 2011–2012-es évadban a magyar labdarúgó-bajnokság harmadosztályában, a Duna csoportban szerepel.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 22. 12.00 és március 25. 23.59 között: Haarlem

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Spaarne a város folyója

Haarlem város és közigazgatási egység (község, gemeente) Hollandiában, Észak-Holland tartomány fővárosa. A neve valószínűleg egy eredeti, feltételezett Harloheim név eltorzulásából alakult ki. A régi holland nyelvben a heim szó lakóhelyet, otthon jelentett (mai formája hollandul heem). Az eredeti név egészében így egy homokos magaslaton (haar) elterülő erdőben (lo) lévő otthont jelenthetett.
A Spaarne folyó mentén, a Kennemerland történelmi tájegységben, a Randstad, a hatodik legnagyobb európai konurbáció északi részén terül el Amszterdamtól húsz kilométerre nyugatra, a tengerparthoz közel, a tulipántermesztésre nagyon alkalmas homoktalajon. Évszázadok óta a tulipántermesztés központja, ezért is kapta a virágváros becenevet. Több mint 150 000 lakosával Hollandia tizenharmadik legnagyobb települése.
Írásban először a 10. században említik. 1245-ben városi jogokat kapott II. Vilmos holland gróftól. A középkor végére Hollandia egyik legjelentősebb városa lett. Az újkor kezdetén textiliparáról és a holland festészet haarlemi iskolájáról volt nevezetes.
A 20. század elejére Amszterdam háttérbe szorította, a két város évszázados gazdasági versengése a holland főváros javára dőlt el. Ez hozzájárult ahhoz, hogy Haarlem óvárosa műemlék jellegű maradt, megőrizte hagyományos városképét. Haarlem ma főleg szolgáltató város, lakosai közül sokan Amszterdamba járnak dolgozni.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

13. hét

március 26. 0.00 és március 29. 11.59 között: Cukorbetegség

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A vércukorszint otthoni mérése

A cukorbetegség — (diabetes mellitus), rövidítve diabétesz — a glükóz feldolgozási zavara, a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. Oka vagy a hasnyálmirigy szigeteiben termelt, inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége (inzulinrezisztencia) okozta relatív inzulinhiány, vagy mindkettő.
Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében a sejtek nem képesek a glükóz felvételére, ezért a vércukorszint megemelkedik. A diabetes mellitus magyarul „mézédes átfolyás”-t (cukorvizelést) jelent a görög „διαβήτης” = „átmenet, átfolyás” és a latin „mellitus” = „mézédes” szavak összetételéből. Az elnevezés a két fő tünetre, a vizelet megnőtt cukortartalmára és a vizelet mennyiségnek megnövésére (polyuria) utal.
A cukorbetegséget először az egyiptomi Ebers-papiruszok említik az időszámítás előtti 2. században, de tüneteit az ókori világ egyéb területein – Indiában, Kínában, Japánban és a Római Birodalomban – is ismerték. A „diabetes” elnevezés Demetriosz görög orvostól származik. Tüneteit elsőként részletesen kappadókiai Aretaeus görög orvos írta le, és Paracelsus vette észre, hogy ez a kór az anyagcsere betegsége. 1675-ben Thomas Willis angol orvos adta hozzá a görög „diabetes”-hez a latin „mellitus” szót. A vizelet cukortartalmának megnövekedéséről már az ókoriak (görögök, kínaiak, indiaiak) is tudtak. Közismert, hogy Indiában, ahol a betegséget „édes vizelet kór”-nak (Madhumeha) nevezték, hangyákkal tesztelték a gyanús egyének vizeletét. Ha azt a hangyák „kedvelték”, az arra utalt, hogy sok benne a cukor. Koreában, Kínában és Japánban a betegséget hasonló írásjellel jelölik, és mindegyik az „édes vizelet”-re utal. A középkori Európában, mint ahogy azt több gótikus ábrázolás megörökítette, a betegek vizeletét szokásosan megkóstolták, és így különböztették meg ezt a betegséget a Diabetes insipidustól.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 29. 12.00 és április 1. 23.59 között: Koreai hullám

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A hallyu Európát is elérte: a Big Bang 2011-ben MTV Europe-díjat nyert.

A koreai hullám vagy nemzetközileg ismert nevén hallyu (hanlju), az 1990-es években indult kulturális jelenség, amely a dél-koreai kultúra, főképpen a populáris kultúra (filmek, televíziós sorozatok és zene) külföldi terjeszkedését jelenti. A fogalmat a kínai média hozta létre az 1990-es évek végén a koreai kultúra egyre növekvő népszerűségére. A Bécsi Egyetem kutatója szerint a koreai hullám elindítója a Star in My Heart című 1997-es televíziós sorozat volt. A koreai hullám része a koreai konyha és divat is.
A koreai hullám elsődleges fogyasztói az ázsiai országok, közülük is legfőképpen Japán, de a jelenség terjedését Európában és az USA-ban is észlelték. A koreai hullám hatással van az ázsiai divatra, a termékfogyasztásra, a gazdaságra, de a diplomáciai kapcsolatokra is. Sikere mögött több tényező is áll, például a kedvező gazdasági környezet, az elvárásoknak megfelelő, színvonalas tartalom és az okos marketing. Emellett a koreai populáris kultúra újdonságérzetet hozott Ázsiában a már jól ismert amerikai és japán popkultúrával szemben. Az indianai Notre Dame Egyetem professzora szerint a hallyu sikerének titka, hogy „esztétikai szempontból vonzó, gazdasági szempontból jövedelmező, kulturális szempontból impozáns, kifinomult technológiát használ és ideológiai szempontból önelemző.”
A hallyut számos kritika is érte, főképp a kereskedelmi- és tömegáru jellege miatt. A Columbia Egyetem professzora szerint a koreai hullám 2010-ben elérte a tetőpontját és – ahogy a jelenség neve is sugallja – megkezdődött a lassú hanyatlása.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

14. hét

április 2. 0.00 és április 5. 11.59 között: Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Felszabadulás szocialista brigád kilenc munkásnőből álló munkaközösség volt az 1960-as évek elejétől az 1970-es évek közepéig. Az asszonyok a Budapesti Harisnyagyár egyik formázóműhelyében zoknik, harisnyák gyártásával foglalkoztak. 1970-ben a munkásnők megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”. Az első női állami díjas szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre és – e néven és ebben az összetételben – 1975-ben szűnt meg.
A taglétszám a brigád fennállásának mintegy másfél évtizede alatt nem mindig kilenc volt, hanem 8–13 fő között mozgott. Többek közül a brigád tagja volt Tasnádi Jánosné formázó, minőségellenőr. Tasnádiné 1929-ben született, 1946-ig szülőfalujában, Tiszaszentimrén lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb az Újpesti Cérnagyárban, majd a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás. 1963-tól a Felszabadulás brigád tagja. 1976-ban leszázalékolták, ezt követően iskolákban gondnok, majd konyhai kisegítő, végül takarítónő lett. Férje, Tasnádi János, gyári tűzoltó volt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, majd az 1956-os eseményeket követően az Óbudai Textilfestőben. Három fiuk született.
2005-ben Brigád blues címmel a betanított munkások életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – Tóth Eszter Zsófia 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, Martinidesz László rendezésében – dokumentumfilm készült.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 5. 12.00 és április 8. 23.59 között: Avas

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az avasi tv-torony

Az Avas vulkáni eredetű, 234 méter magas domb Miskolc közepén, egyben az Avas városrész neve is. A városrész magába foglal egy lakótelepet is, amely tíz és félezer lakásával az ország egyik legnagyobb lakótelepe. A domb neve régi magyar szó, aminek a finnugor jelentését is megtalálták. Az Avas a középkori Miskolcnak tölggyel és bükkel benőtt makkoltató területe volt, és ma a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, „tilalmas erdő” jelentés az elfogadott. Miskolc megművelt hegyének megnevezéséről a középkori forrásokban sokáig a Szent György-hegy nevet találták, maga az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, de a források arra is utalnak, hogy e nevet is használták már a legrégebbi időktől. Az Avas történelmileg kialakult számos helyneve közül több még ma is használatban van, másokat az 1990-es évektől utcanevek idéznek fel.
A domb északi, északkeleti oldalán van a műemlékek és a látványosságok zöme. Tetején áll a tévétorony, a város egyik jelképe. Egy másik fontos jelkép az avasi gótikus református templom és a mellette álló harangtorony. Az Avas körzetéhez tartozik az egykori Mindszent községben épített mindszenti templom, a mellette még ma is álló mindszenti ispotály és az úgynevezett Csupros Mária-szobor is. Az Avas temetőit is régóta használják: az avasi református temető műemlék, de a zsidó temetőben és a két mindszenti temetőben is sok értéket találunk. Az Avasra már az őskori ember is betelepült, amiről számos, ma a Herman Ottó Múzeumban őrzött kőkori lelet tanúskodik. Déli-délkeleti részén a kora középkortól szőlőt termeltek és kiváló borokat állítottak elő. A domb oldalában borospincéket, illetve borházakat alakítottak ki; közülük néhány irodalmi asztaltársaságoknak is helyet adott.
A déli-délkeleti lejtőkön 1973 és 1985 között hatalmas, Eger méretű lakótelep épült, amivel a lakáshiányt ugyan megoldották, de számos, később jelentkező társadalmi problémát generáltak.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

15. hét

április 9. 0.00 és április 12. 11.59 között: Menkauré-piramis

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Menkauré piramisa

A Menkauré-piramis (ismert Mükerinosz-piramis néven is; egyiptomi nyelven Mer-netjer, jelentése: Az isteni piramis, vagy Mer Menkauré Netjer, jelentése: az isteni Menkauré piramisa) Egyiptomban, Kairó közelében található a gízai platón.
Menkauré építtette a IV. dinasztia idejében. Diodórosz (Diodorus Siculus) és középkori arab történetírók említik, hogy még láttak a piramison Menkauré nevét tartalmazó feliratot. Egyike a gízai piramisoknak, a három nagy piramis közül ez a legkisebb. Több kisebb vagy kevésbé jelentős és három nagyobb feltárást végeztek rajta, először Vyse és Perring 1837-ben, majd a Boston Museum és a Harvard University megbízásából George Andrew Reisner 1906-tól 1924-ig, később Rainer Stadelmann és Zahi Hawass 1996-ban.
A 9. században al-Mamún kalifa (813–833), Hárún ar-Rasíd fia, a Hufu-piramis feltörése után, mivel abban a remélt kincseket nem találta, a Menkauré-piramis lerombolását tervezte. A munkálatok nyoma a kürtőszerű hiány az északi oldalon. A 19. század végén Muhammad Ali Pasa a Menkauré-piramis burkolatából hurcoltatott Alexandriába rózsaszín gránit tömböket az Arzenál építéséhez.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 12. 12.00 és április 15. 23.59 között: Beatrice

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Nagy Feró 2009-ben

A Beatrice (vagy egyszerűen Ricse) magyar rockegyüttes. 1969-ben alakult leányzenekarként, és eleinte főleg feldolgozásokat játszott. 1971-ben csatlakozott a zenekarhoz frontemberként Nagy Feró. A következő években teljesen kicserélődött a tagság, 1974-ben elkezdtek az akkor divatos glam rock stílusban saját dalokat írni. Folyamatosan próbáltak lemezszerződéshez jutni, ennek érdekében 1976-tól a diszkózene felé orientálódtak.
1977-ben feloszlottak, majd a következő évben Nagy Feró Miklóska Lajos basszusgitárossal, Lugosi László gitárossal, Gidófalvy Attila billentyűssel és Donászy Tibor dobossal újjáalakította a Beatricét, és az AC/DC nyomán újra rockot játszottak. Ekkor születtek olyan, mára klasszikussá vált, a mindennapi kilátástalanságot megéneklő dalaik, mint a Jerikó, a Nagyvárosi farkas vagy az Angyalföld. A pártállami kultúrpolitika folyamatosan akadályozta a „kezelhetetlen” zenekart, amely ennek hatására végül 1981-ben feloszlott.
A Beatrice 1987-es újjáalakulása után, a rendszerváltás légkörében lett sikercsapat. 1988-ban magánkiadásban végre megjelent első albumuk. Második lemezük, az 1991-es Utálom az egész XX. századot 40 hétig szerepelt a Mahasz lemezeladási toplistáján, közben az első helyre is feljutott. A lemezről a Beatrice máig legnagyobb slágere a 8 óra munka című dal lett. Országszerte telt házas koncerteket adtak. 1994-re az együttes gyakorlatilag elfogyott: Nagy Feró mellett csak Brúger László gitáros maradt benne. Nagy Feró ezért ismét újjászervezte a zenekart, ami 1994-től hivatalosan is Új Beatrice néven működött, változó felállással. Az „új” jelzőt később elhagyták, de az utóbbi években gyakran hirdetik a koncerteket „Nagy Feró és a Beatrice” formában. Az együttes 30 éves jubileumát megörökítő, 2010-ben megjelent koncertvideó a Mahasz DVD-listájának 1. helyére került.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

16. hét

április 16. 0.00 és április 19. 11.59 között: Tádzs Mahal

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Tádzs Mahal (hindiül: ताज महल, perzsa nyelven: تاج محل jelentése: „A paloták koronája”) az indiai Agrában, a Jamuna folyó partján álló mauzóleum. A fehér márvány síremlék csak a nagy épületegyüttes egyik eleme. Sáh Dzsahán mogul sah 1632 és 1647 között építtette 1631-ben, gyermekszülés közben elhunyt felesége, Mumtáz Mahal emlékére. Halála után őt is itt helyezték nyugalomba.
A Tádzs Mahal a mogul síremlék-építészet csúcspontja, amely nem csak a mogul építészet stílusjegyeit viseli magán, de azt a helyi hagyományokkal is ötvözi. Az épületet egyedi arányai, finom díszei teszik utánozhatatlanná, bár számos, későbbi síremlékre hatott. 1983-ban kulturális helyszínként került fel az UNESCO Világörökség listájára.
A tökéletes arányaival feltűnő, nemes anyagokkal gazdagon díszített műemlékegyüttes nemcsak építészetileg jelentős, hanem a hozzá kapcsolódó legendák és történetek révén az örök szerelem emlékműveként ismert. Számtalan képzőművészeti, irodalmi, film- és a zenei alkotást ihletett. Az épületegyüttes mecsetje ma is a vallásos áhítat színhelye.
India leglátogatottabb turistalátványosságát évente több mint 2,5 millió látogató keresi fel. Emiatt állag a gyorsan romlik, és 1996-ban felvették a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé. 2007-ben a világ hét új csodája közé választották.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 19. 12.00 és április 22. 23.59 között: Ózdi Kohászati Üzemek

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az ÓKÜ maradványainak légifotója

Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) az észak-magyarországi iparvidék jelentős kohászati vállalata volt.
Gömörben a térség vasérc- és szénbányái, illetve a fában gazdag erdőségek miatt sok évszázados a kohászat hagyománya. Az iparszerű vaskohászat az 1700-as évek elején, a Rákóczi-szabadságharc idején indult meg. Az első fontos vaskohászati egyesülések, a Murányi Unió és a Rimai Coalitio az 1800-as évek első évtizedében alakultak. Ezek a kis vállalkozások nem voltak igazán életképesek, és ez a termelőerők további koncentrációját igényelte. Némi késedelem és szervező munka után a két korábbi egyesület és néhány más vasiparos részvételével 1845-ben jött létre a Gömöri Vasművelő Egyesület. Az új társulás Ózdon épített új gyárat; lényegében ezzel kezdődött az ózdi vasgyártás. Az iparágban fokozatosan kibontakozó verseny, a hatékonyság és egyéb okok miatt szorosabb fúzióra volt szükség, és 1852-ben, immár az ózdi gyár részvételével alakult meg a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület. A szervezetben az ózdi gyár fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott. A társaság felvirágzott, és a komoly műszaki fejlesztések hatására tiszta nyeresége pár év alatt megtöbbszöröződött.
Az Ózd környéki eseményekkel hozzávetőleg párhuzamosan Salgótarjánban hasonló folyamatok eredményeként alakult meg 1868-ban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat. A két gyár koalícióját többször is javasolták, de csak 1881-ben hajtották végre: ekkor alakult meg a „Rima”, azaz a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., a kor vaskohászati mamutvállalata. 1898–1900-ban az rt. gyárai adták az ország nyersvastermelésének közel 44%-át, az acél 44%-át, a hengerelt acéláru 44%-át. Az első világháború és a trianoni szerződés miatt ez a társaság is nehéz helyzetbe került, de – a jelentős nyersanyagproblémák ellenére – viszonylag rövid idő alatt helyreállította termelését. Folyamatos műszaki fejlesztéssel, korszerűsítéssel, új termelő egységek beállításával egyre sikeresebben termeltek, amit erőteljesen segítettek a második világháború előtt szaporodó megrendelések is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

17. hét

április 23. 0.00 és április 26. 11.59 között: Kitüntetés

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje

Kitüntetés általános értelemben minden olyan állami vagy társadalmi megnyilvánulás, amely a kimagasló egyéni vagy közösségi teljesítményt erkölcsi vagy anyagi elismerésben részesíti. Sok évszázados története alatt kialakult a kitüntetés sajátos, szűkebb fogalma: az elismeréseknek a ruházaton viselhető formái. Ennek ismertebb típusai az érdemrend, a kitüntető érem, a cím, a díj, a jelvény és a zászló.
A kitüntetések történetének kezdetét az ősi vadásztársadalmak trófeáiból vezetik le: a vadászcsoportok az elejtett állat trófeáját a legsikeresebb vadásznak adták. Később az embercsoportok hadakozásaiban, háborúiban a harcosok teljesítményük arányában részesültek a hadizsákmányból, és büszkén hordták annak viselhető elemeit. Az ókori, középkori, újkori társadalmak a kitüntetések egyre bonyolultabb rendszerét alakították ki.
A 20. századtól az uralkodó adta állami (katonai és civil) kitüntetések mellett egyre gyakoribbá váltak a polgári szervezetektől, alapítványoktól vagy személyektől kapható, gyakran nemzetközi díjak is. Az egyik ilyen a legelismertebb nemzetközi tudományos díj, a Nobel-díj. Egy másik legismertebb polgári díj az Oscar-díj, amellyel túlnyomórészt az Egyesült Államok filmművészeit jutalmazzák.
A kitüntetések általában a társadalmi megbecsülés jelei, bár közülük többet egyes történelmi korokban, rendszerekben megfelelő adományokkal meg is lehetett vásárolni. A társadalmi körülmények, értékrendszerek, politikai kurzusok változásával egyes kitüntetések elveszíthetik erkölcsi értéküket, de történelmi emlékként még ilyenkor is tanúskodnak korukról, adományozójuk szándékáról, alkotóik iparművész képességeiről.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 26. 12.00 és április 29. 23.59 között: Csernobili atomerőmű

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az erőmű látképe északnyugatról

A Csernobili atomerőmű (teljes eredeti nevén: Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű, oroszul: Чернобыльская атомная электростанция имени Владимира Ильича Ленина, rövidítve: ЧАЭС, ukránul: Чорнобильська атомна електростанція імені В. І. Леніна, rövidítve: ЧАЕС) az egykori Szovjetunió, ma Ukrajna területén található, nem messze a fehérorosz határtól. Az erőmű az emberi technikatörténet legnagyobb hatású, 1986. április 26-án hajnalban történt ipari balesetéről híresült el.
Az erőmű Kijevtől kb. 130 kilométernyire észak-északnyugatra épült Kopacsi falu és Pripjaty város között, a Pripjaty folyó vizével táplált mesterséges tó félszigetein. Teljes kiépítettsége idején négy, egyenként 1 GW teljesítményű erőművi blokkja működött, blokkonként egy-egy 3,2 GW hőteljesítményű RBMK-1000 típusú reaktorral. Két további blokk (az 5. és 6.) építését megkezdték, de ezek a Csernobili atomkatasztrófa miatt sosem készültek el. Forralóvizes (BWR), grafitmoderátoros, csatornarendszerű reaktorai közül az I. és II. reaktor I. sorozatú RBMK-1000, a III. és IV. reaktor II. sorozatú RBMK-1000 volt. A félbemaradt V. és VI. blokkba szintén II. sorozatú RBMK-1000 reaktorokat szántak — az V. reaktor máig félkészen áll a befejezetlen épületben.
Az I-IV. blokk épületegyüttesének hossztengelye kelet-nyugati tájolású. A szigorúan zárt üzemrészen végighaladó összekötő épület déli oldalán van a közös turbinacsarnok, északi oldalán pedig a reaktorok épületei állnak. Az V-VI. blokkot a III.-IV.-sel egyező rendszerben építették volna, de valamivel távolabb, az erőmű központi területétől délre kialakított mesterséges félszigeten.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

18. hét

április 30. 0.00 és május 3. 11.59 között: SSC Napoli

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A klub címere

Az SSC Napoli, teljes nevén Società Sportiva Calcio Napoli nápolyi székhelyű olasz labdarúgóklub. A klubot 1926-ban alapították, jelenleg az első osztályban szerepel.
Hazai mérkőzéseit a több mint 60 ezer néző befogadására alkalmas San Paolo Stadionban játssza. A stadion 1959-ben épült, és az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra felújították. Előtte három stadionban, időrendi sorrendben a Militare dell'Arenacciában, a Partenopeóban és az Arturo Collanában játszott a csapat.
A bajnoki címet eddig két alkalommal sikerült megszereznie, emellett többszörös kupagyőztes, valamint egyszer az UEFA-kupát is megnyerte. Ezzel, valamint hatvankilenc első osztályú szezonjával Közép- és Dél-Olaszország legsikeresebb csapata.
Egy felmérés szerint 2008-ban Olaszország negyedik legnépszerűbb csapata volt a Juventus, az Internazionale és a Milan mögött.
A klub 1964. június 25. óta részvénytársaság (olasz megnevezése società per azioni). A részvények 99,8 százalékának tulajdonosa a Filmauro nevű vállalat, amelyet Luigi de Laurentiis, a ma klubtulajdonos Aurelio édesapja alapított. A maradék 0,2 százalék személyesen de Laurentiis kezében van.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 3. 12.00 és május 6. 23.59 között: Ottó-kori művészet

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Registrum Gregorii II. Ottó császárt ábrázoló miniatúrája

Ottó-kori művészetnek nevezik a Német-római Birodalom területén a 10. század közepétől a 11. század első harmadáig tartó időszakban készült műalkotások együttesét. Ebben az időben a Szász-ház tagjai voltak a birodalom császárai. Uralkodásuk idején jelentős művészek alkottak, és ezt az uralkodók az udvar szűk körében maguk is támogatták. A műalkotások jellegét elsősorban a karoling örökség határozta meg; ehhez II. Ottó császár Theophanu hercegnővel kötött házassága után bizánci hatások járultak. A 11. században a bizánci művészet stílusjegyei hatottak az olyan központokra, mint Regensburg, Köln, Milánó és Echternach, az alkotások túlnyomó többsége mégis Karoling-kori és késő antik modellek újraértelmezése.
Az egyházi építészetet a bazilikális szerkezet uralta, az épületeket kriptákkal, kórusokkal és tornyokkal egészítették ki. A templomok nyugati oldalán többszintes épületrészt, úgynevezett westwerket építettek. Újításnak számítottak a falakon kialakított párkányok és karzatok. A császári hatalom keletebbre került súlypontja és a szláv területek felé terjeszkedés eredménye az efféle épületek elterjedése az egykori Frank Birodalom határain túl is. A kor monumentális festészetéből alig ismerünk valamit. A mára elpusztult alkotásokról képet csak a falfelületeket díszítő festményciklusok leírásainak utalásai alapján alkothatunk. A szobrászatban vezető szerepre tett szert a hildesheimi műhely, ahol Bernward püspök kezdeményezésére újraindult a bronzöntés. A monumentális szobrokról is csak a leírások utalnak és néhány vitatottan datált szórványos emlék.
Az első Ottó-kori kéziratok bizonyíthatóan Karoling-kori kódexek másolatai voltak. A könyvfestészet fejlődésének oka a vallásreform volt, mivel az újjászervezett kolostorközpontoknak liturgikus könyvekre volt szükségük. A Karoling-korban a fő cél a hibátlan szövegű, teljes Bibliák elkészítése volt, az Ottó-korban viszont inkább a díszes liturgikus könyvek előállítására helyezték a hangsúlyt. Mivel ezek az evangéliumokon alapultak, a leggyakoribb Ottó-kori kéziratok a díszesen kialakított evangeliáriumok.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

19. hét

május 7. 0.00 és május 10. 11.59 között: Gerincvelő

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Gerincvelő a gerinccsatornában

A gerincvelő (latinul medulla spinalis, görögül μύελος – müelosz) a gerincesek központi idegrendszerének része. Az agy közvetlen folytatásaként a csigolyák alkotta gerinccsatornában (canalis vertebralis) helyezkedik el az első és második ágyékcsigolya közötti szintig, tehát nem nyúlik végig a teljes csatornán. A férfiakban körülbelül 45 centiméter, a nőkben kb. 43 cm hosszú. Fő feladata a különböző érző ingerületek (mint például tapintás, hő, fájdalom) továbbítása a környezetből és a test belsejéből az agy felé és fordítva, az agy „parancsainak” továbbítása a perifériára (ezek elsősorban motoros parancsok). Ezenkívül képes olyan autonóm tevékenységekre is, mint például a reflexív.
Az agy és a gerincvelő együtt a központi idegrendszer (systema nervosum centrale). A csontos gerinc (csigolyaoszlop; columna vertebralis) magába foglalja és védi a gerinccsatornánál rövidebb gerincvelőt.
Az emberi gerincvelő kisujjnyi vastag, funkcionálisan szelvényezett szerv, ami a koponya öreglyukától (foramen magnum) húzódik az első vagy második ágyékcsigolyáig, és ott elvékonyodva, kúpszerűen végződik (conus terminalis). Közepén egy szűk központi csatorna (canalis centralis) fut végig. Ez agy-gerincvelői folyadékot (liquor cerebrospinalis) tartalmaz, és a negyedik agykamrával közlekedik. Alsó, kúp alakú végéből (conus medullaris/terminalis) vékony szál (filum terminale) vezet tovább a gerinccsatornában, de ez már nem tartalmaz idegsejteket (neuronokat), és felül éles határ nélkül megy át a nyúltvelőbe (medulla oblongata).

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 10. 12.00 és május 13. 23.59 között: Franciaországi hadjárat

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Fort d'Ében-Émael erőd egyik ágyúja. Az ágyú csövét egy közvetlen találat hőhatása görbítette el.

A második világháború részeként, 1940. május 10-én elkezdett franciaországi hadjáratban a náci Németország lerohanta Franciaországot, és kikényszerítette annak megadását. A német hadsereg eközben elfoglalta Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot is. A franciaországi hadjárat vetett véget a második világháború kitörése utáni furcsa háborúnak, amit a nyugati fronton a harccselekmények szinte teljes hiánya jellemzett.
A hadjáratot két nagyobb szakaszra oszthatjuk: az elsőben („Fall Gelb”) a német páncélos ékek átkeltek az Ardennek hegységen, és ezzel bekerítették a Franciaország északi részén és Belgiumban harcoló szövetséges főerőket. A Brit Expedíciós Haderő a tengerpartra szorult vissza, és Dunkerque-ből több mint 300 000 brit, francia és más nemzetiségű katonát kellett kimenteni a Dinamó hadművelettel.
A június 5-én elkezdett második szakaszban („Fall Rot”), a német csapatok áttörték a sebtében kiépített francia védelmi vonalakat, hátulról megkerülték a fő francia védelmi állást, a Maginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaországba. A francia kormány Bordeaux-ba menekült. Június 14-én elesett Párizs, június 17-én pedig Philippe Pétain marsall bejelentette, hogy országa fegyverszünetért folyamodik — ezt június 22-én írták alá a compiègne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben 1918 novemberében a németek írták alá az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt.
A hadjárat a tengelyhatalmak döntő győzelmével zárult. Franciaország német megszállás alatt maradt egészen 1944 júniusáig, amikor a szövetségesek partra szálltak Normandiában. Franciaország területének zöme csak 1944 szeptemberére szabadult fel. A Nagy-Britanniába menekült, illetve a tengerentúli gyarmatokon állomásozó francia csapatok egy része nem tette le a fegyvert; ezek a Szabad Francia Erők Charles de Gaulle vezetésével folytatták a harcot.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
1940. május 10-én indult meg a hadjárat. Tambo ^vita 2012. március 25., 16:08 (CEST)[válasz]

20. hét

május 14. 0.00 és május 17. 11.59 között: Tarbosaurus

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Tarbosaurus (jelentése 'rémisztő gyík') a tyrannosaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme. Ázsiában élt a késő kréta kor végén, mintegy 70–65 millió éve: fosszilis maradványait Mongóliában, illetve töredékesebb formában Kínában találták meg. Bár számos faját nevezték el, a modern őslénykutatók csak egyet tekintenek érvényesnek, a T. bataart. Egyes szakértők azt állítják, hogy ez a faj valójában az észak-amerikai Tyrannosaurus nem ázsiai képviselője; ha ez igaz, akkor a Tarbosaurus nem érvénytelenné válik.
A Tarbosaurust és a Tyrannosaurust legalábbis közeli rokonoknak tekintik; egyes szerzők szerint azonban legközelebbi rokona a szintén Mongóliából leírt Alioramus. A legtöbb ismert tyrannosauridához hasonlóan a Tarbosaurus is két lábon járó, több mint egy tonnás húsevő volt, több tucatnyi nagy, éles foggal. Állkapcsának záró mechanizmusa meglehetősen egyedi volt; aránytalanul kicsi, kétujjú mellső lábai testméretükhöz viszonyítva a legkisebbek voltak a tyrannosauridák közül.
A Tarbosaurus nedves, folyókkal átszőtt síkságon élt. A tápláléklánc tetején álló csúcsragadozónak számított, és valószínűleg olyan, nagy termetű dinoszauruszokra vadászott, mint a hadrosauridák közé tartozó Saurolophus vagy a sauropodák közé tartozó Nemegtosaurus. A fosszilis rekordban gyakran feltűnő Tarbosaurust több tucatnyi leletből ismerjük; ezek közül sok a teljes koponya, illetve csontváz. Ezek a maradványok lehetővé teszik törzsfejlődésének, koponya- és agyszerkezetének vizsgálatát.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 17. 12.00 és május 20. 23.59 között: Secret Garden (televíziós sorozat)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A főszereplő Hjon Bin

A Secret Garden egy 2010-ben bemutatott dél-koreai romantikus fantasy dorama, melyet az SBS csatorna vetített Ha Dzsivon, Hjon Bin és Jun Szanghjon főszereplésével. A történet egy kaszkadőrnőről szól, aki megismerkedik egy luxusáruház vezérigazgatójával, majd egy különös bájitalnak köszönhetően a lelkük testet cserél.
A Secret Garden az egyik legnépszerűbb dél-koreai sorozat, összesen több mint 17 millió dollárt jövedelmezett. Vetítési jogait 13 országnak adták el, többek között Japánnak, Hongkongnak, Tajvannak, de az Amerikai Egyesült Államoknak is, magas áron, összesen 3,5 millió dollárért. A sorozatban hallható dalokat tartalmazó album 30 ezer példányban fogyott, a főszereplő Hjon Bin által énekelt főcímdal, a Ku namdzsa (Az a férfi) pedig hetekig vezette a slágerlistákat. A sorozat olyan népszerű lett, hogy egyes mondatok szállóigévé váltak belőle, a leghíresebb, úgynevezett „felüléses” jelenetét pedig számtalanszor parodizálták. A sorozat több szempontból is kulturális trendalakítónak számít, és számos helyi díjat elnyert a legjobb sorozat, a legjobb színész (Hjon Bin), a legjobb forgatókönyv és a legjobb betétdal kategóriákban. Főszereplői sztárokká váltak Ázsia-szerte. A sorozat alapján musicalt, mozifilmet, rádiójátékot, regényt és mangát is terveznek megjelentetni.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

21. hét

május 21. 0.00 és május 24. 11.59 között: Innuendo

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Innuendo a brit Queen rockegyüttes tizennegyedik stúdióalbuma. 1991. február 4-én jelent meg, producerei David Richards és az együttes tagjai voltak. Ez volt az utolsó olyan lemezük, amelynek elkészítésében részt vett az akkor már nagybeteg, AIDS-ben haldokló Freddie Mercury énekes. Ahogy az előző albumuknál, úgy itt sem jelölték külön, ki melyik dalt szerezte, ami elmondásuk szerint nagyban csökkentette a feszültséget a tagok közt, és arra vezette őket, hogy a szokásosnál nagyobb együttműködésben írják a dalokat. Alapvetővé vált a szintetizátor használata a legtöbb dalban, néhol csak kisebb ismétlődő részeket, máshol egész hangszereléseket komponáltak a segítségével. Ettől függetlenül az együttes szerette úgy láttatni az albumot, hogy az kidolgozottságában a Queen 1970-es évekbeli stílusát idézi fel.
Az album hangulatára erősen rányomja a bélyegét Mercury egészségi állapota: némely dal kifejezetten komor hangulatú, már-már reménytelenséget sugall. Az előző albumaikhoz hasonlóan Mercury igen sokat dolgozott a dalok elkészítésén, és bár társai már az album felvételei előtt (más információk szerint közben) értesültek a betegségéről, tudatosan el akarták kerülni, hogy egy olyan zenei anyagot készítsenek, amely közvetlenül utal helyzetére. Az album egyes árnyalatai azonban finoman emlékeztetnek Mercury állapotára, bizonyos dalszövegek pedig a halála után kaptak különleges jelentőséget, úgy mint a „The Show Must Go On” vagy a „These Are the Days of Our Lives”.
A megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, a legtöbb magazin közepesre értékelte. A Rolling Stone szerint „úgy hangzanak, mintha eldöntötték volna, hogy meg sem próbálnak keménynek lenni, hisz annyi keménységben volt már részük életük során”, míg a The Times írója „grandiózusan közhelyesnek” nevezte. Ráadásul a sajtó inkább foglalkozott Mercury betegségével, mint a lemezzel. A kritikák ellenére sikeres volt a rajongók körében, és kislemezslágerek sora jelent meg róla, mint az „Innuendo”, a „Headlong”, vagy a „The Show Must Go On”. Az énekes alig több mint fél évvel a lemez megjelenése után elhunyt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 24. 12.00 és május 27. 23.59 között: Fiume

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

a város látképe

Fiume (horvátul: Rijeka, olaszul: Fiume, németül: Sankt Veit am Flaum (elavult), vagy Fiume, latinul: Vitopolis, Flumen) város Horvátországban Primorsko-Goranska megyében, az ország legfontosabb kikötője a Kvarner-öböl partján. Az ország harmadik legnépesebb városa Zágráb és Split után. A város legnagyobb húzóágazata a hajóépítés. Híres gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó. 1915-ben itt készült Magyarország legnagyobb csatahajója, a Szent István. Számos kulturális programot rendeznek a városban, a két legnagyobb a városi karnevál és a Fiumei nyári éjszakák.
A területen előbb a frankok, majd a szlávok telepedtek le. A város a 20. században hat országhoz tartozott: Osztrák–Magyar Monarchia, Fiumei Szabadállam, Olaszország, Harmadik Birodalom, Jugoszlávia, végül Horvátország. 1920 és 1924 között itt működött a Fiumei Szabadállam nevű államalakulat.
A magyarok szempontjából azért fontos ez a város, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Továbbá kisebb megszakításokkal 1776-1918 között Szádrévvel és a környező településekkel együtt a Magyar tengermelléket alkotta, mely a Szent Korona tagja így a Magyar Királyság része volt. A város a fénykorát a Monarchia idején élte. Számos épületet emeltek ekkor illetve az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. A városnak több nevezetes magyar szülötte volt, például 1912. május 26-án itt született Kádár János.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

22. hét

május 28. 0.00 és május 31. 11.59 között: Halo 2

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Halo 2 belső nézetű, lövöldözős játék, amelyet a Bungie Studios fejlesztett és a Microsoft Game Studios gondozásában jelent meg. A Halo sorozat második része, a Halo: Combat Evolved közvetlen folytatása. Elsőként Xbox platformra készült el 2004 novemberében, majd közel két és fél év után Microsoft Windows rendszereken is elérhetővé vált. A PC-s változat fejlesztését a Microsoft Game Studios egyik belső fejlesztőcsapata végezte, új grafikus motort alkalmaztak, melybe a Havok fizikai motort is beépítették, illetve a fegyverek, a járművek és a többjátékos mód pályáinak listája is újabb elemekkel bővült. A történet a 26. században játszódik és az emberiség alkotta United Nations Space Command, illetve a rejtélyes földönkívüli létformákból álló Covenant között kialakult konfliktus áll a középpontjában. A játékos az előző epizód főhőse, az emberek oldalán harcoló Master Chief, illetve az ellenséges oldalon álló Arbiter szerepében is bekapcsolódhat a történetbe.
Az előző rész sikerei után a fejlesztők nagy elvárásokkal néztek szembe a Halo 2 fejlesztése során, így újítások helyett inkább csiszoltak a játékon, ám az első részből kimaradt elemeket is pótoltak, mint például az Xbox Live támogatás. A kiadó nyomására szoros határidőket kellett a készítőknek tartani, ami több változtatásra kényszerítette őket. Amikor kiadták, a Halo 2 a legnépszerűbb videojáték volt az Xbox Live rendszerében és egészen a Gears of War 2006 novemberében történő megjelenéséig tartotta pozícióját. A Halo 2 az első generációs Xbox történetének legkelendőbb játékává vált, 6,3 millió példányt értékesítettek belőle csak az Egyesült Államokban, világviszonylatban ez a szám meghaladja a 8 milliót. Ezenfelül a kritikai fogadtatása is nagyon pozitív volt, a Metacritic oldalán 91 értékelés alapján 95 ponton áll. A PC-s változat ezzel szemben 32 kritika alapján 72-es pontszámmal rendelkezik, ami főként a (konzolos változathoz képest) jóval későbbi megjelenésének köszönhető. Leginkább a többjátékos módot dicsérték a tesztek, míg negatív kritika jellemzően az egyjátékos kampányt lezáró cliffhanger miatt érte a játékot.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 31. 12.00 és június 3. 23.59 között: Sumer művészet

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Sumer művészetnek nevezik ókori Mezopotámiában a korai dinasztikus korban és az úgynevezett sumer reneszánsz idején készült műalkotásokat. A korai dinasztikus korban három fázist különböztetnek meg: első szakasza mintegy kétszáz év volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig tartott. A városok rendszere eközben sűrűbbé vált, a települések megnőttek. Úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott. A korai dinasztikus korszak gazdasági és művészi fejlődésében a prímet az Urukhoz (mai nevén Varka) közeli városok vitték, így például Ur (ma: Tell el-Mukajjar), Ningirszu, Lagas (el-Hiba), Umma (Tell-Dzsóha), Nippur, és Kis (Tell al-Uhajmir) valamint a Dijála folyó völgyének néhány települése, köztük Esnunna (Tell Aszmar) és Tutub (Khafádzsa) — valamennyi a mai Irakban.
A korai dinasztikus korból több templom maradványait ismerjük — a templomokat évezredeken át egymás romjaira építették. A legjelentősebb templomok maradványait Khafádzsában, Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk fejlődött, egyre bonyolultabbá vált. A korai dinasztikus kor I. fázisában indult virágzásnak a kőmetszés művészete. A pecséthengerek elterjedtek, a tisztviselők megszokott eszközeivé váltak. A II. fázisban az alakok még vonalasak, a nagyobb felületeket, mint az állatok testét még laposan, a térből alig kiemelve ábrázolták. A plasztikusan kidolgozott figurák a III. fázisban jelentek meg. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket jelenítettek meg. A kőszobrokat, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készítették. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki az a később elterjedt szokás, hogy a hívők magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel az istenség előtt. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették le. Ez a sematikus szobrászat terjedt el a Dijála-folyó völgyében és Mezopotámia déli részén. A kor jellemző kőszobrászati alkotásai voltak a háborús sztélék és a fogadalmi domborművek. A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult, a szobrászok finomították kőfaragó technikájukat, és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formákat lekerekítették, a részleteket pontosabban dolgozták ki. Az i. e. 3. évezredben jelentősen fejlődtek a fémműves technikák is, főleg a bronz megmunkálása.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

23. hét

június 4. 0.00 és június 7. 11.59 között: Magyarország földtana

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Magyarország földtana a Kárpát-medence földtanának egy szelete. A Kárpát-medence nem egységes földtani szerkezet, a Kárpátok ívén belüli képződmények egy része az Afrika-táblához, másik része az Eurázsia-táblához tartozik, és e kettőben csak az alpi orogén ciklus középső szakasza után, a harmadidőszakban képződött kőzetek, azaz az alpi takarórendszer és a medencekitöltő üledékek, valamint a fiatal vulkanitok közösek. Magyarország földtani történetének két szakasza élesen elkülönül egymástól. Az elsőben a mai aljzat részei egymástól távol és függetlenül fejlődtek. Ezek a rögök mintegy 100 millió éve kezdtek közelíteni egymáshoz. A második szakasz elején, 25–20 millió éve már olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a további alakulásuk már közös.
A mai Magyarország aljzatát alkotó mikrolemezek története rendkívül fontos a Pangea utáni földtanban, mivel ezek a kéregdarabok a kinyíló Tethys-óceán hasadékvölgyének környezetében, majd a bezáródó Tethys szubdukciós zónájában voltak. Ezek a töredékek választották el egymástól Afrikát és Európát, gyűrték fel a Kárpátokat. Mindezek után a Kárpátok ívébe zárt üledékgyűjtő medencében létrejött a világ egyik legnagyobb hordalékkúpja, a Pannon-medence feltöltése, amit a kainozoikumi eljegesedés idején keletkezett pleisztocén–holocén törmelékek fednek.
A lemeztektonika elméletének elterjedése előtt a földkéreg vízszintes mozgásait jelentékteleneknek vélték, és így minden geológiai képződményt autochton jellegűnek gondoltak. A tengerelöntéseket, hegységképződéseket a kéregdarabok egyszerű süllyedésével, illetve emelkedésével magyarázták. Jellegzetes megközelítése: „… a mi devonrögeink és a nagy gráci devonmasszívum eredetileg összefüggő, nagy táblát alkottak. Később azonban, a karbon korszak vége felé, ez a táblás hegység összetöredezett és legnagyobb része a mélybe süllyedt…”

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

június 7. 12.00 és június 10. 23.59 között: Kim Clijsters

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kim Clijsters

Kim Antonie Lode Clijsters (Bilzen, 1983. június 8. –) flamand nemzetiségű belga hivatásos teniszezőnő, korábbi világelső egyéniben és párosban. Háromszor győzött a US Openen (2005, 2009, 2010), egyszer az Australian Openen (2011), s háromszor diadalmaskodott az év végi világbajnokságon (2002, 2003, 2010). 2003-ban párosban megnyerte a Roland Garrost és Wimbledont is Szugijama Ai oldalán. Karrierje során eddig összesen negyvenegy WTA-tornán győzött egyéniben, s további tizenegy címet szerzett párosban. Összesen húsz héten át vezette az egyéni világranglistát, első alkalommal 2003 augusztusában.
Pályafutását súlyos sérülések nehezítették, 2004-ben szinte a teljes idényt ki kellett hagynia, emiatt 2005 februárjára a másodikról a százharmincnegyedik helyre csúszott vissza az egyéni világranglistán. Szintén krónikusan elhúzódó sérüléseire hivatkozva jelentette be visszavonulását 2007. május 6-án. Több mint két évnyi kihagyás és kislánya 2008 februárjában történt megszületése után azonban visszatért a pályára, s két felvezető tornát követően 2009 szeptemberében óriási meglepetésre megnyerte a US Opent. Ezzel ő lett az első teniszezőnő, aki szabadkártyával győzött egy Grand Slam-tornán, az első nem kiemelt teniszezőnő, aki megnyerte a US Opent, valamint Evonne Goolagong 1980-as wimbledoni győzelme óta az első édesanya, aki diadalmaskodott egy Grand Slam-tornán. Clijsters a jelenlegi női mezőny egyik legsportszerűbb személyisége. Játékostársai 2000 és 2009 között hétszer választották meg az év legsportszerűbb teniszezőnőjének.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

24. hét

június 11. 0.00 és június 14. 11.59 között: Gouda (város)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Gouda, városház a főtéren

Gouda (kiejtése^ⓘ), holland város és közigazgatási egység (község, gemeente) Dél-Holland tartományban, a Randstad konurbáció központi zöldövezete, a Groene Hart szélén, mely utóbbi területnek a második legnagyobb települése, jelentős regionális funkciókkal. A nagy múltú város jelenleg csak az ország 48. és Dél-Holland tartomány 12. legnagyobb városa.
Természetföldrajzilag a Gouwe és a Hollandse IJssel összefolyásánál található. A két hajózható folyó találkozása alapozta meg a középkori város fejlődését. Lakóinak száma szerint a középkorban az első öt holland város között tartották számon. 1272-ben kapott városi jogokat. Nevét világszerte ismertté tette az innen származó gouda sajt.
Mára gazdasági jelentősége a közeli Rotterdam mögött háttérbe szorult, belvárosa emiatt is sokat megőrizhetett középkori arculatából. A belvárosban számos nagy múltú történelmi épület áll, közülük a legismertebb a gótikus városháza, valamint a hatalmas Szent János-templom. Főterén nyaranta ma is megrendezik a sok turistát vonzó híres heti sajtpiacot.
Goudát a középkorban egy sor más néven is említették, mint Golde, Die Goude, Ter Goude és Tergouw, de ezek mind a Gouwe folyó nevére vezethetők vissza. A Gouwe folyó első írásos említése 1139-ből maradt fenn, latin formában: Golda egy oklevélben: nove culture juxta Goldam (új földek a Gouwe mentén). Egy 1178-as oklevél pedig „biztos földekről” szól a Gouwe mellett (terram quandam juxta Goldam). Magának a Gouwe folyónévnek az eredetéről is többféle elmélet létezik. Származhat a gouw(e) szóból, ami olyan folyóvizet jelent, amelynek mentén út húzódik. Egy másik elmélet szerint a tőzeges területen kanyargó folyócska vize aranyszínűen csillogott, így keletkezhetett neve az ógermán gulda (arany) és ahwõ (vízfolyás tengeri agyagos területen) összetételéből).

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

június 14. 12.00 és június 17. 23.59 között: Kínai jóslócsont

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jóslócsont a Sanghaji Múzeum anyagából

A kínai jóslócsontok vagy jóscsontok a kínai ókor történetének meghatározó jelentőségű régészeti leletei, a kínai írás első emlékei. Nevük kínaiul 甲骨 (csiaku (jiǎgǔ)). Túlnyomórészt szarvasmarha lapockacsontjából vagy teknőspáncélból készültek, főleg a Sang-dinasztia idején.
Szerepük a jóslás volt, a cleromantia vagy scapulomantia néven ismert csontjóslás kínai változatában. A jósok az isteneknek szánt kérdéseiket bronztűvel a csontra karcolták a korabeli kínai írásjegyekkel (jóscsont-írás, 甲骨文, csiakuven (jiǎgǔwén)) főleg a várható időjárásról és termésről, a dinasztikus fejleményekről, a katonai szerencse alakulásáról. Ezután a csontot addig hevítették, amíg az a hőtágulás következtében meg nem repedt. A jós az írás és a repedések viszonylagos helyzetéből vonta le következtetéseit, amiket gyakran ugyancsak a csonton rögzített. A Csou-dinasztia idején a cinóbertinta és az ecset vált kedveltebb eszközzé, ezért kevesebb csontokba karcolt szöveg maradt fenn, de felirat nélküli jóscsontok még egy ideig előkerülnek a leletekből.
A jóslócsontok a kínai írás régészeti leleteinek legkorábbi, nagyobb terjedelmű csoportja. A mintegy 100 000 eddig megtalált jóslócsont 4–5000 különböző írásjellel, összesen az írásjelek millióival utolérhetetlen jelentőségű adathalmaz.
A jóscsontok információinak együttese tartalmazza a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) egész genealógiáját. Ugyanazok a királynevek fordulnak elő rajtuk, mint amiket a kínai hagyomány is megőrzött, és ezzel megerősítették e dinasztia létezését, amit a 20. század elején még sok tudós kétségbe vont. A leletek egyúttal az i. e. 18–13. századra tolták ki a kínai írásbeliség kezdetét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

25. hét

június 18. 0.00 és június 21. 11.59 között: Soul Eater

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Soul Eater (ソウルイーター; Szóru Ítá^?) egy japán mangasorozat, melynek írója és rajzolója Ókubo Acusi. A történet a Halálisten Fegyvermester Akadémián játszódik, a cselekmény három, egy fegyvermesterből és legalább egy emberi fegyverből álló csapat köré összpontosul. A csapatok célja, hogy a fegyvert „halálkaszává” fejlesszék fel, s így az Akadémia fejének, Halálisten mesternek fegyverévé változtassák. A folyamat során a fegyver lelkének 99 gonosz emberi lelket és egy boszorkány lelkét kell elfogyasztania pontosan ebben a sorrendben, különben az egész műveletet elölről kell kezdeni. A mangát a Square Enix publikálta, elsőként három úgynevezett one-shotban, kettőt a Gangan Powered két különleges kiadványában és egyet a Gangan Wing számaiban 2003. június 24. és november 26. között. A manga rendszeres kiadását a Square Enix kezdte meg Japánban 2004. május 12-én. Az első tankóbon kötetet szintén a Square Enix jelentette meg a Gangan Comics kiadásában Japánban, 2004. június 22. és 2011 szeptember 22. között húsz kötet került piacra. Észak-Amerikában a Yen Press vásárolta meg a kiadási jogokat és a Yen Plus mangamagazinban kezdte publikálni 2008. július 29-én. Az első kötet 2009. október 27-én jelent meg.
Egy önálló dráma CD is készült 2005. augusztus 31-én, melyhez egy artbookot is csomagoltak. Az 51 részes anime adaptációt a Bones stúdió készítette, és a TV Tokyo tűzte műsorára 2008. április 7-én. Észak-Amerikában a Funimation Entertainment licencelte és adta ki. Három videojáték adaptáció is készült a sorozathoz: a Square Enix gondozásban egy akció-kalandjáték jelent meg 2008 szeptemberében Wii-re, a Namco Bandai Games jóvoltából pedig két akciójáték került kiadásra, az egyik 2008 októberében Nintendo DS-re, a másik 2009 januárjában PlayStation 2-re és PlayStation Portable-re. A Monthly Sónen Gangan 2011. január 12-től egy másik mangasorozatot is indított Soul Eater Not! címmel, melynek cselekménye a fő történetszállal párhuzamosan fut.
Magyarországon az animeadaptációt Soul Eater – Lélekfalók címmel az Animax vetítette magyar szinkronnal, elsőként 2009. október 19. és 2010. április 12. között.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Eredetileg a hét második felében kellett volna kezdőlapra kerülnie, de ütközés miatt előbbre raktam, mert jó lesz így is. --→ Sasuke88 ^vita 2012. május 2., 20:46 (CEST)[válasz]

június 21. 12.00 és június 24. 23.59 között: Super Mario 64

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Super Mario 64 (japán: スーパーマリオ64, Hepburn: Sūpā Mario Rokujūyon, magyaros: Szúpámario 64) egy Nintendo 64 konzolra megjelent platformjáték, melyet a Nintendo adott ki, fejlesztője a Nintendo EAD. A Pilotwings 64 című játékkal együtt ezek voltak a Nintendo 64 első, bevezető játékai. A játék 1996. június 23-án jelent meg Japánban, majd néhány hónappal később Észak-Amerikában, Európában, végül Ausztráliában is. Megjelenése óta több mint tizenegymillió példányban kelt el. A játék remake-je Super Mario 64 DS címmel 2004-ben készült el Nintendo DS platformra.
A Super Mario 64 az első három dimenziós platformjátékok egyike, legfőbb jellemzői a szabadon változtatható nézetek, az óriási területek, a korábbi két dimenziós képeket pedig felváltották a valódi 3D-s formák. A műfaj új típusát mutatja be, mint ahogyan a maga idejében a Super Mario Bros. tette a két dimenziós technikával. Forradalmi újításnak tekinthető, mert a 3D-s technika jelentősége és hatása ma is érezhető, mely leginkább nevezetesnek a dinamikus kamerakezelés használata és az analóg irányítás megvalósítása miatt mondható.
A kettőről három dimenzióra való váltással a játék különös hangsúlyt helyezett a hatalmas világokon belüli felfedezőutakra, melyek megkövetelik a játékostól, hogy különböző összetettebb küldetéseket teljesítsenek, felváltva ezzel a szokásos platformjátékok egyirányú akadálypályáját. Emellett képes volt megőrizni számos elemet és szereplőt a korábbi Mario-játékokból. A játékot több kritikus és a rajongók is minden idők legnagyobb és legforradalmibb videojátékai közé sorolták.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

26. hét

június 25. 0.00 és június 28. 11.59 között: Diósgyőri Papírgyár

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Diósgyőri Papírgyár védjegye

A Diósgyőri Papírgyár egy 1782-ben alapított magyar papíripari cég, amely az ország egyetlen bankjegy- és biztonságipapír-gyártó vállalata. Miskolc-Diósgyőrben, a Hegyalja út 203/1. szám alatt található, és Papíripari Múzeumot is működtet.
Diósgyőrben Martinyi Sámuel alapította a papírmalmot 1782-ben, és 1836-ig, haláláig vezette. Örökösei 1842-ben eladták az üzemet Fiedler Károly kassai kereskedő és társai számára, akik már működésük elején megteremtették szakmai tekintélyüket a hazai papír-iparágban. Ennek következtében állami megrendeléseket kaptak, és termékeik kiváló minősége révén a 19. század második felében is sikerült az élen maradniuk.
A papírgyár új tulajdonosa 1879-ben Kolba Mihály iglói papíripari szakember lett. A gyárban sokáig megtartották a papírkészítés hagyományos módszerét, még az első hengerszitás papírgép 1890. évi termelésbe állítása után is fennmaradt a merítőszitás technológia. A papírgyár az 1900-as párizsi világkiállításon elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét. A gyárban a századforduló idején komoly fejlesztésekbe kezdtek, megvásárolták a környező telkeket, új gyártelepet építettek, műszaki fejlesztéseket hajtottak végre. Az első világháború utáni helyzet azonban nehéz helyzetbe hozta a vállalkozást, és 1925 végén – a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi közreműködésével és vezető szerepével – részvénytársasággá alakultak. Az új struktúrában a cég sikerrel vészelte át a nagy gazdasági világválságot is. A második világháború idején a gyár egyik terméke volt az a rossz emlékű műbőrféleség, amit a katonák bakancsainak készítésére használták fel.
A háború után az államosítás volt a legfontosabb esemény a papírgyár életében. Az ötvenes években technikai korszerűsítések sorát hajtották végre, és a termelt mennyiség folyamatosan nőtt. 1963-ban a gyár a Papíripari Vállalat nevű tröszt része lett, ettől kezdve beindult a tömegtermelés, és megkezdődött a papírfeldolgozás is. 1990-ben, a rendszerváltás idején a gyár leányvállalat lett, majd 1993-ban a Pénzjegynyomda tulajdonába került, és azóta újra részvénytársaságként működik. A papírgyár mai tevékenysége a bankjegy-, okmány-, érték-, jegyalappapírok és vízjeles nyomópapírok, illetve biztonsági kartonok gyártására terjed ki.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

június 28. 12.00 és július 1. 23.59 között: Blind Myself

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Blind Myself a 2010-es Sziget Fesztiválon

A Blind Myself egy magyar hardcore/metal együttes, amely 1995-ben alakult Budapesten. Első nagylemezük 1999-ben jelent meg a 1G/Warner kiadónál. 2000-től az együttes az USA-ban, New Yorkban és környékén zenélt, miután az Ignite vendégeként egy amerikai klubturnén vettek részt. Többek között felléptek a híres CBGB klubban is. 2003-ban tértek haza véglegesen, majd a zenekart alapító Molnár Gábor gitáros kilépett a csapatból. Azóta az énekes Tóth Gergely számít a folyamatos tagcseréken áteső zenekar vezetőjének. 2006-ig kizárólag angol nyelven énekeltek. Az Ancient Scream Therapy albumon hallható Sólyomszemmel volt az első próbálkozásuk magyar nyelvű dalszöveggel. A 2009-es Budapest, 7 fok, eső című ötödik nagylemezükön már az összes dal magyarul szólalt meg.
A Hungarian Metal Awards (HMA) szavazáson 2005 legjobb koncertzenekarának választották az együttest. A HMA 2006-os évértékelésében az Ancient Scream Therapy című lemez a „Legjobb album” és a „Legjobb produkció” díját nyerte el. Az album Lost in Time című dalához készült animációs klip 2008-ban az amerikai MTV Headbangers Ball műsorában a szerkesztők és a nézők szerint is a legjobb 20 videoklip közé tartozott.
A zenekart Molnár Gábor gitáros alapította 1994-ben Masquerade néven, majd 1995-től már Blind Myselfként dolgoztak. Az együttes 1996-ban készítette el bemutatkozó hanganyagát, a Blind Yourself című, négyszámos demót. Már ezen az első stúdiófelvételen a saját hang megtalálására törekedtek. A kvartett a Molnár Gábor gitáros által írt súlyos riffekkel, komplex váltásokkal teli zsigeri zenével és az énekes Tóth Gergely hörgéssel kevert hardcore üvöltéseivel próbált kitűnni a tömegből. 1997-ben a FreshFabrik előzenekaraként turnéztak az országban, felléptek a Sziget Fesztiválon is. Ekkorra szilárdult meg a felállás. Gáti György gitárossal ötfősre bővültek, a basszusgitáros posztján pedig Kolozsi Péter csatlakozott a csapathoz. Élőben saját számaik mellett a Korn Blind és a Slayer Raining Blood című dalát játszották.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]